Élet a nukleáris apokalipszis után

Külvilág / Mozijegy (89 katt) Jimmy Cartwright
  2024.05.13.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2024/4 számában.

Számos, mára már klasszikusnak mondható könyv, film, sorozat dolgozta fel az atomháború utáni világ túlélőinek mindennapjait. Tucatjával kaptuk az efféle alkotásokat a hetvenes évek végén, a nyolcvanas években, és a kilencvenes évek elején. Néha persze nem az atom volt ezekben a felelős az apokalipszisért, hanem például a globális felmelegedés, vagy épp a lehűlés okozta újabb jégkorszak. Aztán, ahogy az informatika, a számítógépek fejlődtek, a játékok sorát is elkezdték színesíteni a poszt apokaliptikus világok. Ezek közül talán a leghíresebb és legjobban sikerült az 1997-ben indult Fallout című játéksorozat.

Emlékeim szerint a Fallout játékkal jómagam a kétezres évek közepe táján találkoztam, majdnem tíz évvel az első megjelenése után. Nos, igen, akkoriban még nem jutottak el olyan gyorsan errefelé az újdonságok, mint manapság. Viszont azonnal beleszerettem. A hangulat a Mad Max filmeket idézte, a zene hátborzongatóan jó volt, a játékmenet, a történet magával ragadott, és nem is volt megállás; később sorra került szinte mindegyik megjelent Fallout játék. Még magamnak sem merem bevallani, mennyi időt töltöttem összesen ezekkel...

Térjünk azonban vissza a mozgókép világába. A számítógépes játékokat feldolgozó filmeknek igencsak hányattatott sora volt eddig. Tudomásom szerint elsőként a Super Mario Brothers című mozival próbálkoztak 1993-ban, ami kezdetnek talán nem is volt olyan rossz, mint film. A rá következő évben érkezett a Street Fighter Jean-Claude Van Damme főszereplésével, majd 1995-ben a Mortal Kombat, amelyben Christopher Lambert volt a húzónév. Fiatalként ezeket nagyon élveztük, és ma már csak a nosztalgia okán is megszépülnek, de valójában nem voltak sem túl jó filmek, sem túl jó játékadaptációk. Sajnos ez a tendencia a következő évtizedekben nem sokat változott. Gondoljunk csak a 2005-ben megjelent Doom-ra, amelyben Karl Urban és Dwayne „The Rock” Johnson szerepelt. A filmkészítők valahogy nem találták el, hogyan is nyúljanak hozzá a játékipar igen népszerű termékeihez, hogy más platformon, más közönséghez is eljuttassák.

Aztán 2023-ban megérkezett a The Last of Us sorozat, amely szintén egy népszerű, és igen megrendítő játék adaptációja. Bár a hardcore rajongók és játékosok nem voltak ezzel sem teljesen megelégedve, de azt azért mindenki elismerte, hogy ezidáig ez mondható a legjobb játékadaptációnak.

A Dűne kapcsán már szót ejtettem arról, hogy bizony nem egyszerű regényből sem filmet készíteni, hiszen nem mindig működik az a mozivásznon, mint ami a könyvek lapjain. Ugyanez igaz a számítógépes / konzolos játékok filmadaptációira is. A játékosok, olvasók nyilván nem szeretnék ugyanazt megkapni a vásznon, mint amit már ismernek, az új nézők pedig nem biztos, hogy értik a filmen a játékból, regényből átvett utalásokat. Mi lehet erre a helyzetre a megoldás?

A Fallout sorozat készítői is látták ezt a problémát, ám tanultak is belőle, és megtalálták erre az arany középutat. Legalábbis szerintem.

