Mit érezhetett?
Írtam egy pár sort, bár nem vagyok nő,
de belegondoltam, mit érezhetett ő.
Sétálva este a parkban
egy fekvő férfit láttam a bokorban.
Jól van, uram? - kérdeztem tőle,
de válasz helyett arcomban volt ökle.
Ugrott vágyával durván énrám,
magját belém lökte, s hörgött némán,
és jött a másik élveteg barom,
úgy éreztem, jobb, ha most hagyom,
mert szabad csak akkor leszek,
ha e szörnyűségbe beleegyezek.
Négyszer-ötször tették meg velem,
a fájdalomtól felejtettem nevem.
Mikor ott hagytak a fűben pihegve,
felhúztam bugyimat lassan remegve,
szégyenérzettel telve indultam haza,
úgy döntöttem, ezt nem mondom el soha.
