Véleményem - vélemények

Ugrás a műre


atesz990
Felhasználó
2020.10.31 19:29
41 vélemény
Mindig azt kapom, hogy "kit érdekel", "le van tojva",ne foglalkozz már ezzel.. De ha nem foglalkozik senki ezzel, mások hírnevet szereznek tőle és újra egy nagy nulla lesz a Súlya.
atesz990
Felhasználó
2020.10.31 19:25
41 vélemény
Kicsit hergeltelek a kommentemmel????Értem. Csak annyira unalmas már ez is, hogy 15éve ezen pörgetem az agyam, erre jön pár **** és minden egyes saját gondolatom megszűnik. Nem rád értettem, hanem egyenesen olyanokra, akiknek az a feladatuk, hogy belemásszanak az ember képébe. Igen valahol engem is szidalmaz a vers, mert egyetlen egy krónikus betegnek nem kéne maszkot viselnie. Jobb, ha tudjátok. Ez veszélyes kikéne törni ebből és felelősségre hozni a bűnösöket...Nem meghunyászkodni, szétverni ezt az agresszív mindenen élősködő hatalmat
Kereder Márk
Felhasználó
2020.10.14 08:05
205 vélemény
Szia Atesz,
én köszönöm az őszinte viszontválaszt.
A második bejegyzésem magyarázom: azt gondoltam, hogy lehet ezt a verset úgy is értelmezni, mintha a Felettes Én magyarázná az Ösztönénnek, hogy mekkora balfék. "Maszk alá bújsz, hogy illuminátor barom lehess Pesten." Mintha magadnak magyaráznád. A "szent" lélekrész lecseszi a "profán"-t. Vagy valami ilyesmi. De itt úgy látszik, nem erről van szó.
...
Elmondom, hogy miután beküldtem ezt az őszinte véleményt, napokig bántam! Nem az őszinteséget, hanem azt hogy néha kussolnom kéne. Nem én vagyok a mindenek megmondója. Sose voltam, sose leszek. Nem kéne hergelnem, stb... Úgyhogy valószínű olyat, ami CSAK negatív, megpróbálok a jövőben nem írni. Az eddigiért elnézést. Az őszinteség nem baj, de ennek a folyton kinyilatkoztatása felesleges és néha bántó. Bocsi.
...
Szeretnék arra reflektálni, hogy minden ember egy külön Univerzum. Én így gondolom. Tényleg. Szerintem lehet úgy értelmezni a világot, hogy minden a szubjektum (!) tudatában alakul ki és helyezkedik el. Magyarul: a világ ott van a "homlokod mögött". Ez persze képletesen értelmezendő, nem az anyagi agyadban, hanem a tudatodban. Az agy sem biztos, hogy létezik. (Lehet, hogy programok vagyunk egy számítógépben. :-) ).
Ez meredeknek tűnik, én sem ezt "vallom", csak a lehetőségét tartom fent. Szerintem ugyanannyi az eshetősége, mint a szakállas öregúrnak ott fent. Tehát: ha minden a tudatban van, akkor a szubjektum végzi az Univerzumteremtés műveletét. Lesarkítva: én nem tudom bizonyítani, hogy Te létezel-e objektíve, vagy csak a szubjektív tudatomban vagy. Ez fordítva is igaz. Te se tudod rólam, hogy nem magaddal beszélgetsz-e, hogy nem ezt az illúziót éled-e meg. Tudom, hogy ez már szinte "borderline", de ez, ahogy írtam, benne van a pakliban, ill. ez is csak egy kártyalap a pakliban a többi mellett. Elutasíthatod ezt, hogy "mindenki egy Univerzum", nem hihetsz benne, de azt látnod kell, hogy ez a nemhivés is a tudatodban van. A tudat foglya vagy, bármit is csinálsz. Bármire gondolsz, az a tudatban képződő gondolat. Nem tudsz tudaton kívül helyezkedni. (Talán Isten ezért választott le magáról 7 és fél milliárd látszólag független tudatot, hogy tudjon úgy önmagára nézni, mint egy gyerek a világra. Mert egyedül van. Istennek lenni egy magányos feladat.)
...
Örülök, hogy írtál és hidd el, nem akarok én senkinek rossz érzést.
Köszi, hogy "meghallgattál". :-)
atesz990
Felhasználó
2020.10.13 22:53
41 vélemény
Én ígyis úgyis megírom ezt az undorító világot, ami itt működik. Lehet hogy fáj,de ez engem nem tud felbosszantani,inkább tudomásul kéne venni a fenyegetést.Azt pedig ne írd légyszíves, hogy 7milliárd Univerzum van,ez inkább vicces lesz. Majd nézz vissza 8évvel ezelőtti versemre és állj be te is az utánzók sorába. De köszi az őszinte véleményt
Kereder Márk
Felhasználó
2020.10.09 10:44
205 vélemény
Ezt direkt külön akartam írni:
Van egy másik - talán a helyes - olvasata is a versednek.
Nagyon-nagyon bízom benne, hogy az van, azt akartad írni.
Ha igen, úgyis írsz, hogy félreértettem. Ha nem írsz, akkor az előző
hozzászólásom marad érvényben.
Talán majd beszélünk. :-)
Kereder Márk
Felhasználó
2020.10.09 10:24
205 vélemény
Szia Atesz Bácsi,

