Az ócskás – 9. rész – Látlak
– Gyere már, Zúzó! – szólt a Tintás néven közismert kis utcai vagány társához, aki éppen egy bevásárlókocsit toló vézna kis emberbe rúgott bele úri jó dolgában.
– Hagyjál már szórakozni te marha! – mondta röhögve Zúzó, a közel másfél mázsás, zsíros hajú, ápolatlan drogfüggő, és a bevásárlókocsit is felrúgta, ami ráborult a földön fekvő kis emberre.
A kocsiból a járdára szóródtak Kyasanur portékái, amit, mint vándor ócskás próbált meg rásózni a gyanútlan vásárlóira. Egyáltalán nem voltak ezek a tárgyak veszélytelenek, sőt ellenkezőleg a legsötétebb titkokat, és átkokat zárták beléjük. Természetesen a két piti bűnöző ezt nem tudhatta, mert ellenkező esetben nagy ívben kerülték volna Kyasanurt. A kiszóródott mindenféle limlom között megakadt a szeme Zúzónak egy remek kidolgozású markolattal ellátott rugós késen. A nagy pengehosszúságú remekbe szabott kés néhány plüssjáték alól látszódott ki a kaotikus összevisszaságban heverő tárgyak közül, markolatába egy meredező karmú sárkány volt gravírozva.
Rögtön meg is tetszett neki a holmi, és a földről felvéve néhányszor ki-be nyitogatta a markolaton lévő gombbal a kést, aminek a pengéje nagy erővel ugrott ki abból, szinte hasítva a levegőt. Unalmában még egyszer belerúgott a földön fekvő emberbe, majd azzal a tudattal, hogy tett ma jó dolgot, ugyanis nem ölte meg a földön fetrengő árust, intett Tintásnak és távoztak.
Fütyörészve haladtak tova a dolgukra, ami tulajdonképpen nem is volt, miközben Zúzó a késben gyönyörködött, majd zsebre vágta a becses darabot. Tintás javaslatára a közeli vegyesbolt felé vették az irányt, hogy terveik szerint kirabolják azt. Éppen azt vázolta Tintás Zúzónak, hogy micsoda nagy zsákmány várja őket, mikor Zúzó arca elfehéredett, majd őrjítő sikoly tört elő a torkából. Valaha fehér nadrágja szára vörös színre váltott, majd a cipője mellett vértócsa jelent meg. Tintás megrökönyödve látta, amint üvöltő társa letépi magáról a nadrágot, amiből előbb a nyitott pengéjű rugós kés, majd Zúzó lemetszett farka esett ki.
Könyörgő tekintettel nézett társára a súlyosan sérült Zúzó, segítségért könyörögve, és a földre rogyott. Tintás szótárában nem szerepelt az irgalmasság kifejezés, ezért esze ágában sem volt újabb bonyodalmakba keveredni, így a remekbe szabott kést és Zúzó kevés értéktárgyát magához véve távozott a helyszínről. Bosszús volt amiért a tervezett rablást most egyedül kell megcsinálnia, de vigasztalta, hogy legalább szerzett egy kis pénzt a társától nem beszélve a remek késről.
Meggyorsította lépteit, és egy közeli sikátorba fordult, bízva benne, hogy így elkerüli az esetleges találkozást valakivel, aki netán emlékezne rá, hogy erre járt. Menet közben feldobálta a kést a levegőbe, gyönyörködve a csillogásában miközben egy kis ívet leírva újra a markába esett. Most különösen magasra sikerült dobnia és arra koncentrált, hogy csont nélkül elkapja, viszont nem vette észre a sikátorban a két ház közé kifeszített kötelet. A kés nyele beleakadt a kötélbe, kipattintva a pengét és ahelyett, hogy Tintás kezében landolt volna, markolatig szaladt a jobb szemébe. Hitetlenkedő sikoly hagyta el ajkát, a fájdalmat egész testében érezte, miközben megragadta a markolatot, és cuppanó hang kíséretében kirántotta végzetesen sérült szeméből és agyából. Amint a penge kicsusszant testéből, a fájdalom összerántotta, és a görcsös mozdulattól az agyszövetektől mocskos penge a torkába fúródott. Vonaglása talán két percig is eltartott, mielőtt kilehelte sötét lelkét.
A sikátor bejárata előtt egy sovány emberke tolt egy nyikorgó bevásárlókocsit, miközben ördögien vigyorgott.
