113800 óra VII. rész
– Na, ez jó volt! – nevetett Gerzson. – Hol is tartottunk?
– A szakirodalmi háttérről érdeklődtél – felelte Ágoston.
– Ja, igen! Mindez nagyon érdekes magyarázat a tárgyak mozgására... és szerinted mi mozgatja a töltéseket?
– Szerintem ki fogod találni!
– Fogalmam sincs...
– Segítek! Említettem, hogy a jelenség visszavezethető elektromos és mágneses hatásokra. Szerinted, ha az elektromos és a mágneses tér egyidejűleg jelen van, akkor milyen erő hathat egy elektromosan töltött részecskére?
– Hm!... Megvan! A Lorentz-erő! – kiáltott fel Gerzson, miközben egy nagyot kortyolt a söréből.
– Helyes! Érdekes, hogy Faraday is a Lorentz-erőt alkalmazta, amikor az elektromos energiát mechanikai energiává alakította. Talán, ha alaposabban tanulmányozta volna az asztaltáncoltatás jelenségét, azon keresztül is rájöhetett volna a villanymotor elvére.
– Sic transit gloria mundi! – sóhajtott Egon. – Amúgy mikor vetted észre, hogy különleges képességeid vannak?
– Tavaly kezdődött, amikor egy levelezőtársam meghívott magához Angliába. Két hetet töltöttem ott és az egyik este láttam a TV-ben Uri Geller parafenomén műsorát. Akkora hatással volt rám, hogy a műsor után kipróbáltam én is a kanálhajlítós műsorszámát. Én lepődtem meg a legjobban, hogy nekem is sikerült! Azóta vettem észre, hogy a tudati befolyásom a környezetemben lévő tárgyakra észrevehetően megnőtt.
– Mi volt ez a műsorszám pontosan?
– Elővettem a konyhaszekrényből egy rozsdamentes acélból készült evőkanalat. Gyengéden dörzsölgetni kezdtem a nyél fej alatti részét és kis idő múlva az említett szakaszon az anyag képlékennyé vált, és a kanál meghajolt. Elég bizarr jelenség volt! Ha satuba fogtam volna a kanalat, akkor sem tudtam volna így eldeformálni fizikai erővel!
– Na hiszen! – szólt Gerzson. – Egy bűvésztrükktől lettél ekkora mágus?
– Ez nem trükk, kedves Gerzson! Nekem aztán elhiheted, hiszen a saját bőrömön tapasztaltam meg. Határozott összefüggés van a kanálhajlítás jelensége és az asztaltáncoltatás között. Egyébként nem tartom magam mágusnak. Amúgy a TV műsornak nagy visszhangja volt Angliában. Az adás után több ezer ember tapasztalt magán hasonló jelenségeket, mint én.
– Nagyon érdekes! Amondó volnék, hogy rendeljünk ki egy újabb kör sört!
Miután visszajöttek az asztalukhoz a sörökkel, folytatták a beszélgetést.
– És hogyhogy a csinovnyik elvtársak kiengedtek a hanyatló nyugat fertőjébe? – kérdezte Gerzson. – Nem féltek, hogy disszidálni fogsz?
– Szerencsém volt! – felelte Ágoston. – A disszidálási valószínűséget alacsonynak ítélték meg az esetemben.
– Meg se fordult a fejedben?
– Komolyan nem! Én ebben a kádári fridzsider-szocializmusban megtaláltam a számításomat. Ha nincs veszítenivalóm, talán megfontolom. De egy új országban, idegen nyelvi környezetben egy új életpályát kiépíteni mindig rizikós. Ráadásul ott a kapitalizmus farkastörvényei között a konkurenciaharc is erőteljesebb a szakmámban.
– Szóval a krumplileves, legyen krumplileves?
– Valahogy úgy!
– Élhetetlen vagy! – nevetett Gerzson.
– Mondjuk, volt egy pillanat, amikor majdnem kint maradtam. Az Uri Gelleres TV-műsor mellett a levelezőtársammal megnéztünk egy Deep Purple koncertet az új énekessel David Coverdale-lel.
– Azta! Te aztán mázlista vagy! – felelte Gerzson és Egon kórusban.
– Tehát, most, hogy megismertük az asztaltáncoltatás mögött álló jelenségeket – mondta Egon –, elképzelhetőnek tartod, hogy hasonló hatásokat a holtak szellemei is kiválthatnak?