mindannyian ezt érezzük. Ezért senkinek sincs igaza.
Minden egy nézőpont. Szerintem nincs abszolút "jó hely", megfelelő pozíció,
ahonnan fölényesen letekintve azt lehetne mondani, hogy én a mindenek csúcsán állva
megmondom a tutit.
Szerintem azt kell tudomásul venni, hogy mindannyian emberek vagyunk és ilyen értelemben
sorsközösségben és bajtársiasságban álljuk ezt a sok sz@rt, és már csak ez a tény - hogy
mindenki nyeli a fekáliát ártatlanul és számolatlanul - elég jogalap arra, hogy elfogadjuk a másikat.
Közben meg...
Hogyne lenne jogosak az érzéseid!!!
Hogyne akadnál ki!!!
Persze hogy!!! Mert igazad van!!!

Na de kérem, csendben! Én is csendben csinálom.

Szerintem ott (is) rejlik a lelki nyugalom, hogy a bezuhanás és kiakadás után azt mondod, hogy "mindegy", és hogy "de akkor is", divatosan: nem tehetek róla, de tehetek ellene, és még divatosabban:
nem a véleményed változtatja meg a világot, hanem a cselekedeted.
És ez nagyon igaz.
Ugye? Milyen szeretnél lenni? Aki magyaráz, vagy akire úgy emlékeznek, hogy kedves volt mindenkivel és próbált tenni az emberekért.
Lehet osztogatni az arcoskönyvben a "mentsük meg az állatokat" és a "ne szemeteljünkeket", valamint ezer Coelho idézetet, ha ott folytatod, ahol abbahagytad.
Semmi értelme.
Egy idő után az embernek elege lesz a tömérdek és tömény képmutatásból. A hányiger kerülget.
Valaki, aki a tettek mezejére lépett, egy interjúban mondta: a facebook 100% ígéret és 0% cselekvés. Az élet meg fordítva működik.
Szépek a nagy szavak.
Még szebbek az apró pici (jó) cselekvések.
Nem kell naggyal kezdeni. Elég a szűk köröd.

Másik dolog: amikor az ember többnek és jobbnak tartja a másikat magánál, és ezt még meg is mondja… nos, annak van egy „diszkrét bája”- hogy megint lózungoljak. Ezt senki sem szereti. És azt is jogosan nem szereti! Miért szeretnénk, ha valaki kiemeli magát közülünk? Ő s büdöset szarik! Sőt! Büdösebbet, mert gyűlölködik.


