Tit for Tat, avagy szemet szemért - vélemények

Bel, egyetlrtünk!

Érdekes... Ahogy egyénileg változunk, az hatással van a kollektív tudatra. Ezek szerint, leginkább az egyén szintjén jobbíthatunk a világon!

Lassan több hozzászólása lesz ennek a műnek, mint ahányszor rákattintottak

Cyrus, cseppekből áll atenger valóban. Nagyon érdekes cikket olvastam az egyének társadalmi hatásáról a napokban. Meglepő összefüggéseket mutattak ki, és az egész dolog pszichológiája rendkívül komplex.

Nagyon lebutítva a témát azonban az mindenképpen igaz, hogy egymáshoz egészségesen viszonyuló, egészséges egyénekből nem alakulnak ki azok a bizonyos, mindenre képes csoportok. Mivel pedig én egy egyén vagyok, egyéni szinten jobbítom a világom. Elsősorban magamra tudok hatni, így igyekszem a lehető legtöbbet megtudni az életünket befolyásoló törvényszerűségekről, és a lehető legjobban alkalmazni ezeket.
Nem mondom, hogy mindig tökéletes sikerrel.

Kétvirág, újraolvasva az írásodat, szerintem indirekt módon megközelítetted a közöny problémáját.
Az egyének közti interakciók hatással vannak a közösségekre, így a társadalomra is. Mert ugyebár cseppekből áll a tenger...
Én pedig arra céloztam, hogy vannak bizonyos csoportok, akik azt hiszik, hogy következmény nélkül bármit, bárkinek a sérelmére elkövethetnek, mert sajnos a többség és a törvény képviselői is gyakran közönyösek.

Bel, örülök, ha hasznosnak találod!
Tényleg meglepően sok hozzászólást kapott, remélem, azért a számuk még belül marad az adminok tűrőképességén!

Cyrus, közönyről beszéltem volna? Miért? Akit valaki megsért, az aligha közönyös. Amikor továbbadja ezt, akkor sem az. Vagy másnak kellene közbeavatkoznia? Minden egyes esetben? Törvénnyel szabályozott módon?
Nekem ezzel szemben azért vannak fenntartásaim.

Egyébként egyének alternatív interakcióinak és ezek hatásainak leírása volt a szándékom. Csoportokról, politikáról nem csak szót nem ejtettem, de eszembe sem jutottak: nem tudom, milyen törvényszerűségek vonatkoznak ezekre ugyanis. Sőt, irányításra, és törvényi szabályozásra sem gondoltam. Pusztán emberi érintkezésre.

Kedves Norton!

Nyugodtan belemehetünk a hitbe és a vallásba, hiszen minden éremnek legalább két oldala van.
A Da Vinci-kódot azért kezdtem ki, mert ez a cím hülyeség! A szerzőnek Leonardo-kódot kellett volna írnia, ha már a témához nyúlt...
Jót cselekedni másokkal már Jézus Krisztus idejében sem volt egyszerű. Ahogyan Mózes, vagy Budddha idejében sem. Ők tudták ezt nagyon jól, mégsem hátráltak meg a kihívás elől...
Az ún. "jólét" (nem anyagira gondolok) és (szellemi, érzelmi) szabadság bizony felelősséggel jár. Ezt sokan nem akarják, vagy nem merik felvállalni, ezért fordulnak inkább a hatalomhoz, és beállnak a sorba.
Arról a hatalomról, amelyről Te beszélsz, amelynek célja a hatalom, inkább a multikra és a bankokra jellemző, hiszen az államelnökök is az ő ütemükre táncolnak.
(A TV-ben látható agymosó műsorokról nem is beszélve.)
Az önjelölt prófétáknak - akik sportcsarnokokban ordítva prédikálnak a szeretetről, a fizetett statisztáik pedig mankókat dobálnak el - szintén van kisebb-nagyobb magánhadserege, ill. saját titkosszolgálatuk. Részben innen a hatalmuk, amely a megfélemlítésből ered.
A pápa Őszentsége nem rendelkezik atombombák és rakéták felett.
Vajon Bill Gatesnek nem nagyobb-e a politikai befolyása? Lehetne erről is hosszasan vitatkozni.
Sokan viszont elkövetik azt a hibát, hogy megfelelő tájékozottság hiányában elhamarkodottan ítélkeznek.
A hitemet nem bántottad meg.
Hiszek abban, hogy ész érvekkel hatni lehet a másikra. A Karcolaton is megpróbáltam, amikor ott néhány hangadó - a nyilatkozataik alapján előítéletektől, és zsigeri gyűlölettől vezérelve - szidalmazták a vallásokat és azok intézményeit. Ott nem reagált senki a hozzászólásomra. De hát ez őket minősíti.

