Szenvtelenül
Holnapután, ha a mérlegen állva
súlytalanul viseled, mit az Úr
rád kiszabott, belehullsz a homályba
és tovatűnsz puha-nyomtalanul,
fájod-e majd, hogy a gyáva gerinced
bárha recsegve, de hajladozott,
védted alázva a semmid a nincsed,
tűrve a balgatag állapotod?
Érted-e majd, hova tűnt tunya léted,
szürke nyomát netalán kutatod,
vagy belemúlsz a világ közönyébe,
téve reá magasan kamatot,
vetve fiad, s unokádat a gőgnek,
balga jövőt szavatolsz örökül,
s nem szegi kedved az árja a könnynek,
nézel a semmibe szenvtelenül?
