Hogyan írj - pár gondolat az íráskedvelőknek - vélemények

Ugrás a műre


Carun
Felhasználó
2020.11.20 18:55
111 vélemény
Jó kis írás! Mennyire örültem volna valami hasonlónak, mikor annó elkezdtem novellákat írni.

1. Párbeszédeket én speciel hangosan is szeretem lejátszani. Van, hogy ami jól hangzik gondolatban erőltetett és idegen el avagy felolvasva.

6. Ezzel tökéletesen egyetértek! A legjobb, mikor az ember már úgy olvassa a könyveket, hogy közben figyeli a stílust, a történet szerkezetét, stb. Jó pár trükköt el lehet lesni a nagyoktól.

8. A szájbarágós, velejéig unalmas oldalak… Szerintem mindenkinek van ez az időszaka, szerencsére a többség kinövi :-D
Ebenezer
Felhasználó
2020.11.19 20:54
188 vélemény
A brutalitással (és a káromkodással, valamint a szexualitással) kapcsolatban az a véleményem, hogy teljesen elfogadható, ha az a történet szerves része, ha annak valami célja van és az író valamit ki akar fejezni vele. Ha csak azért van, mert az író jópofának, menőnek gondolja vagy mert úgy érzi, kell bele vér, szex és vulgaritás, akkor nem helyénvaló.

Ha például a történet egyik karaktere egy mélyről jött gengszter, akkor érthető, ha káromkodik és az erőszakban látja mindenre a megoldást - ő így tanulta. De ha a középkori freskók szakértő professzora folyton "bammeggel", az legalábbis magyarázatra szorul az író részéről 8-)

Ugyanígy nem kedvelem, ha túltolják ezeket az elemeket. Halálom például az a film, amelynek első 50 percében azt mutatják, hogyan bántják, alázzák a főhőst, aki aztán az utolsó 15 percben igazságot oszt. Ha Blackbeard novellájában a karóbahúzás egy elem, de a történet maga nem erről szól, nem erre van kihegyezve (stílszerűen szólva), csak bemutatja az akkori világ kegyetlenségét, az rendben van.
Petya
Felhasználó
2020.11.19 18:34
45 vélemény
Blackbeard, visszajelzésre mindenkinek szüksége van. Onnantól válik érdemessé a figyelembe vételre, amikor rávilágítanak egy gyenge pontra vagy egy működő részre. Úgy értem, KONKRÉTAN. A like/dislike az általad említett érzelmi hullámvasutat persze elindítja, ez is adhat löketet, meg el is veheti. Szerintem a kritikai motiváció hasznosabb, mint a tetszési-mutató, fejlődést legalábbis az előbbitől lehet többet remélni. Amikor magadat tudod kritizálni az a legszerencsésebb, mert van egy olyan viszonyítási pontod, ami sokak véleménye fölé emel. Nem kizárólagos, másoknak is lehet igaza ettől függetlenül, de nagyban segít a fejlődésben, ha kialakul ez a rendszer.

A karakteralkotásnál próbálj meg kicsiben gondolkodni először. Ha több ilyet megalkotsz, akkor tudod keresztezni később egyiket a másikkal. Például van egy szereplőd, akitől pénzt kér egy hajléktalan. Ad neki? Miért ad? Nem ad? Miért nem ad? Azért ad mert ő is volt már szorult helyzetben, és együttérez vele, vagy azért nem ad, mert elvi okai vannak. Esetleg előítéletes a kéregetőkkel szemben? És így tovább, mindig egy lépéssel visszafelé. Idővel majd berögzülnek általános vázlatok, amikkel fogsz tudni dolgozni.

A brutalitás pedig indokolt esetben simán ülhet. Egy fantasyban, pláne ha karóba húznak valakit, akkor elég sok vér folyik, elég nagy kínnal jár és eléggé gyomorforgató, szerintem teljesen indokolt. Nálam legalábbis biztos nem csapja ki a biztosítékot. Pont ilyen kérdőn állok a szexualitással szemben, ahogy te a brutalitással. :-)
Kereder Márk
Felhasználó
2020.11.19 07:49
140 vélemény
Szia Blackbeard,