A Fallout játékok fontos eleme, hogy az egyes részek mindig újabb és újabb történettel állnak elő, és mindig egy kicsit később játszódnak, mint az előző rész. (Kivéve az 2018-as, online játszható Fallout 76-ot, ami a játékok idővonalán legelöl szerepel, és 2102-ben játszódik.) Ezt alkalmazták a sorozat készítésénél is. Mind Todd Howard, a Bethesda Game Studios rendezője és ügyvezető producere, mind Jonathan Nolan, a sorozat egyik rendezője is egyetértett abban, hogy a sorozatnak úgy kell működnie, mintha a játékok egy következő része lenne, és nem azokból mesél el egy történetet, hanem új szereplőkkel, új történettel kell rendelkeznie. Így a rajongó játékosok megkapják, amit a játékokban kedvelnek, de számukra is újdonság lesz. Az új nézők számára pedig, akik a sorozat által ismerik meg a Fallout világát, minden érthető lesz, még akkor is, ha a sorozatot telepakolják a játékokból vett eszközökkel, frakciókkal, egyéb utalásokkal. Persze csak akkor, ha az írók jó munkát végeznek. Azt gondolom a Fallout sorozat esetében az írók jó munkát végeztek.

A történet 2077-ben indul. Megismerjük a Fallout alternatív amerikáját, amely az 1950-es, 1960-as éveket idézi. Megismerjük a farmerből lett színészt, Cooper Howardot, aki születésnapi fellépéseket is vállal. Ám a gyermeknek rendezett idilli születésnapi parti világméretű katasztrófával zárul. Cooper történetén keresztül láthatunk bele a Fallout múltjába, az apokalipszis előtti időkbe.

Néhány évszázaddal később, azaz 2296-ban kezdetét veszi a kaland. Lucy MacLean, a 33-as menedék egyik lakója házasodni készül, ám természetesen, ahogyan az a Fallouthoz illik, totális katasztrófába torkollik az esküvő. Apját elrabolják, és mivel mindenki mást gyakorlatilag hidegen hagy az eset, ő maga ered a nyomába. Részben Lucy karakterén, részben pedig a testvérén, Normon keresztül mutatja be a sorozat a menedékek világát, teszi érthetővé a Vault-Tech megavállalat szerepét.

Ugyanekkor ismerhetjük meg Maximust, aki az Acél testvériség aspiránsa. Joggal merül fel a kérdés, hogy mi is az az Acél testvériség, ám épp Maximuson keresztül kapjuk meg erre a választ. Meg olyan kérdésekre is ezzel kapcsolatban, amelyekre valójában nem vagyunk kíváncsiak. Hiszen a fényes páncélú lovagok csak jók lehetnek. Nem igaz? Akik a világot már ismerik, azok tudják erre a választ, mielőtt a sorozatból az kiderülne.

Eléggé billegne a történet, ha csak két főszereplőnk lenne. A három mindig stabilabb. Így megismerjük A Ghoul-t is, akit három megveszekedett bandita ás ki szó szerint. Bár maga a karakter egy igazi hétpróbás rohadék, a története mégis megrendítő. Vérbeli Fallout karakter.

A sorozatban ők hárman botlanak rendre egymásba, és ezekből a botladozásokból épül fel egy igazán hatásos, és bizony meglehetősen megdöbbentő történet, amely minden ízében, pillanatában felér a játékok izgalmához, beemelve és rendkívül jól alkalmazva annak beteg, fekete humorát is. Kiderül, hogy a felszín pusztaságában nem könnyű feladat akárcsak talpon maradni. A békésnek tűnő, velünk szembe jövő, egyszerű utazóknak tűnő alakok is halálos fenyegetést jelenthetnek, ha nem vagyunk elég óvatosak. Az is gyorsan kiderül, hogy az ember jobbára csak és kizárólag magára számíthat. Az önzetlen segítőkészség olyan ritka, hogy talán nem is létezik. Még az igaz barátság is gyorsan félbeszakad, ha úgy hozza a helyzet. A Fallout világa kegyetlen és kíméletlen mindazokkal, akik alkalmatlanok a túlélésre. Talán csak a jószerencse az, ami időnként kihúz egy-egy szorult helyzetből. Ezt a sorozat is több esetben tökéletesen bemutatja.

A történetmesélés a Falloutokban nem csak szavakkal történik, hanem rendkívül fontos szerepet kap ebben a környezet is. Én csak „mesélő holtaknak”, vagy „mesélő csontvázaknak” szoktam hívni azokat a jeleneteket, amelyekben maguk a halott szereplők és a körülöttük lévő tárgyak „mesélik el”, mi történt velük. Jó volt látni, hogy ezeket a fontos momentumokat a sorozatba is beemelték.