– Még nem mondtam el mindent. A szeánszok során, vagy a mindennapi életben szoktam tapasztalni olyan furcsa jelenségeket, amelyek a háromdimenziós anyagi világ keretei közt szerintem nem magyarázhatóak.
– Mire gondolsz?
– Például kisebb-nagyobb tárgyak eltűnnek körülöttem lezárt szobákból és valahol másutt újra előbukkannak.
– A lakáskulcsom ezt mindig eljátssza! – nevetett Gerzson.
– Igen, de az én esetemben nem szimpla feledékenységről van szó. Tegnap például a fürdőszobámban fésülködtem, és határozottan emlékszem, hogy a fésűt visszatettem a polcra. Aztán megöntöztem az erkélyemen a muskátlikat, és két virágcserép között észrevettem a fésűmet, amit öt perccel azelőtt használtam. Amikor megfogtam, kiejtettem a kezemből, annyira forró volt! Visszamentem a fürdőszobába és láttam, hogy a fésű eltűnt onnan, ahova öt perccel azelőtt tettem, ráadásul csukott ajtó mellett!
– De hogy mehet át egy szilárd test a falon?
– Normál körülmények között három dimenzióban sehogy! – ismerte el Ágoston. – De ha négydimenziós modellben gondolkodsz, akkor a jelenség teljesen hétköznapivá válik.
– Ez nekem még mindig homályos. Felvilágosítanál?
– Transzponáljuk le a jelenséget egy kétdimenziós síkra! Tételezzük fel, hogy kétdimenziós lények vagyunk! Hosszúságunk és szélességünk van, magasságunk nincs. Eddig tudtok követni?
– Igen!
– Ilyen körülmények között, ha egy zárt síkidom határai között tartózkodnánk, akkor nem tudnánk kijutni belőle. Ahhoz, hogy kiszabaduljunk, egy 90 fokos fordulatot kell vennünk a harmadik dimenzió felé, majd a síkidom határain kívülre kell visszakerülnünk a kétdimenziós síkra. Eme jelenség analógiája, mikor egy lezárt háromdimenziós térben a tárgy tesz egy 90 fokos fordulatot a negyedik dimenzió felé és ennek segítségével eltűnik a lezárt térből és valahol máshol visszatér a harmadik dimenzióba.
– Eszméletlen, hogy veled mindig történik valami!
– Ezt a jelenséget mások is megtapasztalták, nem én találtam ki. Neve is van: teleportáció!
– Tehát a különböző számú dimenziók között 90 fokos irányváltások vannak? – kérdezte Egon.
– Így van!
– És hogy illeszkednek a kísértetek a négydimenziós modellbe?
– Már megint ezekkel a kísértetekkel jössz! – nevetett Gerzson. – Ágoston, neked mi a véleményed erről?
– Ha a világképünkbe stabilan be tudnánk építeni a negyedik dimenziót, akkor egy csomó furcsának tartott jelenség egyszeriben hétköznapivá válna. Véleményem szerint a kísértetekre is ez a sors várna, ha otthonosan tudnánk mozogni a negyedik dimenzióban. Ez azonban a földi életünk során még nem valósítható meg. Viszont a feltételezéseim szerint a halálunk után átkerülünk a negyedik dimenzióba.
– Ez elég meredeken hangzik! – felelte Gerzson. – És ebben a negyedik dimenzióban majd négy kiterjedésünk lesz?
– Nos, először talán tisztázzuk, hogy ebben az esetben mit értek a dimenzió fogalma alatt! Ilyenkor nem a megszokott matematikai értelemben beszélek a dimenziókról, amely magába foglalja a háromdimenziós teret, az x, az y, és z-tengelyek mentén, amelyet anyagi részecskékből álló objektumok töltenek ki. Inkább az anyag hullámtermészetéből indulok ki.
– Hogy, micsoda?
– Az anyagot felfoghatjuk úgy, hogy pontszerű részecskékből áll például atomokból, vagy molekulákból, illetve értelmezhetjük úgy is, hogy ezek az anyagi részecskék hullámtermészetűek. Nem tanulmányoztad a kvantumfizikát?
