Nyuszik és érzések

Neoprimitív / Írások (869 katt) SzaGe
  2022.05.20.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2022/5 számában.

Az a kurva plüssnyúl! Tegnap kivágtam a kukába, mert engem nézett folyamatosan. Mi több, mosolygott is, miközben leste fekete gomb szemével minden mozdulatomat. Még a rohadt füleit is hegyezte, amikor káromkodva ki-be járkáltam a házba. Őrület, ami itt folyik! Viszont ma reggelre megint itt ücsörgött az ágyam szélén. Szabályosan felsikítottam, mint egy kislány, amikor megláttam. Hogyan került megint ide? Eközben megcsapott a kuka jellegzetes bűze is. Ezután egy határozott rúgással a padlóra küldtem. Esküszöm, hallottam, hogy vinnyogott egyet.

„Ez kell? Nem nyugszol? Megkapod, barátom! Megadom, ami jár!”

Benzin, gyufa! Mint a filmekben! Lelocsoltam a kerti grillezőben a plüssördögöt. Ekkor már a két hatalmas metszőfoga is kivillant a bestiának. Nekem se kellett több: minden anyagot rálocsoltam és gyújtottam! Pikk-pakk lángba borult a koszos és rózsaszín bundája. Én meg csak öntelten röhögtem rajta. Még az ujjammal is mutogattam rá.

„Mindenki azt kapja, amit érdemel! Dögölj meg, nyuszkó-muszkó!”

Nem tartott sokáig az örömöm, hiszen a fotelomba találtam reggelre. Összeégve, füstölögve, de ott ült, mintha mi se történt volna.

„Kurva nyúl! Kikészít!”

Mégis mit kellett volna tennem? Papot hívnom, ördögöt űzetnem? Ferenc atya amúgy is kinevetett a múltkor, mikor elmeséltem neki, hogy a plüssfigurámat állandóan máshol találom meg a lakásban. Azt mondta: nézzek mélyen magamba, mert a megoldás ott lapul. Na, és persze a bibliában. Itt nem segít már a szentírás. Nem segít semmi se. Magatehetetlenségemmel egyedül voltam. Ilyen érzelmi mélyrepüléssel maximum öngyilkos lehet az ember. Már azon agyaltam, hogy mi jobb: a kötél, vagy a gyógyszeres túladagolás. Szíven is szúrhattam volna magamat, de ahhoz túl gyáva voltam. És a gyávák biztosan a pokolra kerülnek. Ekkor bekopogtak az ajtómon. Miközben a bejárat felé bandukoltam, azon agyaltam, hogy vajon ki lehet az. Kinek hiányozhat egy ember, akit egy plüssnyúl terrorizál? Kinyitottam az ajtót. Pár másodperc után megláttam a lábtörlőn ücsörgő másik rózsaszín plüssnyulat. Egy piros masni volt a két füle között. Nem voltam szakértő „nyúl ügyekben”, de szerintem lány lehetett.

„Még egy nyúl? Miféle tréfát űz velem a sors? Marad a kötélhurok a padláson! Innen már nincsen kiút!”

Elkészítettem az elegáns vesztőhelyet. Vastag kötél a tetőgerendához erősítve, precíz hurokkal a végén és a rozoga sámli alatta, amit ki lehet rúgni egy magamfajta vesztesnek is. Mindeközben már két különböző vinnyogást hallottam a földszintről, és kaparászást a tetőcserepek felől. Vajon mi a fenét csinálhatott a két plüssnyúl? De már belefáradtam a válaszok keresgélésébe.

„Hmm, milyen jó kis bitófát kreáltam magamnak! Első osztályú munka! Jöhet az örök sötétség, készen állok rá!”

Behunytam a szememet, megpróbáltam valami szépre gondolni. Eszembe jutott a volt barátnőm, szüleim, bátyám. Sorjában feltörtek a szép emlékek, mintha életem filmje pergett volna a szemem előtt.

„Itt az idő!”

Kirúgtam a sámlit magam alól. Elsötétült minden, de csak pár percre. Mikor magamhoz tértem, az ágyamban találtam magamat. Nagyon fájt a fejem. Lassan felültem és körbe néztem, de nyulat, főleg plüssnyulat nem láttam sehol. Még az ágy alá is benéztem.

„Akkor ez a mennyország! Nincs nyúl, nincs sírás, barátom!”

Ekkor megcsörrent a telefonom. Ricsi haverom volt, felvettem.

– Szeva, Bandó! Nah, milyen volt a nyuszis bélyeg? Ugye, nem vetted be az egészet?

A felismerés drogos mivolta kitisztította az elmémet.

– Anyádat, Ricsi! – kiáltottam a telefonba, majd a padlóhoz csaptam a mobilt.

Előző oldal SzaGe