Havazás

Novella (888 katt)

Mocsok

A fegyvert a tarkómhoz szorítják. Revolver, most élesítik ki. A hideg fém nyomja a fejemet. Nem érdekes. A bőrfotelben ülök és kinézek az balakon, de persze én is fegyvert emelek a rám célzó fejére. Az én fegyverem félautomata Beretta, másodpercen belül hat-hét golyót raknék az arcába, más kérdés, az ő ágyúja mindent kipakolna a fejemből.

Ez az illat. Cédrus és narancs keverék. Stahami, egy parfüm. Akkor ez az ex-feleségem. Szám szerint a harmadik. Mit kereshet itt?

- Ki bérelt fel? - kérdi, és hangja megpróbál kemény és határozott lenni, velem szemben ez sosem sikerül neki.
- Mi történt? - lassan elveszem az arcából a fegyvert, ha akart volna, megöl váláskor.
- Ki bérelt fel? - ismétli a remegő hangján.
- A rendőrök jönnek utánam? Akkor miért segítesz? - Ő rendőrhadnagy, ha itt van akkor ez egy figyelmeztetés.
- Perceid vannak. - Az ajtó felől zajok hallatszódnak - Késő. Még beszélünk.

Eltűnt. A szoba sötét volt csak egy lámpát tartottam égve és a hóesést bámultam. Kintről hallatszik, ahogy ordítják, hogy "rendőrség". Hát akkor mozdulni kell. Kinyitom az ablakot. Valaki rám akarja állítani az ügyet, ami után nyomozok. Ha most elkapnak, remek bűnbak leszek. Simán bevágnak egy cellába és az életem további részét valakinek a feleségeként élem le.
Az ajtó betörik. Én kiugrom az ablakon. Második emelet. Egy nagyobb hóbucka felé célzok. Ha nem sikerül, akkor jó időre hiányolhatom egy végtagom rendes mozgását. Könyökkel zuhanok a halom felé.
Uhh... a landolás egészen jó. Bentről kiáltások, sietnem kell. Legurulok, felugrok és elkezdek futni a szürkés házak között a sűrű hóban. Pár utca és lerázom őket. Nem nagy ügy. Én rutinosabb vagyok, mint ők.

Jó. Megállhatsz. Gondolkodj. Pár hete egy szép vörös ruhás nő keresett meg, és egy ügyre bérelt fel. Gyorsan kiderült, hogy az a számkápráztató szépség valójában egy prosti, és még több prostit képvisel jelenleg. A többiek félnek, ezért kellettem én. Valaki öldöste őket. Hiába volt a lányok körme alatt bőr vagy éppen ujjlenyomatok, a rendőrök semmit sem csináltak. A zsaruk amúgy is imádják leszarni az ilyesmiket, így most rajtam volt a sor.
Pár hete vagyok az ügyön, és alig kezdtem el nyomozni. A felsőbb körökben mozgó ismerőseim rögtön azt mondták, felejtsem el az egészet. Könnyű nekik. Szerintük akkor miből fogok enni? Akárhogy is, elzárták az információs csapokat. Bárki is van az egész mögött, nagyon nagy kutya. Vagy... a kék oldalt szolgálja. Akkor van is egy tippem.

