Eretnekek a szívburokban
Látnak de nem éreznek
Önfejűen megérkeznek
Tapintanak de
Nem hallnak
Hamisságot vallanak.
Kérdeznek de
Nem válaszolnak
Hanem a mindenségen
Áthatolnak.
Gyűjtik a képeket
De a bábuikat
Nem értheted
Mert számolják
A léptedet.
Kapkodnak
A valóság után
De a jelen
Századokkal vágja őket kupán.
Forognak az idő sivatagban
De szemüket lesütve
Kúsznak el ha baj van
Reszketve állnak a dalban.
Futnak a szirmok
Szivárványával szemben
Lopakodva lopnak a csendben
Körtéket csennek el
A nagy teremben.
Kacagnak a fájó pillantások
Keserűsége között
Tapsolnak mikor
A világ nem siet csak döcög.
Sírnak ha ártatlanságuk
Hazugságot takar
Könyörgéseikkel
A víz is mocskot felkavar.
Bárgyúk
A vihar előtti
Haragos szélcsendnél
De gyakorolnak
Mert tudják nem készek még.
Üvöltenek
Ha csalásuk kalapácsa
A szöget nem képes beverni
Elég volt most már
Kellene valamit tenni.
Eretnekek
Kik esküdni mernek
Hogy soha nem vesztenek
De téged naiv barátom
Az élet szépségeiből kirekesztenek.
Eretnekek a szívburokban
A lelkek kulcsaival
Kezükben ujjongnak
A hatalom császárával együtt
Nagyon örülnek a göröngyös veszélyes úthossznak.
2015. 06. 28. - Nemesnádudvar