Mint fentebb írtam, a sorozat a rajongóknak is kedvez, mondhatni fanservice, annyi apró utalás van benne. Rögtön az első részben feltűnik egy Mister Handy robot, majd később félig eltemetve egy Assaultron. Az ikonikus Nuka Cola és a Vault Boy majd minden részben megtalálható valamilyen formában. De a Pip-Boy, a Stimpack, a fegyverek, a fosztogatók páncéljai, a frakciók viseletei is mind-mind autentikusak. Sőt, a sorozatban megtalálható számítógépek monitorán megjelenő szöveges felületek is rendkívül hasonlítanak a játékokban alkalmazottakra, mi több, a gépekbe való betörés egy az egyben ugyanaz. Tehát a játékok kedvelői csak úgy tobzódhatnak a látványban és easter eggekben.

Ha már látvány... Bizony a felépített világ, számomra különösen a menedékek megvalósítása, és Filly városa volt az, amely tökéletesen visszaadta a játékok hangulatát. Ha jól tudom, mindkét esetben épített díszletekről beszélhetünk, és nem holmi zöld háttérre vetített animációról. Tényleg csak szuperlatívuszokban tudnám kifejezni az ezekkel kapcsolatos érzéseim. De a világ többi része is teljesen rendben van, bár ahogy észrevettem, New Vegast és környékét két részre szedték szét.

Apropó New Vegas! Azt hiszem, minden rajongó örül annak, hogy a kissé mostohagyermeknek számító Fallout New Vegas c. játék is hivatalos kánon. Úgy tudom, volt ugyanis némi nézeteltérés a Falloutot korábban fejlesztő csapat és a Bethesda Softworks kiadó között a Fallout 3 után arról, hogy milyen irányba kellene mennie tovább a játéknak. A korábban az Interplay Entertainment által kiadott, a Black Isle Studios által fejlesztett Fallout játékok kiadási jogait az Interplay megszűnése után ugyanis a Bethesda vette meg, akik picit más szemlélettel álltak a folytatásokhoz. Ezért a fejlesztőcsapatból többen megalapították az Obsidian Entertainment-et, amely lefejlesztette a Fallout New Vegas-t a Fallout 3 motorjára. A Bethesda végül természetesen kiadta a játékot, ami a rajongók szerint minden szempontból az eddigi legjobb Fallout játék.

De térjünk vissza a sorozathoz még néhány rövid gondolat erejéig.

Összességében, illetve a fent leírtak alapján azt mondhatom, hogy a Fallout sorozat egy igazán remek adaptáció lett. Nem egy szimpla feldolgozás, ami az eddigi játékok történetét meséli el újra, hanem egy önálló, új, érdekes történet, ami hozzáad a világhoz, kibővíti és továbbviszi. Fontos, hogy azoknak is érthető és élvezhető, akik eddig nem találkoztak ezzel a világgal. Nem mondom azt, hogy bárkinek ajánlom, de ha valaki nem akad fent az első részben láthatóakon, a kislány hüvelykujjas mérésén, vagy a vidám öldöklésen, akkor úgy gondolom, végig remekül fog szórakozni amellett, hogy kellő feszültséget is kap a szarkasztikus, sötét humor mellé.

Ha bővebben is felkeltette az érdeklődéseteket ez a világ, akkor az angolul jól tudóknak mindenképpen ajánlom a Nukapedia: The Fallout Wiki oldalt. A sima Wikipedian magyarul is elérhető számos infó a játékokkal, a világgal, és a sorozattal kapcsolatban is.

Tudom, én elfogult vagyok mindennel kapcsolatban, ami Fallout, és ez az egyik olyan téma, amelyről megállás nélkül képes vagyok órákat (napokat) beszélni, de ennek ellenére, vagy talán éppen ezért higgyétek el, amikor azt mondom, hogy ez egy igazán jól sikerült sorozat. Érdemes megnézni. Ráadásul már az is biztos, hogy érkezik a második évad.

Előző oldal Jimmy Cartwright