Hidegvérrel

Szépirodalom / Novellák (34 katt) SzaGe
  2020.07.29.

A lenyugvó nap fénye narancssárga kontúrokat rajzolt a hegyoldalt betakaró ritkás erdőre. Az énekesmadarak még egy utolsó, csicsergős körútra indultak a sötétedés előtt. Az őzek viszont nyugodtan legelésztek, mit sem törődve a közelgő éjszakával. Az egyik suta az avarban fekvő mesterlövész mellett haladt el pár méterre, aki beleolvadt a környezetébe. Dózernek – mert így becézték bajtársai – tíz év katonai szolgálat alatt volt ideje megtanulni a láthatatlanságot. Mondhatni hidegvérű gyilkost nevelt belőle Afganisztán, ám egy malőr miatt leszerelték. Most viszont hazai terepen hasalt, távol a háborús övezettől. Az alvilág - amibe belemerült hazatérése után - felbérelte egy drogbáró kilövésére. Tetszett neki az első megbízása, és az irdatlan mennyiségű fizetség ígérete.

Dózer a drogbáró nyári rezidenciáját figyelte, ami egy lejtősebb hegyoldal aljára épült. Egy magasabban elhelyezkedő tölgyfa takarásában rejtőzködött, amit napokkal a merénylet előtt kinézett a kedvező rálátás miatt. A rezidencia nagyobb téglaépület volt hatalmas terasszal, sziklakerttel, golyóálló ablakokkal, dobermannokkal és két nehézfiúval kiegészítve. Szinte lehetetlenség volt a közelébe férkőzni. Dózer viszont hamar megtalálta a rést a pajzson, ám a kilövésre összesen öt perc állt a rendelkezésére. Ugyanis a báró – elővigyázatosságból – ennyi ideig hagyta nyitva szobájának az ablakát, mikor szellőztetett. Mániákusan kedvelte a friss, hegyi levegőt, miközben élvezte a kokain társaságát. Éppen az esti adagját készült felszívni az aranyból készült szipkájával, ami kiváló alkalmat szült Dózernek a ravasz meghúzására. Eközben a testőrök a teraszon sétálgattak. Kezüket szórakozásból, karmester módjára lengették a háttérben duruzsoló muzsika dallamára. Nem sejtették, hogy főnökük feje már a célkeresztben van. Ahogyan a báró se gondolta, hogy riválisai aláírták a halálos ítéletét.

A lövedék csendben hasította a levegőt a fák törzsei között, ami a báró homlokába csapódott be, és a kisagyán keresztül távozott. Feje szinte azonnal koppant az üvegasztalon. A kifolydogáló vér eláztatta a zebramintásra kihúzott kokain csíkokat. A testőrök megriadtak a furcsa puffanásra. Fegyverüket kibiztosították, és a terasz korlátja mögé bújtak, miközben egy női sikoly is belehasított a rezidencia levegőjébe. Hosszú, szőke hajú, karcsú, félmeztelen nő jajveszékelt a holttest mellett. Dózer nem látta tisztán az arcát, de nem is érdekelte. Egyszerűen rosszkor volt rossz helyen. A második lövés az ordítozó nő hátába csapódott bele, aki azonnal összerogyott.

Dózer elveszítette a kontrollt, ahogyan Afganisztánban is az utolsó bevetésénél.

***

A likvidálandó célszemély éppen a pokolgépén dolgozott egy emeletes épület földszintjén. Ekkor Dózer lyukat lőtt a nyakába az ablakon keresztül. Viszont történt valami a belső nyugalmában, ami erősen jellemzi a profi lövészeket. Talán az évek óta tartó sivatagi őrület, talán a parancsalapú, militáris életmód, talán a sátán lehelt csókot a fegyverére, de bekattant a mesterlövész. Leadott még egy lövést a detonátorba. Az időzítőn keletkezett zárlat működésbe hozta a pokolgépet. Harmincöt civilt temetett maga alá az összeomló épület. Nők, gyerekek, férfiak haltak meg azon a délutánon.

Dózer rezzenéstelen arccal nézte végig a sárgás porfelhőbe burkolódzó vesztőhelyet. Sírva ordibáló emberek rohantak ki a szomszédos házakból. Pánikszagú rémület lett úrrá a környéken. Dózer nem érzett bűntudatot, vagy megbánást. Ekkor megértette helyét a világban. Tömeggyilkossá vált. Felettesei azonnal leszerelték az incidens után, bár bűnösségét nem tudták bebizonyítani. A média „szerencsétlen balesetnek” titulálta az esetet.

***

Fikarcnyi esélye se volt a két testőrnek. Hallották, amint a kutyák ugatnak, majd fájdalmasan nyüszítenek. Az egyik őr a díszes fakorláton keresztül kapta a lövést a tüdejébe. A másik ezután menekülni próbált, de a terasz ajtajáig se jutott el. Oldalába kapta a golyót, ami a szívében állt meg. Négy halott ember hevert a rezidenciában. A mesterlövész a munkát befejezettnek tekintette.

Másnap reggel Dózer a nappalijában ült mozdulatlanul, telefonjával a kezében. Elégedetten mosolygott, miközben a kijelzőt bámulta. Megbízói hívását várta. Arra nem számított, hogy volt felesége fogja először felhívni.

– Szia! Mit akarsz még tőlem? – kérdezte türelmetlenül. Ám felesége nem tudott válaszolni, mert elcsuklott a hangja a sírástól. Végül összeszedte magát.
– Meghalt! Megölték! Érted??
– Miről beszélsz, mondd?
– A lányunkról, bazdmeg! Egy drogbáró kurvája lett, míg te távol voltál. Kinyírták őket hidegvérrel!

Dózer kiejtette a telefont a kezéből. A báró kurváját utoljára a célkeresztben látta...

Előző oldal SzaGe
Vélemények a műről (eddig 5 db)