Gondolatébresztő írás, amely rengeteg hozzászólást generált... Jó lenne még sok ilyen ezen az oldalon!

Kedves Cyrus!

Vallásba és hitbe ne menjünk bele! Én egyházi Hatalomról írtam. A hatalom célja a hatalom. És a nagy eszmék élén is emberek állnak, a maguk gyarlóságaikkal. Ha valaki ma elkezdene arról beszélni, hogy mindenki egyenlő, osszátok meg másokkal, amitek van, nincs különbség az emberek között, mindenki VALÓBAN boldog lehet, és ez meg is valósítható, ráadásul egyre többen követnék az illetőt, akkor az most is ugyanúgy csípné sokaknak a szemét. Ne mond, hogy ez nem így lenne! Csinálnának belőle akkora politikát, amekkorát csak lehet. Vagy szövetségesként, vagy ellenségként kezelnék őt a különböző egyházi és világi hatalmak. Ráadásul rengeteg vallás van. Ha az illető felkavarná az állóvizet - még ha a legjobb szándékkal is - valószínűleg hasonlóan járna, mint akkoriban Jézus. Ha nem is feszítenék keresztre, akkor valami őrült lelőné. Erről egyébként akár még könyvet is lehetne írni. Elnézést kérek, ha megbántottam a hitedet, nem állt szándékomban! Csak arra utaltam, hogy jót tenni manapság sem olyan egyszerű, mint ahogy azt sokan elképzelik.

Kétvirág: a probléma, amit felvetettél, inkább a KÖZÖNY és a KETTŐS MÉRCE problémája. Mindkettő táptalaja a képmutatásnak és a gyűlöletnek.
Pl.: amíg csak az egyik szélsőséges csoportosulástól határolódunk el, a másiktól nem - mert az ne adj' Isten, a mi kutyánk kölyke - addig nem omlanak le a barikádok.
Az pedig, hogy súlyos bűnök következmények nélkül maradnak, ez is a közöny terméke. Közöny a társadalom és a hatóságok részéről. Talán törvény kéne a közöny ellen.
Norton: miből következtetsz arra, hogy az egyházi vezetés nem fogadná el Jézust? Apor Vilmos nem az életét áldozta, hogy másokat megmentsen?
Ja, hogy ez nem szerepel a Da Vinci-kódban? Én kérek elnézést!

Cyrus Livingstone: igen, a jogaikat ismerik, a kötelesség szó jelentését pedig próbáljuk nekik elmagyarázni... Áldos-átkos szakma a tanári: amennyire szeretetet tudnak adni, annyi idegpályát is képesek benned megsemmisíteni.

Kétvirág: köszi a könyvet, mindenképp beszerzem, tapasztalataimról majd írok.

Cyrus Livingstone, köszönöm, hogy ráirányítottad a figyelmem: igen, Jézus egy más helyzetben döntési szabadságot adott az embereknek. Oda LEHET fordítani akár a másik orcánkat is, nem kötelező ellenségünkké tennünk valakit, ha nem akarjuk. Nagy, és igazán felszabadító tett volt.

Csakhogy mára megint megmerevedett a viselkedési szabályzat, megintcsak elvesztettük a döntési szabadságunkat! Csak most a másik irányban: akkor is barátságosnak kell lenni, ha nem akarunk.
Ugyanakkor axiómának vesszük, hogy bármit megtehetünk egymással, hiszen a másiknak KÖTELESSÉGE megbocsájtani! Hová vezet ez?

A ismét az egyre erősödő kegyetlenségek ördögi körébe: X megbántja Y-t, aki persze "megbocsájt" neki, de mivel még mindig dühös, hát megbántja Z-t. Valószínűleg a sérelem "kamatait" is tovább adja neki. Z ugyan így jár el valaki mással, vagy éppen X-nek adja vissza, a közben alaposan meg is izmosodott, sértést

Angyalka, örülök, ha tetszett!