És tudom, hogy ez esetleg nem esik jól és én pont azt csinálom, ami ellen küzdök: a másik esetleges bántása. Mert ezzel esetleg bántalak, de ezzel párhuzamosan azt is gondolom: mindenkinek lehetősége van úgy értékelni és úgy viszonyulni a kapott kritikához, ahogy akar. Én is sokszor beláttam már és belátom adott esetben, hogy nem volt túl szép, amit mondtam/írtam. És ez mindig akkor van, ha – úgy mint Te – jogosan (szerintem jogosan) – „harcolsz” az igazadért.

A gyereked is a példát látja, ahogy élsz, nem pedig azt, amilyen véleményed van.



Persze lehet, hogy Te cselekvő vagy. De akkor meg miért kellett ezt a gyűlölködő szemetet (bocsi!) megírni?

Írod:
„Nem igazán érdekel, eddig se érdekeltek.”
Na ez az igazi gőg. Azt megérteném, hogy azért harcolsz a mocsok ellen, mert bánt! De téged nem érdekel. Egyszerűen csak azt akarod, hogy más is úgy gondolkodjon, mint Te, mert az a jó, csakis az lehet a jó. Igaz ez? Igaz lehet ez a hét és fél milliárd külön Univerzum és vélemény tekintetében, ami minden egyes emberben rejtezik?

...
Ahogy lehet, hogy más ezért már megorrolt rám, - de bízom benne, nem - akinek írtam:
nem kell a másik arcába vágni, hogy balfasz (szerinted). Nem érsz el vele semmit. Soha.
Ez a vers ezért nem tetszik, bár jogos és igaz. Az érzés jogos. Máshogy kell kiírni magadból, nem a gonosz gőgöt táplálva és mást (mindenkit) megbántva.
Mert mit várunk el ilyenkor?
Hogy a haver, akinek tetszik a gyűlölködés az megveregesse a vállad, hogy „Ez az! Igen, megmondtad nekik! Jól csináltad!”
Egy ilyen haver véleményére van szükségünk?
Nem lehet, hogy akkor mégiscsak bennünk van egy jókora kisebbségi komplexus?
És ezt éppen ráhányjuk a világra?
Szép dolog ez?
Eszembe jut az „Észbontók” nevű förtelmes és lázítóan ostoba műsor. Nem a buta szereplők miatt ostoba, hanem a jól szituált, jól és megfelelően szocializálódott műsorvezető és az „okos” vendégek miatt. Szerintem igazából ők a mérhetetlenül ostobák, aki röhögnek a szerencsétleneken, akiknek – nem az ő hibájukból – szinte semmi sem jutott, ami nekik természetes. Jó iskola, jó tanárok, jó szülők. És ezt úgy hálálják meg, hogy a gyengébbet körbeállják, provokálják (jelen esetben kérdésekkel) és jól kiröhögik. Pont mint a középkorban, amikor a testi fogyatékosokat mutogatták a vásárokban és röhögtek rajtuk. Ezek az emberek semmit sem fejlődtek emocionálisan a sötét középkor sötét embere óta. És még ők hiszik okosabbnak magukat! Ők az igazi gonoszok ebben a relációban. Ők az ostobák és ezt még csak észre sem veszik! Egy lábonlőtt szerencsétlennel akarnak futóversenyezni. Persze, hogy ők „nyernek”. Nyerés ez? Mondhatják, hogy „de mindenkinek ugyanannyi esélye van okosnak lenni, tanulni, nem drogozni, nem inni.” Igen? Borsodban is? Bivalybasznádon is? Abban a szülői környezetben is, ahol tizennégy évesen kiküldenek az erdő szélére „modellkedni”? Ott is ekkora esély van a szép életre? … Hát nekem meg ebből van elegem. De rohadtul.

Nem akartam rádzúdítani ezt az egészet, de így látod szerintem, mi a bajom a verseddel. Ezt nem így leírva, nem kifejtve, lehet, hogy nem tudtam volna átadni.
Alázat. Ez a leges-legminimálisabb érzés, amit a húgymeleg, európai, konformista életünkért cserébe érezhetünk. Persze: szerintem.

„Bocsáss meg, hogy szókimondó vagyok”

Előző oldal