Az ipari negyed. A fehér hó csak színesebbé teszi ezt a szürke munkáskerületet. Akihez jöttem, annak a neve James Redsong. Nyomozó. Fakabát. Már alszik. Valószínűleg egész este engem üldözött. Barom. A lakásába bejutni semmiség, mint minden zsernyák, ez is istennek hiszi magát. Szentül hiszi, senki sem fogja megtámadni. Az ajtózár pofonegyszerű. Egy álkulccsal könnyedén kinyitom.
Itt minden bűzlik. A konyha az előszoba. Romlott kínai és egy zöldes masszát tartalmazó pizzásdoboz. Ha én nem ölnélek meg, akkor majd egy szívroham, ugye Jim?
A szobájában fekszik kiterülve az ágyon meztelenül egy boxerben. Finoman a párnája alá nyúlok és kiveszem a fegyverét. Akár az exemé, durva kaliber. Ha egy rohanót ezzel meglő, akkor az elbúcsúzhatna a térdkalácsától. Elég volt a játékból.
Megfogom a kezét, a középső ujját finoman a másik tenyerembe rejtem. Egy határozott mozdulattal a saját kézfeje felé hajtom. Hatszor roppan. Vagy tíz darabra tört. A fickó felugrik, és üvölt, ahogy csak bír.
Senki sem fog rendőröket hívni. Jim, mint minden jó állampolgár, védelmi pénzt szed a ház többi lakójától, ki így vagy úgy, de kifizetik neki a pénzt. Ha éjjel sikoltást hallanak, akkor behúzzák a a fejüket és befogják a fülüket. Itt Jimmy a király. Vagyis eddig ő volt.
A szemei könnyesek, alig lát engem, ösztönösen az ép kezével a párna alá nyúl. Persze addig én kiélesítve a saját fegyverét az arcába vezettem. Leesik neki, hogy már én diktálok. Nekem ez nehéz fegyver, de persze a dolgok gyorsan történek, még nem jött rá, hogy ha akarnám, simán lelőhetném.
Az égbe emelem a karomat, és megcsapom a saját stukkerével. Fémes koppanás után perdül egyet a levegőben, és a padlóra érkezik. Karmazsin vérét a padlószőnyeg issza fel. A mellkasán fekszik és az egyik lába még mindig az ágyon van, amin én is állok. A hótól saras cipőm tiszta nyomokat hagy a lepedőben, de nem igazán zavar.
A két lapockája közé lépek, és lenyomom a földre. A másik lábammal letérdelek mellé, és a fejemet lefele hajtom. Hátrafele tapogatózik. Igen, már látom, egy puska van az ágy alatt. Ejnye Jim, hát így fogadod a vendégeket?

- Szia Jimmy - suttogok a fülébe

A feje profilban látszik. Lenőtt fekete haja takarja az arcát, úgy fújtat,mint egy bika a dühtől, az alsó ajka felszakadt és a vér ömlik belőle, ez csepeg le a fegyveréről is. A szeme engem próbál nézni, de a könnyektől és a a hajtól nem sok mindent láthat.

- Figyelj, Jim. Valaki besározott. Miért? - Nem válaszol, csak hörög, de olyasmiket, amiket jobb nem meghallani - Ejnye Jim, igazán válaszolhatnál. - A kezemmel hátrébb söpröm a franciaágy alá a puskát, közben kicsit megtaposom a barmot - Nos?
- Sokat fizettek - köpi ki végre. - Azt mondták, ne kérdezzek, csak takarítsalak el, hát elvégeztem a dolgomat, rád kentem az ügyeket, így még talán egy kis prémiumot is kérhettek.
- Kösz.

Leszállok róla, mert már a hangja is mutatja, jobban fél a megbízóitól, mint tőlem. Akkor sem mondana semmit, ha egyesével műteném ki a csontjait. A fickó gyorsan akar felállni, de én lendületből fejbe rúgom. Ismét a földre omlik, én pedig kisétálok a lakásból.
Másodperceim vannak. Az ablakon kiugrok, akkor lelő, és nem hinném lesz még egyszer mázlim egy hófolttal. Hát akkor más taktikát kell keresnem. Az egyik ajtó mögül zajokat hallok, fény. Ez lesz a megoldás. Az ajtó nyitva volt. Belépek.
Sötét van, csak egy szobával arrébb alszik a fotelben egy fickó sörösüveggel a kezében, és előtte zajong a bokszmeccs. Óvatosan becsukom az ajtót magam mögött. Üvöltés, dühös torokból érkező vad üvöltés. Redson nyomozó magához tért, a csattogás szerint a puskáját is megtalálta.
Egy kisfiú. Elsétál mellettem, pizsamában van és szalmaszőke haját túrja, miközben szabad kezében egy pohár vizet visz. Álmos, és fel sem fogja a világot, de attól megtorpan, hogy a konyhából kijött az előszobában engem pillant meg.
Kint hallja az őrjöngő Jamest, és megrezdül tőle, én a mutatóujjamat finoman az ajkaim elé emelem. Jelzem, jobb ha csendben marad, ő pedig szótlanul bemegy a szobájába. Jó fiú. Pár perc, és a barom leáll vagy kirohan a házból, akkor én is eltűnök. Jobb lesz, ha a tűzlépcsőt használom a távozáshoz.

