Kuss

Szépirodalom / Novellák (774 katt) Erdős Sándor
  2022.07.05.

Első fejezet

Kuss lehajtott fejjel ült a templomkertben a padon, és megpróbált nem odafigyelni korgó gyomra hangjaira. Hűvös szél fújt, ezért összehúzta magán rongyos felöltőjét és a lábujjait mozgatta szakadt bakancsában, hogy ne gémberedjenek el a hidegtől.

Reszketve gondolt vissza arra az időre, mikor megérkezett erre a távoli földre, száműzetése helyére. Most nem a hidegtől reszketett, hanem a sajgón fájó emlékek hatására. A tengerpart fövenyére dobták az embercsempészek a kis hajóról egy ködös hajnalon.

– Takarodj és kussolj! – mondták, és utána köptek.

Egész nap vonszolta magát az idegen földön, legyengülve az éhségtől és szomjúságtól. Estére már úgy kimerült, hogy zihálva hanyatt feküdt és majdnem megfulladt, mert rátört a hányinger. Bokrokkal sűrűn benőtt félmocsaras terület volt, ahol feküdt. Egy közeli pocsolya vize csábította. Odakúszott és mohón ivott, majd hányt és újra ivott.

– Gyere, van ott valaki! – Hallatszott a bokrok közül egy mély férfihang.
– Hagyd a csodába, biztos egy részeg csöves – válaszolt valaki más.

Nemsokára két esőkabátot viselő férfi állt mellette. Az egyik belerúgott
– Állj fel, te részeg disznó! – mondta, és még egyszer megrúgta.

Kuss remegő térdekkel állt fel és lehajtotta a fejét.

– Nem vagyok részeg – mondta –, csak rosszul vagyok.
– Kussolj! – vágta arcon tenyéréllel a megtermettebb férfi.

A neve is innen ered: ő Kuss, nincs neve, csak ez. Neki mindig kussolnia kellett. Kussolnia, miután a két férfi magával vitte, és rabszolgaként dolgoztatták egy tanyán. Kussolnia, mikor a hatóság emberei lecsaptak rájuk és ő megint menekült.

Régen volt neve, de már nem is emlékszik rá. Viszont másra emlékszik, pedig jobb lenne elfelejteni. Emlékszik rá, mikor ott feküdt családja porral kevert vérében fekve a földön, ahol született. Emlékszik, mikor a fegyveresek autója port keverve elhagyta falujának romjait.

A háború és értelmetlen pusztítás elöl menekült el, de a pokol egy másik bugyrába esett. A sírok visszaintegetnek neki a távolból. Hazájában maradt a hite, amit megtagadott. Csak a fájdalom jött vele. Ami otthonában szent volt, itt bűn, ami ott bűn volt, itt szentség.

Elmorzsolt egy könnycseppet ráncok barázdálta arcán, és elindult a halpiac felé. Talán kap valami munkát és akkor ehet. Ehet egy kis szemetet, amit odadobnak neki.

Előző oldal Erdős Sándor