Napba hullni

Szépirodalom / Versek (432 katt) Tordai Gábor
  2020.08.24.

Emlékszem, futottál hozzám.
Emlékszem... megriadtam.
Emlékszem, egyetlen voltál -
mosolyt csaltál,
bánat szürke napok romjain át.
Emlékszem...
Nem tudtam adni többet,
míg te Napot adtál,
esőfüggöny mögött.
Emlékszem...
Nem tudtál várni rám...
Emlékszem...
Szívem legnagyobb
tévedése voltál.
Hiányod zúzmaraként
fagyott szívem koszorújára.
Ködbe vesztél.
Januári fagyba.
Tévedtem, készen álltam.
Temettem múltam.
Mint lenni szokott...
oly és túl sokáig.
Tévedtem.
Nap voltál.
Én zúzmarás mező
felett éhező madár.
Napba hulltam.
S rájöttem.
Napba hullni
oly csodaszép.
S ez nem, még
nem a végítélet.
Csupán fájó
újjászületés.

Előző oldal Tordai Gábor
Vélemények a műről (eddig 4 db)