A szegénynegyed. Ide nem jönnek rendőrök. Szegény koldusok fémhordók köré gyűlnek, és abban gyújtott tűznél melegítik fel magukat ezen a csípős télen. Nem bíznak bennem, de ezen nem csodálkozom, mindennap már verőlegények uralkodnak rajtuk, szinte mindenüket elveszik a kezdő bűnözők.
Piti csirkefogók szórakoznak ezekkel a szegény flótásokkal, pedig sokan sok nagy dolgot csináltak. Páran itt tudósok és rendőrök, sőt politikusok, de amikor az élet kiszúr veled, akkor mindegy, milyen magasról jöttél.
Összehúzom a ballonkabátom, és elindulok köztük. Látszik, szigorúan néznek, de nekem csak valami sarok kell, ahol meghúzhatom magam, ameddig rájövök, hogy hogyan tovább. Egy biztos: a nyomozás lesz a további út. A vöröslámpás negyed. Ha rájövök az ügyre, és nálam lesz az engem támadó titka, akkor már nem tudnak megtámadni. Lefagy a kezem. Aludnom kell pár órát valahol, utána úgyis hajnalodni kezd. Reggel újrakezdem az egészet. Ide is utánam jönnek a zsaruk, ha sokat húzom az időt. Csak ne havazna ennyire.

Szürkület

Az üzleti negyed. Bár kívülről ez a legtisztább része a városnak, de ez egy igazi pöcegödör. A fejesek a biztonságiakat és a rendőröket személyes hadseregként használják. Itt nincsenek látványos háborúk, ha elbuksz, sose fogja senki sem látni itt, de mindenki tudni fogja. Egy rohadt pöcegödör
Hát akkor itt is vagyok. Éjfél hírek. A kiadó ajtaja mindig nyitva van, ha jó tömeggel megyek be, akkor észre sem vesznek. Hova is megyek? Hetedik emelet, azt hiszem. Igen, ott is vagyunk. Az emberek összevissza rohangálnak, és mindig csörög legalább két telefon, az irodákat falapok választják el, ami felett bárki át tud lesni. Igazi állatkert.

- Jack Thomas - mondom ki a nevét, és a a fickó rémülten ugrik egyet a görgős székében. Ebben a városban az újságírás kockázatos dolog. Ha rosszul hazudsz vagy rossz emberről, akkor másnap a fejed egy főszerkesztő kosarában lesz. Jack jó. Sőt, nagyon jó. Sokakról tud mindent, és bebiztosította már magát és minden cikke annak árt, aki nem az ő oldalán áll. Ügyes fiú. Más szemszögből egy számító, átkozott geciláda, de ezt most elnézzük neki, mert tartozik nekem. Végülis ki mástól tudna információkat kérni, mint egy nyomozótól.
- Te? Hogy bassz....
- Cshhh - rakom a kezem a szájára. - Jack, tartozol nekem, és tudni akarom, mit tudsz az ügyemről, persze ha nem akarod, hogy a zsaruknak én meséljek a tieidről. -Imádom, amikor egy beszélni nem tudó ember szúrós és tehetetlen szemei rád pillantanak, olyan önbizalomnövelő. - Nos?
- Nem tudok semmit sem... tényleg. Adj időt, ha rájövök valamire, akkor a megfelelő helyen válaszolok.

Biccentek, és felkapom az asztaláról a szürke újságíróknál oly gyakori kis kalapot, majd a fejemre veszem. Elmegyek, mert ezzel nem jutottam előre. Jack nem volt jó ötlet, de van egy másik tervem is még.

