A hangya terhe
Bogár állt az út közepén
vidám dalt énekelt.
Arra ment egy apró hangya
vadgyümölcsöt cipelt.
Nevetett a hangyán bogár:
– Minek cipekedsz te?
Ő inkább csak lustálkodott,
amikor tehette.
Ahányszor látta hangyát,
gúnyolódott rajta.
A hangyát nem érdekelte
kikerülte balra.
Néhány nappal később bogár
felmászott egy fára.
Szerencsétlen foglyul esett
ragadós gyantába.
Kiáltozott segítségért,
rimánkodott eleget.
Senkit sem érdekelt baja
sem rókát, sem egeret.
A csúf bogár rossz modora
miatt jutott idáig.
Mindenkit csak csúfolt, szidott
pfujolt kifulladásig.
Ezért aztán nincsen olyan,
ki segítene neki.
Ki fogja a kis bogarat
a gyantából kiszedni?
Éppen arra járt a hangya,
a fán gyorsan felmászott.
Szerencsétlenül jártnak egy
hosszú fűszálat nyújtott.
Így a bogár kiszabadult
a ragadós gyantából.
Megkérdezte miért segített
és mit adjon hálából?
– Jó szándékból, szeretettel
segítettem én neked.
– Nem kérek én semmit tőled
éld vígan az életed.
–Sok nagy terhet hurcolok én,
ám egyet el nem bírok.
– Neheztelést nem cipelek,
így egyenesen járok.
A bogár elgondolkodott,
és megértette nyomban.
Gonoszság, ha megváltozik,
lesz jó dolog is rosszban.
