Emma tánti

Szépirodalom / Novellák (98 katt) n13
  2020.07.10.

Emma tánti imádta a macskákat, volt is neki mindenféle, kicsi, nagy, hosszú és rövid szőrű, minden színben, amit csak el lehet képzelni. Egy szép, kertvárosi házban éldegélt kis nyugdíjából a nyolc macskájával. Minden nap már jó korán ott sündörögtek körülötte, amikor a reggelit porciózta. Pár éve egy nagy, kóbor, szürke kandúr csatlakozott a csapathoz, nem teketóriázott, hipp-hopp félrelökte a többit, hogy elsőnek férjen oda az etetőtálhoz.

– Nyolc vagy kilenc cica, már nem számít - hunyorgott Emma tánti, miközben rövidlátóan megigazgatta nagy dioptriás szemüvegét. – George-nak foglak hívni a néhai férjem után, mert te is olyan erőszakos vagy! – nevetett, miközben majd kiesett hófehér protézise.

George jól kijött a többi macskával, és egyre szelídebb lett –, egy idő után már azt is megengedte, hogy a tánti megsimogassa csillogó, szürkésbarna bundáját. Így éldegéltek békességben, szeretetben sok-sok éven keresztül.

Sajnos Emma tánti pár nappal ezelőtt hirtelen örök álomra szenderült, és mivel nem voltak gyermekei, és a bátyámék messze laknak, nekem kellett intéznem a ház eladásával járó procedúrát. Arra gondoltam, hogy a macskákat a helyi önkéntes állatmenhely gondjaira bízom, keressenek nekik új gazdikat. Ígérték, hogy még aznap elszállítják őket, kulcsot is adtam nekik a kerthez.

Délután fél öt felé megcsörrent a mobiltelefonom.

- Halló, Dave Smith vagyok a Noé állatotthontól.
- Szép napot! Itt Steve Morelli beszél. Sikerült a macskákat elszállítani a kertből? Remélem, a jó kulcsot adtam oda!
- Khm... Ööö... Tulajdonképpen igen, be tudtunk menni, és elszállítottuk őket. Csak lenne itt egy kis probléma.
- Éspedig? Nem tudnak kilenc macskának gazdit szerezni?
- Nyolcnak tudunk, csak a kilencedikkel van baj - kacagott a telefonba jókedvűen Dave.
- Miért?
- Hát csak azért, mert az a nagy, szürke igazából nem macska, hanem egy szelíd mosómedve!

Előző oldal n13
Vélemények a műről (eddig 6 db)