A vöröslámpás negyed, ez egy jó hely, kár, hogy ritkán járok ide, és akkor sem azért, amiért mások. A prostik nem fognak nekem segíteni. Jól tudják, hogy ha a végére is jutnék az ügynek, nem mondhatnám el nekik, csak megfenyegetném az engem bemocskolót, hogy leszedje rólam a rendőröket és a végén ők járnának rosszul, mert a fejesek a háttérben rajtuk torolnák meg az egészet.
A nő kezén volt egy lótusz. Azt kell keresnem. A tinikor után sok prosti teszi magára a háza jelét, hogy ezzel is jelezze az összefogást, de persze sok más hasznos adottsága van ennek a tetoválásnak is. Igen, és már itt is van a Kék lótusz egyik "panziója", mert hát a bordélyokat pár éve egy hadjárat során a polgármester beszüntette ugye, szóval ez egy panzió, csak kurvák vannak benne és kurvaszaga van.
Bent minden vörösre van festve, és a bútorokon szőrmeszerű borítások vannak. Kellemes külsejű lányok ülnek és beszélgetnek, megjelenésemre unott rutinnal erőltetnek arcukra érdeklődést és kéjes tekintett. Egy idősebb nő lép elém. Megkérdi, milyen lányt szeretnék. Hmmm... az áldozatok úgy húsz alatti tinédzserek voltak, elégé éretlen alkatok. Magamnak is hasonló lányt kérek, és próbálok némi érdeklődést mutatni nehogy azt higgyék, hogy én vagyok a gyilkos. Bár ő az utcai lótuszokat vadászta.
A szoba csendes, de ennek a színe kék és a bútorok fehérek és kicsit használtak. Az ágyra ülök, és nem bírok ellen állni a vágynak, hogy ne heveredjek el rajta egy kicsit. A tegnapi sikátor búvóhelyem után az az olcsó fehérítőtől bűzlő paplannal takar kemény, rugós ágy maga a mennyország.
Nyikorgás. Ösztönösen ugrom fel és a kabátom alá nyúlok, de aztán inkább látványosan megvakarom az oldalamat. A kislány jött meg. Jobb, ha nem tudja, hogy kicsit ideges vagyok mostanság, hogy a lakásomba rendőrök járnak.
Ja, te vagy az.
Szótlan. Az egész lány apró és vézna. Lábain egy papucs és egy fekete macskanadrágszerűség van, felsőjét valami szatén szövet próbálja eltakarni, de erősen trikó szinten. Bőrén barna hennafestések vannak, amik egyiptomi jeleket akarnak mutatni. A szemei kék, de olyan fémszerűen kékek és a haja rövidre van nyírva, barna, de látszik, hogy régen fekete is volt.
Fél, sőt inkább retteg, szóval tud valamit vagy még rosszabb: új a szakmában. Nem tudom, mennyi lehet, talán tizenhárom? Tizennégy? Nem izgató, csak szánnivaló, és egy kicsit féltendő. Egy kis kerek asztalhoz lép, és kivesz a füléből két kis bizsut, ahogy érinti őket, úgy fest, sokat érnek neki. Sóhajt, majd felém fordul.

- Mit kíván tőlem uram? Rossz kislányt? Kézzel? Szájjal? Van egy óránk, de utána...
- Nem jártál te az utcákon is? - szakítom félbe, miközben sétál hozzám.
- De.. de igen, egy ideig. - a hangja akadozik.
- És ismerted az áldozatokat? - már leesett neki, ki lehettek én, és egy pillanatra megtorpan, majd megragadom a csuklóját. - Mi a neved?
- Katie - mondja riadtan.
- Ismerted őket?
- Igen - süti le a szemét.
- Mit tudsz róluk elmondani?
- Jó...jó emberek voltak. Jó barátok - az arcán könnycseppek gurulnak végig - Én.. én lettem volna az áldozata. Csak beteg voltam, és csúnyán köhögtem, ezért Irene szállt be a kocsiba.
- Mit tudsz róla elmondani? - kérdem, és elengedem a csuklóját, mire ő mellém ül az ágyon.
- Nem láttam őt - mostanra ügy bőg, hogy a szájából nyál folyik, és nem is bír körbenézni. - De a kocsija egy piros eléggé luxusjármű volt, ami belül fura szagú volt.
- Milyen?
- Nem tudom, de ismerős volt csak nem tudom honnan.
- Volt még valami?
- Sziszegett.
- Micsoda?
- Pisze volt vagy mi a fene... Istenem! Ha akkor nem köhögök úgy...

