Sámánképző

Neoprimitív / Írások (622 katt) Norton
  2021.03.30.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2021/4 számában.

Amelyből kiderül, hogy a tanítvány idővel felülmúlhatja a mesterét.
(Főleg, ha a mester már szellemileg leépülőben van.)

Mudiva, a lelkes tanítvány rajongva figyelte bölcs mentorát, Tafarit. A fősámán a maga harminc évével alig volt idősebb a tanoncánál, de máris hatalmas tudásra tett szert a különböző törzsi varázslatok során. Mudiva valóssággal itta minden szavát.

– Mondd el nekem, mester, hogy mi a lehető legegyszerűbb módja a szellemvilág kapuinak a megnyitásához! – kérlelte vágyakozva.
– Természetesen elmondom, barátom – felelte segítőkészen a másik. – Először is adni kell nekem pálinkát, ami már megtörtént ugye…
– Igen, és most mit tegyek?
– Most meg kell hajolnod észak felé, vagyis arra…

Mudiva meghajolt észak felé.

– Most hajolj meg dél felé is!

A tanonc engedelmeskedett.

– Most rúgjál bele Unatiba háromszor! – mutatott a mester a kunyhónak egy hátsó részében álló, vézna alakra.
– Miért tegyek ilyet? – kérdezte döbbenten Mudiva. – Mert beszólt neked a múltkor?
– Azért tedd, mert ez a módja a varázslatnak! – kiáltotta Tafari a jogos felháborodás hangján.
– Na, jó! – vont vállat Mudiva, miközben szabadkozva nézett Unatira. – Ne haragudj, cimbora, de ez most fontos!

Azzal hatalmasat rúgott a vézna alak oldalába, mire az fájdalmasan kiáltott fel.

– Háromszor kell belerúgnod!
– Jól van már!

A következő rúgás a bal combját érte a balszerencsés férfinak, a harmadik pedig a heréit, hogy tüstént összerogyott.

– Ez remek volt! – kiáltotta elégedetten Tafari. – Most húzd ki őt a sátorból, mert akadályozza az energiavonalak áramlását.

A sámántanonc fejcsóválva vonszolta ki a fájdalomtól nyöszörgő társát a kunyhó elé, majd visszatért a mesteréhez.

– Eljuttatsz végre a szellemvilágba?
– Természetesen! Csak sose kérdőjelezd meg a módszereimet!
– Nem fogom többet.
– Rendben, akkor most hunyd be a szemed!
– De…
– Semmi de! Csak csináld, amit mondok!

A tanonc lehunyta a szemét.

– És most?
– Az álladat told előrébb! Még egy kicsit fordítsd balra, de csak nagyon enyhén! Így jó!
– Mikor fogok eljutni a szellemvilágba?

Tafari egy jókora jobb horgot helyezett el a tanoncának az állcsúcsán, hogy megreccsent a csont, és Mudiva aléltan rogyott a földre. A varázsló a kezét rázogatta.

– A fenébe, pedig mennyit gyakoroltam ezt a mozdulatot.

Megitta a maradék pálinkát, megtörölte a száját, majd kiment a kunyhóból, és elhaladt a földön nyöszörgő Unati mellett, aki még mindig a heréit fájlalta. Az elégedett sámán egyenest a tanulójának a kunyhójába lépett, ahol annak a felesége várta egy csinos barátnőjének a társaságában.

– Csakhogy megjöttél, Vasdákó! – kiáltotta lelkesen az asszony. – Már nagyon vártalak.
– Vasdákó? – kérdezte csodálkozva a másik nő.
– Ez a szex nevem – válaszolt a sámán pironkodva. – Nem tehetek róla. Nem én találtam ki.
– Valóban? – vonta fel a szemöldökét a karcsú derekú hölgy, majd egyszerűen a lába közé nyúlt a sámánnak.
– Ez valóban kemény.
– Na ugye! És a legszebb az, hogy jut belőle neked is.

***

Délután Mudiva lassan tért magához. Az állát fájlalta, és homályosan látott. Ettől megijedt egy kicsit, de pár pillanat alatt kitisztult előtte a világ. Tafarit látta, aki aggódva hajolt fölé.

– Végre magadhoz tértél, hű tanítványom! Milyen volt a szellemvilágban?
– Érdekes tapasztalatokkal lettem gazdagabb – nyögött fel a másik.
– Kíváncsian várom őket.
– Azt álmodtam, hogy te a nejemmel háltál.
– Micsoda? – lepődött meg Tafari teljesen őszintén. – Hogy láthattad ezt?
– Fogalmam sincs hogyan, de láttam! – felelte határozottan a tanonc. – És egy másik nő is ott volt. Vasdákónak neveztek téged.
– Pedig te nem voltál magadnál! Akarom mondani… a rossz szellemek vezettek félre! Csak ez lehet a magyarázat!
– Valószínűleg így történhetett – értett egyet a tanítvány, miközben elmerengve az állát tapogatta. – Tudod, kiemelkedtem a testemből egy fura szellemalakot követve.
– Ez tényleg igaz?
– Fölé lebegtünk a kunyhóknak, aztán belestünk az asszonyomhoz is. Simán átmentünk a falon, és végig láttuk, hogy mi történik. A szellemet Vahanbulának hívták, és egy másik világból érkezett. Azt mondta, hogy egy parabrutális jelenséget akar nekem megmutatni.
– Mi az a parabrutális jelenség?
– Az, hogy megdugtad az asszonyomat.
– Amit követtél, az egy gonosz démon volt! – kiáltott fel Tafari. – Félrevezetőknek nevezik az ilyen lényeket. Az a céljuk, hogy viszályt keltsenek az emberek között. Te nem a valóságot láttad, hanem a démon illúzióját. Majd megtanítalak rá, hogy hogyan lehet az ilyesféle entitások ellen védekezni.
– Köszönöm, mester.

Tafari felsegítette a fekhelyről a tanítványát, aki nagyon hálásnak tűnt.

– Csak ne fájna így a fejem és az állkapcsom!
– Nos, az a mágia utóhatása. Pár nap alatt elmúlik.
– Értem.
– Most menjünk, együnk valamit, te pedig mesélj még az utazásodról!
– Természetesen. Fáradj előre!

A mentor elfordult, ám a tanítványa hátulról tarkón vágta. Ezúttal Tafari vesztette el az eszméletét.

– Köszönöm a leckét, mester. Erős jobb horgod van, és a nejemmel is kitartó voltál. Egy jó tanítvány viszont idővel felülmúlja a mesterét!


Vége

Előző oldal Norton
Vélemények a műről (eddig 4 db)