Nos, szerintem a kultúra is kétvégű bunkó (ebben az esetben különösen vicces ez a metafora..), ha lehet, én a vékonyabbik végén szeretek lenni, így nagyon hasznos eszközöket tud felajánlani azokra a problémákra, amik nem is léteznének nélküle.Ismered például a Tanári hatékonyság fejlesztését Thomas Gordontól? http://www.antikvarium.hu/ant/book.php?konyv-cim=t-e-t---a-tanari-hatekonysag-fejlesztese&ID=176160
Nagyon jó módszereket találhatsz benne a 10 éveseid problémáinak feltárására és kezelésére is. Én régóta használom, és működik. Remélem, nálad is beválik!
Azt is remélem, hogy az elébed szór búzaSZEMekÉRT majd én is SZEMET kapok vissza! Milyen érdekes értelmezés, igaz?

Szerencsére mi tudunk, és akarunk is változtatni, így a mi közvetlen környezetünkben akár az aranykor is virágozhat! Igaz?

Ha már szóba került a képmutatás és a vallás:
- az nem képmutatás-e, ha egy vallásnak, eszmének csak a negatív vetületeire térünk ki (Pl.: sokaknak a Katolikus Egyházról csak az inkvizíció jut az eszükbe, de arra már lusták, hogy utánanézzenek, mennyi képzőművészt, zeneszerzőt, tudóst, könyvtárat, stb. adott a világnak)?
- Jézus előtt a zsidóknál a "szemet szemért..." elv volt a törvény, vagyis bármilyen sérelem ért, azt meg kellett torolnod, akkor is, ha nem akartad. Az erőszak pedig erőszakot szül. Ebben a kontextusban már másképp hangzik a "...tartsd oda a másik orcádat is!", nemde?
- Jézus Krisztus egyáltalán nem arra tanított, hogy hagyd magad letaglózni, mint az ökör, hiszen Ő is korbáccsal zavarta ki a kufárokat a templomból. Úgyhogy lehet sejtésetek, mi tenne most...

Ha már az elvekről és megvalósulásukról szót ejtettünk:
- A képmutatás mindig jelen lesz, lássátok mivé vált a liberalizmus a "Szabadság! Egyenlőség! Testvériség!" jelszavával: mint azt Angyalka146 az előbb felsorolta, a kis taknyosok a jogaikkal nagyon is tisztában vannak, a kötelességeikkel kevésbé.
Persze Mikszáth is megmondta annak idején, hogy a magyar ember úgy értelmezi a liberalizmust, miszerint nem köll dolgozmi!

A mostani állapotok (a világban) kezdenek nagyon durván hasonlítani János jelenéseihez.

Nagyon tetszett az írásod , de én sajnos a kultúrával szemben pesszimista vagyok... Napközis tanárként jelenleg azzal a problémával küzdök, hogy megértsem: miért jó az, ha 10 éves gyerekek köpködnek, egymás édesanyát szidják, a nemi szervek vulgáris elnevezéseit használják, illetve ha mindig, minden ok nélkül rugdossák egymást... Kb.3 hete könyörgök nekik, árulják már el, ez miért jó. Gonoszok, mert eddig nem árulták el...
És a legszomorúbb az, hogy ezt normális körülmények között élő és/vagy értelmiségi szülők gyerekei is csinálják, nem csak a "hátrányos helyzetűek". És amikor panaszkodok az igazgatónak, azt mondja: sajnos manapság ez a "normális" és ez rosszabb lesz...
A legtöbb szülő otthon - tisztelet a kivételnek - nem nevel, az iskola nem nevelhet vagy nem tud nevelni (inkább ez utóbbi), a gyilkolós játékok a menők és a tv-ben is a rendkívüli színvonalú adásokon azt látják, az erős győz, a gyenge pusztul, szemet szemért...

De állítólag a Kali-Jugában vagyunk, ahol ez a normális - és amíg el nem pusztítja magát, addig nem jövet el az aranykor... Az a baj, hogy az emberek nem tudnak és nem is akarnak változtatni a gondolkodásukon. Ami pedig a VALLÁst illeti - furcsa dolgokat VALLAnak fontosnak az emberek...

Norton, elég sok matematikai modell igyekszik leírni az emberi érzelmeket. Több-kevesebb sikerrel persze, de, azt hiszem, egyre jobbak lesznek. De nincs is rájuk igazán szükség: az ember maga matematikai pontossággal érez
Persze csak akkor, ha nem gyűjtögeti magában az indulatait évekig.

Hát, hogyha a vallás tabu, akkor ne feszegessük! Legalábbis ne itt: nekem nem tabu, és most már csak működik az a fránya email-címem...