Kész. Eltört a mécses. Nem foglalkozik a külvilággal. Felkapom a kalapom, és elindulok kifelé a kabátom gallérját feltűrve, hogy takarjam magamat egy kicsit, és otthagyom a bőgő lányt. Mindig meglep, hogy hány módon lehet megerőszakolni egy embert....

Ennem kellett valamit. Ezért tértem be ebbe a Bugeresbe. Pár hambuger majd rendberakja a fejemet. Miközben eszek, elkezdek számolni. A krumplikkal csinálok listát. Luxusautó, "furcsa, ismerős hang" és fiatal lányok. A prostik egyszerű célpontok, valakinek fontos, hogy ne derüljön ki, de akinek akkora hatalma van, az nem is játszik már ilyen kockázatosan, hogy egy magamfajta is véletlenül nyomozásba egyáltalán tudjon utána nyomozni. Akkor egy igazi klisével állunk szemben. Nagy hatalmú apuci beteg kicsi fia. Akkor jöhet a klisés befejezés, hogy a főhős túlélje.


Klisék

Hát itt is vagyunk a megoldást nyújtó épületnél. Szedjük össze a gondolataimat. Jack megadta, amit vártam. Egy cipősdobozban egy régi épület tetején a neonlámpák mögött, ahova szokta rakni. Képek a bizonyítékokról. Két rúzs, az egyik sokat használt és elég olcsó, a másik drága, emlékszem az egyik exem is mindig ilyet vett és minden teli volt foltokkal, de ezek nem fontosak, a lényeg, hogy az egyik kézben maradt egy ruhadarabka, és ettől állt össze nekem a kép. A megerőszakolt lányokon semmilyen nyom nem maradt, de a póló igen fontos, ugyanis céges. Méghozzá egy hamburgercégé.
A kisfiú sikertelen volt az osztálytársaknál, így mivel apuci fedezi a seggét, könnyedén tud kurvákon bosszút állni, legalábbis a képek alapján az első két-három áldozata mind iskolás ruhákat hordtak. Hát megvettem az utolsó pénzemből egy koldus kabátját, és mivel hála a kialvatlanságomnak, hajnal óta itt járkálok és koldulok, remélve, hogy megérkezik a nagy góré, akinek azért még utánanéztem este egy netkávézóban, és szerencsére tényleg van egy fia, aki úgy fest, mint egy igazi vesztes. A mozaik összeállt.
Ahogy az ében Mercedes befordul a parkolóba, kiszáll egy kopaszodó, őszes pipázó férfi, és a kocsiba visszafordulva a fiára parancsol, aki... sziszeg. Tehát pisze. Megvagytok mocskaim. Elindulok hátrafelé, majd meglátok egy ismerős járműt, de ezzel most nincs időm foglalkozni.
Hátul egy srác cigizik. A hátsó kapunál sosincs senki, erre nem figyelnek, dülöngélni kezdek, és kicsit meghajlok, hogy mindent elhiggyen.

- Édes főnököm! - szólítom meg, ahogy egyre közelebb érek. - Haverom! Nem tudsz adni egy kis aprót?
- Nem bocs - mondja, és hátrébb lép
- Ne már... legalább egy szál cigit! Kérlek már barátom - közeledek felé a markomat tartva