a brutalitás ábrázolása - és most a valóban (!) brutális dolgokról beszélek, nem egy kés árnyékáról a zuhanyfülke falán - nagyon-nagyon erős eszköz. Egy jól megírt pl. arc-lehántolás a koponyacsontontról nagyon üt és nagyon meg tud maradni. Azért ezt a példát hoztam, mert van egy kortárs magyar antológiában egy amatőr szerző és a pszichopata sorozatgyilkos lélekábrázolását követtel el az egyik - nálam abszolút megmaradt, emlékezetes - művében és említett cselekményt nagyon részletesen és natulalisztikusan írja le, mert a főszereplő sorozozatgyilkosnak nincsenek emberi érzései és így akarja a fószer megtudni, meglesni, mi van a mosoly mögött, miért csinálják ezt a furcsa tevékenységet az emberek, mint a nevetés, milyen izmok, hogyan mozognak, stb... Ezért szépen akkurátusan lefejti a szövetet, vizsgálgatja az élő (!) alany reakcióját. Zseniális... Nagyon durva, de zseniális írás volt.
Szóval: a brutalitás nagyon jó és erős eszköz lehet, de csínyán (ezt így kell írni?) kell vele bánni, mert valaki pont ezért dobja el a könyvet a legközelebbi sarokba!
A célközönséget kell megválasztani. Egy horror- vagy egyéb hasonló zsánerek között valószínűleg nem (csak) Reader's Digest olvasók vannak. Továbbá: egy jó kis sci-fi ne erre éleződjön ki. Tehát azt mondom: a helyén kezelve tök szuper, máshova nem illik. Olyan, mint egy jó vadpörkölt: az én tányéromon főnyeremény, egy vega tányérján undorító, kerülendő paca. ;) Üdv!
blackbeard
Felhasználó
2020.11.18 20:39
2 vélemény
Jó összefoglaló, bár néhány pontot még jobban / mélyebben ki lehetne bontani. A lényeg azonban benne van.
Nekem azonban szükségem van a like/dislike hullámvasútra, ugyanis ez az ami előre lendít. Sokszor kapok jó meglátásokat, rávilágítanak bizonyos dolgokra, amik akár banális hibák is lehetnek, amik pedig ott lebegtek előttünk, de a történet, karakter vagy csak maga az írás annyira csőszerű alagútba kényszeríti a látásunkat, hogy nem látjuk a fától az erdőt.
Én a karakteralkotással vagyok gondban... az nagy gyengém... nem tudok többdimenziós, hibákat elkövető karaktert alkotni. Mindegyik a történetet szolgálja és az alapján cselekszik... viszont mivel törekednék a valósághűségre, ebből ki kéne nőnöm.
A brutalitásról mit gondoltok? Egy fantasym elején van egy karóba húzás, mint büntetés gyilkosságért... nincs túl részletezve, de azért nagyjából körüljárom a jelenetet. A hasonlókról mi a véleményetek? :roll:;-)
Petya
Felhasználó
2020.11.18 15:29
45 vélemény
Örülök Ebenezer, ha hasznosnak találod! :-)
Petya
Felhasználó
2020.11.18 15:28
45 vélemény
Szia Márk,

Én is tapasztaltam már ezt az Akasha-feelinget, értem miről beszélsz, bár a névvel most találkozom először. Azt gondolom mindenképp szükséges gyakorolni és fejleszteni a készséget különböző gyakorlatokkal, meg nézőpontokkal. Az abc-re se lenne szükség, ha mindent a teremtő gondolatra bízhatnánk. Huhh, van egyáltalán akkor szükség abc-re, ha valóban működik? Lehet hogy nincs is... Most elgondolkodtatál! :-)
Én nem a lart pour lart-tal kapcsolatban, hanem A vörös oroszlánnál hallottam erről először. Pont ezért ültem neki a könyvnek, de képtelen voltam végigolvasni. Nem tudom az okát, valamiért nem tudott lekötni, pedig érdekes dolgokat feszeget.
Azzal is egyetértek, hogy nem minden írás kell készüljön technokrata mód, bár ha egy vagy több érzületet veszünk alapul, mint egy írás szegletköve, akkor miért is ne épülhetne rá a szöveg számító módon. Ebben az esetben a hideg konstrukció a lángoló tartalmat szolgálná.
Huhh, bonyolult dolgok ezek, már-már kibogozhatatlannak tűnnek halandó fejjel. :D
Ebenezer
Felhasználó
2020.11.17 22:17
188 vélemény
Valóban hasznos olvasmány, köszi, hogy így összefoglaltad. Nem mondom, hogy mindent én is pontosan így gondolok, de tulajdonképpen korrekt megállapítások. Szerintem nyugodtan átolvashatja haladó és kezdő is, jól megragadtad a lényeget. Az 1-es és a 10-es ponttal pedig mélységesen egyetértek.
Kereder Márk
Felhasználó
2020.11.17 12:11
140 vélemény
Szia Petya,

jó és érdekes, kiváló útmutató. Szerintem sokan köszönik. Én is, természetesen.
Azt viszont nem gondolnám elvitatni, hogy az összes pont a váll fölött hátradobott, összegyűrt papírgalacsin abban az esetben, ha az író valódi (!) ihletettségben ír. Akkor nem számít egyik pont sem, illetve nem igaz egyik pont sem. Hiszem, hogy az írás folyamán nem az író találja ki a dolgokat a szó legszigorúbb értelmében, hanem azokat csak "leakasztja" a kollektív tudatalatti könyvtárából, vagy ha úgy tetszik az Akasha krónikákból. :-)
Legalább is igen jó írók igen jó műveinek létrehozásánál erről számolnak be.
Legutóbb a Szászi Mónival láttam egy interjút pont, ő is azt mondta, hogy a legjobb lart pour lartos szövegek írásánál csak ül és hagyja, hogy a szavak járkáljanak a fején keresztül oda-vissza, neki csak ki kell nyúlnia, megcsípni őket.
A produktum minőségéhez pedig nála kétség sem férhet, ugye? Tudtad, hogy ő írja a Besenyő család szövegének 80%-át?
Azt gondolom, ami így képződik, mindig sokkal jobb, mint a hideg, technokrata hozzáállás, hogy "na most írni fogok egy jó sci-fit - mi legyen benne? Űrhajó? Persze..."
De azt hiszem erről te is írtál.
Üdv!

Előző oldal