A víz érintése

Horror / Novellák (397 katt) R. Harbinger
  2022.03.20.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2022/3 számában.

Sárga fény futott végig a fodrozódó hullámokon, ahogy valaki eszeveszetten csapkodott a vízbefulladás ellen.

Murphy zihálva riadt fel álmából, majd végigsimított verejtékező homlokán. Szirénát hallott kintről, azután leolvasta órájáról a hajnali négy órát.

Felkelt, majd kiment a fürdőszobába, ahol a villany automatikusan felkapcsolt, ő pedig megnyitotta a csapot. Hideg borzongás áradt szét testében, ahogy megmosta arcát. Üdítőnek érezte, de az álmokat nem tudta elűzni vele. Sosem tudta…

Felegyenesedett, és ahogy a tükörbe pillantott, hirtelen valóra vált, amitől gyerekkora óta rettegett. Sötét alakot vett észre, mint amilyeneket a szeme sarkából lát néha az ember. Azonnal hátrafordult, de senki sem állt mögötte.

– A rohadt életbe – nyögte halkan, és visszatért ágyába.
– Murphy… – súgta lágy hang, mihelyst a férfi lehunyta szemét.

Ő oldalra pillantott, meglátott valakit a kinti toronyházak fénye előtt, és azonnal villanyt kapcsolt. Maggie állt az ablaknál, és üveges szemmel meredt rá sápadt arcából.

– Maggie! – pattant le az ágyról Murphy a húga láttán. Azt hitte, hallucinál, de megérezte az orrába kúszó ázott szagot, és a szinte tapintható jelenlétet. – Nem lehetsz itt, te meghaltál!
– Igen, mert megöltél.

Murphy összerezdült, és mozdulatlanná dermedt. Kísértette az a júliusi nap, amikor Maggie vízbe fulladt, és az ő szeme láttára húzták ki testét a tóból. Tizenkét éves volt, az Isten szerelmére! Nem kellett volna látnia, de mégis látta! Miért nem vitték el onnan a szülei ahelyett, hogy pszichológushoz cipelték, aki azt ismételgette, azért töredezettek az emlékei, mert elfojtja őket?!

– Meglep? – folytatta Maggie. – Hiszen te fojtottál a tóba!
– Nem, ez lehetetlen! – fogta fejét két keze közé Murphy, és a falnak hátrált. – Sosem bántottalak volna. Én hívtam segítséget, én mutattam meg nekik, hol tűntél el a víz alatt! – védekezett Murphy az akkori tanúvallomások alapján.
– Miután belenyomtál! – csattant Maggie hangja mennydörgéshez hasonlóan.

Murphy elsírta magát, és a fal tövébe csúszott. Tudta, hogy nem ő tette, de az emlékek hiánya és húga kétséget ébresztettek benne. Minden erejével arra a napra koncentrált, és érezte megfeszülő idegsejtjeit. Az agya szinte görcsölt az emlékek felszabadítása közben, de megjelent előtte a fényesen fodrozódó víz, a benne csapkodó kéz és az a buta könyv azokkal a hülye rajzokkal.

– Emlékszel, hogyan kapálóztam? – sanyargatta tovább Maggie, és kiélvezte a régóta várt alkalmat. – Égett a tüdőm, és levegőért sikoltottam, de nem jött ki hang a torkomon. Erősen szorítottad a vállamat, és lent tartottál. Tudod, milyen érzés, amikor megtelik a tüdőd vízzel? Annyira szívesen megmutatnám neked! – fröcsögte gyötrelmeit dühtől remegő hangon, miközben megkerülte az ágyat, és megállt bátyja fölött. Ruhájából még mindig csorgott a víz, lába tocsogott a szőnyegen.
– Nem-nem-nem – ismételgette maga elé Murphy. – Ez nem lehet, nem lehet.
– De mennyire, hogy lehet, te rohadék! – sikoltotta a még mindig tíz éves külsőben rekedt Maggie. Lehajolt, és megérintette a férfi vállát. – Halloween éjjelén a legvékonyabb az élők és holtak világát elválasztó fátyol, és ma különösen vékony. Végre volt erőm áttörni, hogy eljöjjek érted, te aljas mocsok.
– Nem hiszem el… – súgta Murphy.

Maggie leguggolt, és megsimította bátyja fejét.

– Pedig elhiheted, mert ma mindenért megfizetsz.
– Nem hiszem el, hogy majdnem húsz évet kellett várnom rád! – emelte fehér szemét a lányra Murphy.

Maggie felpattant volna, de bátyja gyorsabbnak bizonyult: ugyanazon lendülettel állt fel, ragadta meg őt nyakánál fogva, és emelte a levegőbe. A lány rúgkapált, de szellem létére sem tudott szabadulni.

– Ez az! – mondta Murphy. – Vergődj csak, pontosan azt szeretem! Annyi mindenkivel végeztem az elmúlt években, és annyi lelket nyeltem el, de végig arra vártam, hogy eljöjj, most pedig végre itt vagy. El sem hiszem!
– Ki… vagy… te?
– Nem a bátyád, az tuti, kisanyám! – mosolyodott el Murphy. – Az albérlője vagyok. Én fojtottalak vízbe, de akkor még nem voltam elég erős, hogy megtartsam a lelkedet. Most már viszont az vagyok!

Hatszor akkorára tátotta száját, mint amekkorára emberileg lehetséges lenne. Torkában sárga fény ragyogott, ami mágnesként vonzotta Maggie energiáját. A lány velőtrázóan sikoltott, miközben teste szemcsékké omlott, és eltűnt Murphy szájában. Ő bezárta száját halk roppanással, majd elégedetten törölte meg ajkát.

Murphy karambol hangos csattanására és káromkodásra ébredt. Még emlékezett álmára Maggie-ről, és hogy gyilkossággal vádolta. Felderengett valami erdőben talált könyv képe, és hogy az alapján akarták megidézni a tóba zárt Kronaxus nevű pogány vízistent.

– Hülyeség! – motyogta, majd az órára pillantott. – A francba, elkéstem!

Átszökkent a vizes lábnyomok fölött, ahogy kiugrott az ágyból, és a mosdóba sietett.

Előző oldal R. Harbinger
Vélemények a műről (eddig 4 db)