Testközelbe kerültem, így behajlok, és ameddig ő a mellzsebéből veszi ki a dobozt, én minden erőmmel tökön vágom. Hangtalanul zuhan térdre fuldokolva, ekkor a mellkasához nyúlok, és kirántom a fegyverét. Tudom, brutális módszer, de ez nem valami macsó módszer, viszont ha nem sikerül az első ütésem, akkor nem áll le bunyózni, mint a filmekben, hanem erősítést kér, így először elveszem a hangját és utána a saját fegyverének a markolatával vágom tarkón. Kiütve.
Leveszem a kabátot, amit az utolsó lóvémból vettem a hontalantól, és rárakom a srácra. Finoman elfektettem a járdán, így senki se fogja őt megnézni. A fegyvere egy automata, majdnem uzi. Elég durva eszköz egy épület őrzésére azért. Akkor az elöl lévő Jimmy revolvere és hátulra az automata, nomeg van jó pár kulcsom és beléptetőkártya.
Könnyedén tudok felfelé haladni. Mázlim van, és a biztonságiak kártyája mindenhova jó, de azért furcsa. Ha a főnök fia a tettes, akkor miért nem szóltak mindenkinek, hogy rám figyelni kell? Nehogy véletlenül besurranjak, mint most? Ha viszont csapda, akkor már mindegy. Mindjárt a tetőn vagyok és belemegyek a csapdába.
A tárgyaló. Remek, de a titkárnőt elküldték. Valószínűleg nem szabad semmit sem hallania. Bentről a hang ismerős. Már tudom, kié volt a kocsi. A drága ex-feleségemé. Tehát még a rendőrök is tudják, mi folyik itt? Ez az édes még megmenti a seggemet. Kár volt elválni tőle.
Belépek és és elmosolyodom. Az apa és a fia egymás mellett állnak, de a nőnél már fegyver van, persze nem rájuk fogja, és mindenki elhallgat, amikor beérek, sőt meg is döbbennek.

- Na, akkor még a hatóság is itt van - mondom nyugodtan, és előveszem Jim revolverét
- Mi az ördög folyik itt? Most már igazán magyarázatot kérek! - mondja vezérigazgató
- Mister... nem, elnézést, doktor Frost. Hisz orvos volt, mielőtt ebbe a gyorsétteremláncba befektetett pénze hirtelen elkezdett növekedni, és magából hipp-hopp vezérigazgató lett, de a fia lúzer maradt, hiába lett mindene szebb. Ezért elkezdett kurvákat leölni. A kis aranyos.
- Apa! - kiált a fiú, és erre az apja int nyugodtan.
- Kikérem magamnak a vádaskodást! - parancsolja az öreg.

Az apa már magyarázatba kezd, de a fiú remeg és izzad. Ez jó, szóval tényleg jó helyen tapogatok. Az apa csak öö-zik össze és vissza, mire a a fiú nekiront a volt feleségemnek, és a földre esnek. Nem merek lőni, túl nagy a káosz. Mikor felállnak, akkor már a fiú fogja az exem fejének a pisztolyt. A volt feleségem pisztolya, ez baj, az egy nagyon jó fegyver.

- Na! Moszt legyetek bátrak! Le a fegyverrel! - parancsolja. - Gyerünk, tedd le!
- Fiam ne! - mondja a meglepett apa.
- Kusszolj! Eleget rejtőzködtem mögötted ész álcásztuk! Én voltam ész kinyírtam a vén ribancokat! Biszony, durván! Eszt isz kinyírom! Igasz túl fiatal nekem, de hát esz legyen a legkiszebb gond!

A lányka arcán izzadtságcseppek gurulnak el. Nagyon fél, és ez az elmebeteg vigyorog, mint egy büszke állat. Szerencsére ismerem a nőket és a fura szokásaikat. Főleg ha a ruhákról van szó. Imádnak öltözködni. Előveszem hátulról a gépfegyvert, és ameddig a kölyök ugat, tüzet nyitok. Két-három lövés éri a feleségemet, aki a földre zuhan.
A pancser rémülten ugrik hátra és a fel is áll, de ez nem lényeg, a fontos, hogy eldobta a pisztolyt, így gyorsan kap egy sorozatot a testébe. Ahogy mondtam. Ismerem a nőket. A feleségem mindig hordja a golyóálló mellényt. Odalépek. Nincs vér és légzik. Valószínűleg elájult.

- Ő volt az?

