A körbekerített ház

Horror / Novellák (57 katt) David_M_Pearl
  2020.09.10.

Az estét ritmikusan átszelő esőcseppek vad metál együttes dobosaként zenéltek az aszfalton. Éjszakai órákban errefelé csak azok járnak, akik valami rosszban sántikálnak, vagy akik pont, hogy menekülnek maga az ördög elöl. A tücskök szorgosan próbálkoztak felvenni az ütemet a betondobossal, és a fenyvesek sűrűn álltak egymás mellett. A vad természetet csupán csak egy betonút választotta ketté, ami két sávos volt. Egy, amelyiken menekülsz, egy, amelyiken túl bátor módjára bemész oda, ahová ugyan kezdetben biztonságban vagy, ámbár utána csak óhajtod ennek a többszörös változatát.

Egy mókus akart átrohanni az úttest egyik oldaláról a másikra, de a következő percben egy hatalmas robaj zavarta meg a természet költőies csendjét. Az 1935-ös gyártmányú Ford V8 Sedan eszeveszetten váltogatta a sávokat, és közben fények csapdostak ki a hátsó ablakán.

- Lődd már szét azt az Istenverte zsarut, Daniel!
- Próbálom, de ha ekkora szád van, akár cserélhetünk is!
Richard szlalomozással próbált kitérni a golyók elől, és minél előbb el akarta érni a menedékházat.
- Mennyi idő még a kibaszott házig? – szólt Daniel, mikor hirtelen lehúzta a fejét egy mellette elsüvítő golyó miatt, ami a szélvédőt is bepókhálózta Richard előtt.
- Ha így haladunk, egy élet is kevés hozzá! Talán egy perc!
- Taposs a gázba, a többit bízd rám!

Daniel kinyitotta az ajtót és kilökte, majd kihajolt rajta és a pisztolyt a rendőrkocsi kerekére célozta. Három lövésből az egyik betalált, és a zsaruk elvesztették az autó feletti uralmat. Groteszken szép látványt nyújtott Danielnek, ahogy a rendőrök egymás után bukfenceznek az autóval, és egy fának borulva állnak meg. Richard hangosan nevetett, ahogy végigkövette a visszapillantóban az eseményeket. Daniel visszaült a helyére, és vett pár mély levegőt.

- Hívjál nyugodtan célkeresztnek, Richard!. – Azzal elővett egy szál cigit és rágyújtott. Pár másodperc múlva megérkeztek a menedékházhoz, ahhoz a bizonyos épülethez, amit mások csak pokolként emlegetnek.

Kiszálltak a kocsiból, és ahogy szemügyre vették, hamar rájöttek, hogy ezzel már messzire nem fognak jutni. Maximum jól lakhatnak vele, mert mindennél jobban hasonlított egy ementáli sajtra. A csomagtartóból Richard kivette a pénzzel teli táskát és a Thompson géppisztolyt.

- Miért nem ezzel lőttél, Daniel?
- Most a pisztolyom fogyott ki, és a Thompson van tele.
- Eddig világos!
- Képzeld el, mekkora szarban lennénk, ha csak a pisztolyban lenne lőszer!
Richard sosem értette ezt a barom felfogást, de most kivételesen egyetértett társával. Máskor arcon vágta volna a tusával.

Bementek a házba, és lepakoltak a szoba közepén lévő asztalra.

- Nézd át a lóvét, és számold meg, addig én körbenézek! – mondta Daniel.

Richard így is tett, csak fél óra telt el, de már megvolt számolva a pénz, és Daniel is visszaért. A pénz egy része használhatatlanná vált a lövöldözés miatt, pár golyó átütötte a táskát, de cserébe talán megmentette Daniel életét.

Ez után mind elhatározták, hogy az éjszakát itt töltik, a ház igazi történetét nem ismerték, és amúgy sem tudtak volna mivel menni. Holnap hosszú gyaloglás vár rájuk az erdőn át egy kisvárosba, ahol lopnak egy autót, és leszállítják a maradék pénzt a főnöknek.

Elsőnek Daniel őrködött, Richardnak mindenképp pihennie kell, mindig ő vezet, és ezért nem lehetnek fáradtak a szemei.

Az óra lassan éjfélt ütött, és Daniel már több mint 3 órája őrségben van. Egyre nehezebbnek érezte a fejét, míg akaratlanul rádőlt a saját karjára, és álomba merült.

Egyszerre szemei elé tárult egy másik világ, aminek egy romos házában találta magát. Egy helyben ült egy korhadt széken, és nem tudott mozogni, csak bambult maga elé. Ismeretlen, sötét folyosó volt vele szemben, és olyan érzése támadt, mintha valami el akarná venni az összes kellemes emlékét, gondolatát.

- Látom a feleséged történetét… de már nincs többé.
- Ki az? – kiáltott fel. – Ki a fasz vagy?
- Látom a gyermeked történetét… de ő sincs már többé.
- Menj a picsába, hagyj engem békén! - Daniel úgy érezte, mintha elméjéből lassan távoznának a szálak, és egyre inkább üresedne a feje. Egyre inkább tudatlan lett magával kapcsolatban, és a hang csak erősödött, és egymás után sorolta fel a csalódásokat.
- Annie élete a te kezedben volt, mégis hagytad, hogy a szemed láttára öljék meg!
- Nem! Nincs igazad! – fakadt ki teljesen Daniel. – Nem volt esélyem! Nem maradt lőszerem!
- És inkább hagytad őt meghalni… hogy te menekülhess.