Bel, nem mondom, hogy ismerem a kínai filozófiát, mert nem, de szinte biztos vagyok benne, hogy én valami egyénre-szabottabbra gondolok, mint ők, amikor ugyan arról beszélünk. Volt egy nagyon jó cikk erről, csak nem emlékszem, hogy hol

Szerintem is lehetne sokáig beszélni a témáról. Még érdemes is lenne, és szívesen meg is tenném

Craz, kijavítottam a hibát, amit akárhány átnézés után sem láttam meg a saját email-címemben

Most már működnie kell. Tényleg!

"This is an automatically generated Delivery Status Notification.

Delivery to the following recipients failed."

Szerintem ezt sem kaptad meg. :/
Facebookon fent vagy, be tudsz jelölni?

Konfucius szerint egy erős, jól működő államhatalom mindig elsőbbséget élvez az erkölccsel szemben. Ő is a "szemet szemért" elvét tartotta kívánatosnak, leginkább a rend fenntartása érdekében.
Lao-ce viszont a megbocsátás útjában hitt...
Jó kis témát hoztál, sokáig lehetne boncolgatni

Az "akkorát üss vissza, amekkorát kaptál" a gyakorlatban szerintem nem működne, hisz minden relatív. Az emberi indulatok esetében pedig meghal a matematika. Jézust pedig a mai egyházi Hatalom, és a társadalom valószínűleg most se nagyon fogadná el. Ezt nem fejtem ki bővebben, mert a vallás tabu téma, ez pedig amúgy is csak az én (gonosz) véleményem. Az írásod viszont továbbra is jó.

Norton, én is csupán belső változást emlegettem kis esszémben, nem változtatnám meg a törvényeket. Visszavágós ismerősöm is teljes mértékben törvénytisztelő állampolgár, ha esetleg nem jött volna át.

Az egyik dolog ki szerettem volna emelni az, ahogy mondod, a képmutatás kártékonysága. Ezzel szemben a TFT az önmagunkkal szembeni őszinteséget képviseli.

A TFT másik előnyét nem egyszerű egy-két szóban összefoglalni. Vagyis de, csak nem biztos, hogy érthető is lesz: ez a stratégia minden résztvevő félnek előnyös.
Magyarázom: a TFT játékos barátságosan nyit, és csak akkor, és akkorát "üt" vissza, amekkora hátrányt okozott neki a másik.

Jézus TFT-t is játszhatott volna akár. Hiszen az, hogy mindig úgy reagálj, ahogy a másik közeledik feléd magában foglalja a megbocsájtás képességét is, nem?
Érdekes volna tudni, mit csinált valójában, és mit csinálna ma.

És ürülök, ha tetszett!

Viszonylag nemrég frissítettem a címem, ez most elméletileg működik... gyakorlatilag nem találtam rajta semmi újat. Kellett volna?

Bocs, hogy ide írok, de...
Kétvirág, él az itt megadott email címed, és megkaptad a levelemet?

Amíg az emberek nem változnak belülről, addig teljesen mindegy, mi a törvény. Bár tény, hogy a "tartsd oda a másik orcád" tanítás a mai világban már nem hatja meg az elkövetőt. Ám Jézusnak, vagy más megvilágosodott mesternek valószínűleg most se lenne túl nehéz e szerint élnie, mert ha sérelem éri, pár perc múlva elfelejti a dolgot.
Ám egy átlagember a kőkemény egójával, még talán évek múlva is azon fog rágódni, ha az eszébe jut. Ha pedig mégis elfelejti, akkor egyszerűen elfojtja a haragját, mint ahogy te is írtad. Aztán ki tudja, mi lesz a vége. Az a baj, hogy a mai erkölcs a leginkább a "szentekre" van szabva, nem pedig a hétköznapi emberekre. Ezt hívják képmutatásnak. Persze az "add vissza a pofontot" sem biztos, hogy jó ötlet, ha az emberek nem változnak meg, mivel a törvények azért vannak (egyesek szerint), hogy visszaéljenek vele. Olyan szabályokat pedig nagyon nehéz lehet alkotni, amivel nem tudnának visszaélni. Nem hiszem, hogy egy íróasztal mögött ki lehet számítani a tényleges élethelyzeteket. Az tüzet pedig nem olajjal szokták oltani. Ez valóban csak "játék" elmélet. Egyébként tetszett az írásod.