Kalendárium - Április: Mi egyszer volt
A tó partján álló gyönyörű, hatalmas ház sikoltásoktól zengett. Lányok menekültek nevetve, ahogy a ház férfijai üldözték őket, akik nagyokat kacagva bizonygatták, hogy a nők nem tudnak elbújni és hogy a hagyományt fent kell tartani. Amikor sikerült valamelyiket elkapni, gyorsan megeredtek vele a tópart felé és nagyot lódítva bedobták a vízbe.
A lányok többsége erre ébredt és persze futott, amerre látott. Mikor a férfiak is távoztak, már csak Kiki maradt a házban. A nagy nappaliban a tűzhely fölött összegyűjtött tojás formájú porcelánokat simogatta. Hallotta kintről a csobbanásokat és nagy nevetéseket.
– Néha könnyű elfelejteni, hogy honnan származnak a hagyományaink – mondta magának Kiki. – Húsvét napján vízbe kell dobni a lányokat, hogy megtisztuljanak. Ki tudja, talán azért, hogy az első éjszakán biztos ne kapjanak el semmit a párok.
Finoman levette az kerámiákat és kisétált a partra. Mire odaért és óvatosan a vízbe lépett, már a férfiak is beugráltak a tóba a lányok mellé.
– Te ki vagy? – kérdezte az egyik férfi idegesen. – Mit keresel itt? Ez magánterület, a családom földje.
– Tudod, a történetek szerint, ha megégetnek egy nőt, annak sötét vége lesz. Legyen bár boszorkány vagy varrónő – mondta Kiki és eltörte a tojást, ami valójában nem is dísz volt, hanem egy urna. – Mi egyszer volt, legyen újra.
Ahogy Kiki egyre ismételgette az ősi imát, a tavaszi szellő végigtáncoltatta a hamvakat a tó felszínén, majd ott, ahol a por a vízhez ért, lassan kiemelkedett egy női alak. A társaság elakadó lélegzettel ismerte fel a rég elhunyt lányt.
– Hanna? – mondták halkan néhányan.
– A húsvét a feltámadás ünnepe – mondta Kiki a szellem helyett, akinek szeme parázslóan szikrázott a dühtől és gyűlölettől.
Kiki újabb és újabb urnákat tört el. A belőlük kiáramló hamu a vízhez érve visszahozott egy-egy lányt. Valakit, akit a fürdőzők a saját jólétükért öltek meg. A haragvó halálontúliak lassan körbevették a társaságot. Az égen feltorlódtak a felhők, és a vízből visszatérő lányokat a villámok fénye ragyogta körbe, ahogy megragadták a gyilkosaik torkát és a lerántották őket a víz alá.
– Ám a feltámadáshoz kell más is – fejezte be Kiki az imát. – Halál.