A következő percekben üvöltések, sírások és dührohamok váltakoztak a férfiben, míg teljesen el nem gyengült, és ki nem ürült az elméje. A csalódottság utolsó könnyeivel küzdve Daniel felnézett, és meglátta az alakot, aki beszélt hozzá. A volt felesége volt az, akit azon a bizonyos estén hagyott meghalni. Szájából folyt ki a vére, szemei vörösek voltak, és a bőre már rohadt. A golyó ütötte lyukakból bogarak másztak elő és tűntek el egy másikban. Véres és fekete kezével megérintette a férfi arcát, majd természetellenesen hatalmasra nyitotta száját. Lehetett hallani elsőnek az állkapocstöréseket, majd a bőr szakadását, a következő pillanatban megette volt férje arcát. Ezzel az utolsó képpel riadt fel Daniel.

Richard meghallotta társa mozgolódását és mély nyögéseit, magában fortyogva és fáradt, kínzott szemekkel kiténfergett a nappaliba. Megtörölte az arcát, és meglátta Danielt, ahogy mozdulatlanul áll az ablak előtt.

- Mi az istent csinálsz, haver? Húzd már be a függönyt!

Nem kapott választ semmilyen formában. Megpróbálta még egyszer, de ezúttal hangosabban, ismét semmi reakció. Látta, hogy Daniel kezében ott lóg a Thompson betárazva, és másik kezét az ablakra tapasztotta.

- Daniel! Mit csinálsz, te hülye? – Odaért hozzá, megfogta a vállát és megfordította. A látványtól hátraugrott és felordított. A férfi arcáról hiányzott a bőr, és fogai nagyobbak lettek az átlagnál. Egyik szeme eltűnt, és csak a feketeség volt helyette, a másik kuszán forgott, amerre épp tudott. – Mi történt veled?!
- Nem… én… voltam!
- Ott maradsz, vagy szarrá lőlek! – Előkapta a revolverét a kabátjából, és rászegezte. Daniel, legalábbis, ami maradt belőle, felkapta a Thompsont, és beleengedte a fél tárat Richard testébe. Az egész nappalit összefröcskölte a vér, és a férfi halott teste végigcsúszott a padlón.

A sötétséget és a szoba félhomályát hirtelen színessé változtatta a rendőrautók villogója, és a csendet megtörték a szirénák. Úgy látszik, megtalálták a rendőrautó roncsát, Daniel tudta ezt. Lassan odabicegett az asztalhoz, és felvette néhai társa kalapját. Arcát eltakarta szintén az asztalról lehúzott fehér terítővel.

- Azonnal jöjjenek ki feltett kezekkel! – szólaltak meg a rendőrök a ház előtt.
Daniel lassan odafordította arcát az ablakra, és csak bámult kifelé.
- Különben? Mi lesz, ha… nem?
- Utolsó figyelmeztetés! Adják meg magukat!

A férfi lehajolt a hullához, és kivette a kezéből a revolvert. Habozás nélkül célra tartotta, és meghúzta a ravaszt. A golyó az ablakon át egy rendőrt talált szemközt. Azonnal tűzharc keletkezett, és a ház elülső részéből hamar szitát készítettek. A fadarabok röpködtek, az ablakok kitörtek, és a vázák darabokra estek. Daniel csak állt egy helyben, és várt, ameddig a választűz véget nem ér. Néha érzett egy nyomást és némi égést a karján, testén és a combjain, de annyira nem tudta meghatni, hogy foglalkozzon velük. Ezt máshol úgy hívják, hogy valakit lyukacsosra lőnek.

Mikor véget ért a lövöldözés, a rendőrök behatoltak az épületbe. Mikor meglátták a szaggatott ruhás férfit, testéből megállás nélkül folyt a vér, és rájuk tartotta a két fegyvert… megijedtek és pánikból lövöldözni kezdek, majd menekülni akartak, de nem jutottak messzire. Daniel megállás nélkül mindegyiket lelőtte, a legtöbbet hátba. Kiért a házból, és a rendőrautók gazdátlanul villogtatták fényeiket. Tiszta lett a levegő körülötte, de magával hozta a ház átkát is, befogadta az ördögöt a testébe, és esze ágába sincsen kiengedni. Élvezi minden percét a hatalmának. Lassan visszabicegett a nappaliba, és felkapta a pénzes táskát. Kitéblábolt ismét a kocsikhoz és beült az egyikbe. Beindította a motorját, és megigazította magán a ruhája maradékát.

- Ki miatt is kellett, hogy meghalj, szerelmem? – nézett az anyósülésre, ahol ott ült ugyanaz a démon, aki álmában megzabálta.
- A főnököd miatt. Ő akarta, hogy gyere ide, és Richard dolga lett volna itt kinyírni téged.

Daniel beletaposott a gázba, és a következő célja a saját maffiacsaládjának a székhelye. Annie kezébe adta a revolvert, a Thompson pedig az ő ölében pihent.

Előző oldal David_M_Pearl
Vélemények a műről (eddig 2 db)