Egy hang, de ez új. A tegnapi kislány, és a szétlőtt fiút nézi. Követtek a lótuszok. Miért lepődök meg? Ők sem idióták és... miért kérdezte ezt meg? Fel kéne ismernie hisz találkozott már vele...
Elcsesztem! A prostira nézek elkerekedett szemekkel. Miért mondta a srác, hogy az áldozatai vének voltak? A feleségem, aki most lesz harminc, pedig fiatal? Gyilkos volt, de nem ebben az ügyben! Hát persze! Ki tudta, hogy jönnek a rendőrök értem? Ki küldte őket rám? Ki a közös ismerős, aki hagyta valószínűleg, hogy lefényképezze Jack a nyomokat? Ki jött be már előttem ide? A gyilkos maga a feleségem!
Felé fordulok, de addigra már rám fogja a revolverem, amit Jimmy megbarnult és fagyott vére borít néhol. Féltérden áll, és csak rám céloz, az öreg bőg a háttérben a kislány áll mellettem.

- Feladom. Miért? - kérdem
- Hát az első lányt járőrözés közben nyírtam ki. Tudod, akkor váltunk el, és annyira emlékeztet arra ribancra, akivel megcsaltál, azt akartam, hogy ne élvezze és a végén megdögöljön, de a többinél eszembe jutott egy módszer. Emlékszel, hogy ismeretségünk előtt vesztettem el a meg nem született fiamat? Találd ki volt az orvos. - "Frost" név futt végig a fejemben. - Bingó szivi. Elvette a gyermekemet, így viszont akartam. A kocsit rendbe raktam. - Hát ezért nem ismertem fel azonnal. - Aztán te lettél a csali. Mikor megtudtam, hogy a kurvák megbíztak, és nagyon kapóra jöttél. Rád kentem, így ameddig vadásztak, megtudhattam tőled, melyiknek lett nagy szája, hogy végre felszólaljon, mivel én elvágtam az esélyeiket a jardon. - "Ki bérelt fel?", ezt kérdezted először. - Gondoltam kinyírom az öreget és a kölkét, addigra te megunod a rohanást, és elmondod, ki bérelt fel, így megölhettem őt is.
- Velem mi lett volna?
- Miután elmondod, fejbe lőttelek volna, és a kezedbe adom azt a fegyvert, amivel az öreget és a kölyköt nyírtam ki. Önvédelem.

Hát ezért váltunk el. Ekkor kiölti a nyelvét és annak a vége orvosilag ketté van vágva. Íme a sziszegő gyilkos. A prosti lány ekkor kiáltva ront neki, és a feleségem azonnal tüzel. Sajnos útban van, így nem tudok lőni, csak látom a pici lányt, ahogy a földre zuhan a mellei közt egy hatalmas fekete füstölgő lyukkal, amiből vér folyik.
A nő elmosolyodik, küld egy csókot és tüzel. Pillanatra becsukom a szemem és hátralépek. Dörrenés, de nincs fájdalom. Kinyitom a szememet. Az exem félarccal fekszik a földön. Heh. Köszi Jimmy. A véred rászáradt a fegyverre és a második golyó már fordítva sült el. A rendőrök megérkeznek.

- Bevallok mindent! - üvölti az öreg és magyarázni kezd

Ameddig ő elmondja, hogy mi volt és a kis prostihoz lépek. Leveszem a kalapomat és a mellkasára rakom. Felállok és elindulok kifelé. Hála az öreg magyarázkodásának, nem állják utamat a város szeme fényei.
Délhez képest nagyon sötét van, és a hó úgy esik, hogy alig lehet átlátni rajta. Jack próbál mögém lopózkodni, hogy meglepjen. Majd megáll és simán köszön.

- Mennyit kérsz a teljes sztoriért?
- Szép kalap, de majd holnap.
- Ne már...

Mondom és levéve a fejéről elindulok a havazásban. Végül is megoldottam az ügyet, és végre mindenki békén fog hagyni, sőt még a saját lakásomban is alhattok ma. Csak ne havazna ennyire.

Előző oldal Zspider
Vélemények a műről (eddig 3 db)