Csendes falusi élet...
Falu az egész világ.
Kis hal vagyok benne én.
A tátongó üresség csigáz
a pletykaáram tengerén.
Panasz hallik, káröröm röppen...
Vígan futkos a légy körülöttem.
Én meg csak ülök, testem fáradt,
agyamon meg fut a pletykaárad.
Nincsen egy jó szó, mindenki morog,
az ember gonosz, szemem forog.
Mindenki simlis, bárány egy se -
Istenem! Most hova? Merre?
Kérdésemre bölcsen figyel,
szám is mosolyra görbül el.
Én maradok csendben, bárány vérrel,
a falusi nép meg hadd pletykáljon csak...
Hévvel!