Linktár

Szavak

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2022/1 számában.

Tulajdonképpen csak abban a hitben értettek egyet, ami már megíratott. A papírra vetett szó igazzá vált. Felszínre hozott gyöngy volt. Olyan kincs, amiért érdemes volt harcolni, olyan kincs volt, amiért érdemes volt egyetérteni. A szó igazzá lett. Valósággá vált. Már nem csupán ajakról ajakra szállt. Már nem volt olyan könnyed, mint a levegő. Mint egy elillanó csók. Súlyossá vált, ott volt a pergameneken, ott volt a kódexben, ott volt a jövő leendő könyveiben. Tisztelték hát a leírt szavakat. Meghajoltak a hosszú mondatok súlya előtt. Eggyé váltak az írással. Már nem volt kibúvó, már nem volt kiskapu, nem voltak menekülési utak. Ami leíratott, az leíratott. Ha valakit kétségek gyötörtek, annak csak bele kellett olvasnia a papírra vetett történetbe. Az írott szó kőbe vésett igazsággá vált. Nem lehetett, nem volt értelme megkérdőjelezni. Hisz ott volt a papíron. Ott csillogott a tintája, vagy a nyomdafestéke.

A szavakat sokan másolták, sokan nyomtatták újabb papírlapokra. A szavak kísértetetek voltak, olyan nem evilági lények, akik még éjjel itt táncoltak a világban. Egyetértettek ebben a hitben, egyetértettek, hogy a szavak az Univerzumok testvérei, gyermekei. Hisz ők alkották a Rendet. Ők voltak az új eszmék születésének fájdalmai. Új világok születtek, az új gondolatok leírattak. Olyanokká váltak, mint az éjszaka kitett lámpások. Körbe dongták az est hírnökei, belehullottak a lángba, porrá váltak az írott szavak fényében. Mindenki imádta, mindenki meghajolt előtte. Ha valaki nem hitt benne, eretnekké vált és kiűzetett a szavak Paradicsomából. Kik bálványozták, igazhitűek voltak.

Voltak, akik lázadtak. Ők új szavakat akartak írni, új gondolatokat akartak a papírra vetni. Nem akarták a régit másolni, újra és újra. Veszélyesek voltak, át akarták formálni a régi szavakat. Ősi szavakat akartak varázsolni. Szentségtörést követtek el. Kárhozottakká váltak. Borzadtak tőlük. A Szent ütközött a Profánnal. Az ige ütközött az új szavakkal. Lángok törtek fel belőlük. Megpróbálták a Pokol izzó kohóiba száműzni az új gondolatokat. Nem volt már béke, nem volt már egyetértés. Így írták újjá a régi szavakat, s másolták az újat, az új szentséget. Újra itt voltak, újra lehetett bennük hinni. Új szövetség született az új szavakkal. A régit, a szentségtelen, förtelmes, veszedelmes, régi szavakat száműzték könyvtárak poros, eldugott zugaiba. Kigyomlálták, elrejtették őket. Azt akarták, hogy soha többet ne jöjjenek vissza. Soha többet ne kísértsék az új hitet. Soha többet ne törjenek utat maguknak a szívekbe.

A régi tökéletlen volt, az új gyémántként ragyogott. A régit nem lehetett kibírni, a régit nem lehetett tartani. Égette az ölelő karokat. De a régi szavakat nem sodorta el a gyémántcsiszolás áradata. Megbújtak a lelkek mélyében. Az írás helyett szájról szájra szálltak. Belebújtak az elmékbe, hogy emlékezzenek rájuk. Már nem kellett az írás, már nem kellett a tinta, a nyomdafesték. Pillangó életüket a gondolatokban élték. Majd áradattá váltak. Dühöngve, haragosan, irgalmatlanul törtek előre. Nem voltak előttük akadályok. Elfoglalták a végtelent. Ismét elfoglalták méltó helyüket. Ez volt hát a Körforgás. Mert a szavakkal a Körforgás is megszületett. A leírt szavakkal megszületett a Karma. Minden egyes régi szó, minden egyes új egymásba fonódott. Nem tudtak egymás elől menekülni, nem volt értelme átkozni a másikat.

Mégis, voltak lázadások, voltak máglyán égő szavak. Voltak átkozottak, s voltak feltámadottak. Mert a szó szóvá vált. Leíratott. S, ami leíratott, bekerült a Nagy Egészbe. Ők lettek a mag. Ők lettek a csíra, melyből lángként törtek az új szavak. Ismeretlenek. Félelmetesek és mágikusak. Titokzatosak, édesek és egyben keserűek. Nem lehetett elbújni előlük és ők sem bujkálhattak. Minő csodákká lettek! Temetőkben bolyongtak és a templomok harangjaiban kongtak. Ott rejtőztek minden születésben és minden halálban. Hitté váltak, amiben érdemes volt egyetérteni. Mert a szavak írottá lettek. Mert a papírra vetetett szavak igazzá lettek. Vándoroltak örökkön örökké. Új szavak születtek belőlük és a régiek ott lebegtek az Univerzum sötétjében. Várták, hogy mikor kerül rájuk a sor. Mikor kelnek életre, mint új szavak.