Életünk
Csermely az élet, botorkálunk,
Bár a kövek közt meg-megállunk.
Messze van, nem látjuk ér végét,
Ki hogy fogja élni életét?
Kinek élete hosszan folyik,
Ő az életével jól játszik.
De élete széles is lesz?
Ez nem tudni, hogyan is lesz...
Az életnek is van hordaléka,
Mi lerakódik a folyópartra.
Úsznak benne motoros hajók,
És csorognak rakott uszályok.
Vagy kanális, vagy Amazonas,
Vagy csak banális, vagy hatalmas.
De mindenképpen tovább kell élünk,
Medrében továbbfolyik életünk...
Budapest, 1997. augusztus 30. – Kustra Ferenc József