Oszkár a ló
Van egy lovam, neve Oszkár
most is mellettem poroszkál,
szegény állat félkegyelmű
farka úgy áll mint egy seprű.
Felmálházom nehéz neki,
inkább csak a szénát eszi.
Bár csak tudnám mit szeretne,
szerintem ő mindig enne.
Már nincs is neki horpasza,
olyan mint egy török basa.
Máson nem is jár az esze,
csak mikor lesz eledele.
Ha újra belegondolok
nem is olyan buta dolog,
amit ez az állat művel
minden nap jóllakik fűvel.
Nem kell neki dolgoznia,
megmarad szerencse fia.
Most adtam neki abrakot
fekszik, mert már jóllakott.