– Csak érintőlegesen, természetes kíváncsiságból, egyszerű laikusként. De ennél a pontnál mindig elakadtam. Egyszerűen nem fér a fejembe, hogy hogyan lehet valami egyszerre hullám is, meg részecske is?
– Én inkább kétfajta értelmezésről beszélek, amelyekről a tudatom dönti el, hogy melyiket célszerűbb alkalmazni. Amikor a tárgyak teleportációját magyaráztam, akkor az anyag részecske természetéből indultam ki. Ebben az esetben, ahogy arra Egon helyesen következtetett, az egyes matematikai értelemben vett dimenziókat 90 fokos irányváltások választják el egymástól. Viszont ha az anyag hullámtermészetét vesszük alapul, akkor a különböző dimenziók, különböző energiaszinteken helyezkednek el. A magasabb dimenziók magasabb frekvencián rezegnek, ezért az energiaszintjük is nagyobb, az alacsonyabb számú dimenzióknak pedig értelemszerűen alacsonyabb a frekvenciája és az energiaszintjük is kisebb. Így egy adott térrészben rengeteg dimenzió helyet foglalhat anélkül, hogy zavarnák egymást!
– Nem nagyon értem még most sem! – felelte Gerzson.
– Egyszerűen képzelj el egy rádiót, amelynek a keresőgombja segítségével különböző állomásokat találsz különböző frekvenciákon! A dimenzióknál is ugyanerről van szó. Ha például a testem részecskéinek a rezgésszámát megtudnám növelni a negyedik dimenzió szintjére, akkor egyszerűen eltűnnék ebből a világból és megjelennék a negyedik dimenzióban. Egon kérdésére visszatérve, ha a kísértet jelenségek magyarázatába bevonjuk a negyedik dimenziót, akkor könnyen magyarázatot tudunk adni a kísértetek számos tulajdonságára, például, hogy miért tudnak akadály nélkül átmenni a falon. A magasabb dimenzióban élő lények számára az alacsonyabb energiaszintű háromdimenziós tárgyak nem jelentenek akadályt és gond nélkül átsétálnak rajta. Egymással viszont kezet tudnak fogni, mivel a szellemtestük azonos frekvencián rezeg, így a két szellemtest között anyagérzet alakul ki.
– Én kezdem érteni! – mondta Egon. – A rádióhullámok akadálytalanul áthatolnak a ház falán, viszont ha építünk egy zavaróállomást, akkor az onnan kilépő hullámok interferenciába lépnek a rádióhullámokkal, ami anyagszerű akadályt jelent a rádióadás számára.
– Uram, maga megnyerte a betétkönyvet! – nevetett Ágoston.
– Látom, jól egymásra találtatok! – nevetett Gerzson is. – Viszont szerintem most rekesszük be ezt a magasröptű társalgást és igyunk még egy sört az új barátság tiszteletére!
– Jó ötlet! – felelte Egon. – Figyelj, Ágoston, tudom, mondtad, hogy nem vagy spiritiszta, de nem csinálnál egy asztaltáncoltató szeánszot nálunk? Hátha mégiscsak segítene megszabadulni a szellemektől!
– Nem bánom! Jövő hét szombaton jó nektek?
– Nekem jó! – mondta Egon. – Mikor?
– Mondjuk, este hétkor!
– Tökéletes! Nem bánod, ha rendezünk az albérletben egy szeánszot, Gerzson?
– Felőlem! – legyintett Gerzson. – Csináljátok, ha már így megtaláltátok egymást, mint zsák a foltját! De most már rendeljük ki azt a sört!
Miután Gerzson, Egon és Ágoston az utolsó söreiket is megitták, kiléptek az utcára, és elindultak hazafelé. Én meg Géza megelőztük őket és visszaugrottunk az albérletbe.
– Érdekes volt, amiről ez az Ágoston gyerek beszélt – mondtam. – Ezek szerint mi már akkor a negyedik dimenzióban vagyunk?
– Nem tudom, nem igazán jött át nekem a mondanivalója. Viszont meg akarnak szabadulni tőlünk! Ne keressünk inkább egy új energiadonort?
– Szerintem még ne! Végül is mi már halottak vagyunk, akkor meg mit árthatnak nekünk? Meg engem személy szerint érdekel ez az asztaltáncoltatás. Te is azt mondtad, hogy jó móka!
– Rendben, akkor majd meglátjuk!
