Semmi nem hat ránk
Semmi nem hat ránk
Amíg nyitva van a szánk
Hiába szakad a gát
Az állj nem jelenthet mást
Rakjuk át a fát
Amely meg annyiszor fájt.
Kórteremből üres szobába
S azt hiszik ez a némaság fogsága
Az utókor méltányos fogása
Ami kitűnő így első fogásra.
Fehér falak mind vesznek körül
A tükör mögül az őrült örül
Fogcsikorgatás hasonszőrű
Ám az idő e körül lassan őszül.
Remegő kezek és a defibrillátor
Nyugtató szerek a valóságtól távol
Tévképzetek ezek a fürdőkádból
Forgó szemek után eltűnik a páholy.
Orvosi műszerek és koponyalékelés
Hatalmába kerít a műremek de az orgona tévedés
Azt gondolják elűzhetnek aztán majd fojtogat az ébredés
S így készítik el a műveket, miközben szorongat a kétkedés.
Kísérleteznek a dilettánsok
Hogy majd segítenek az antidepresszánsok
Lehet, hogy egyszer a házba bedeszkáztok
De ha kiszabadulunk onnan ti mindannyian eláztok
Jégesőt az elmétekre zúdítunk rátok.
Mivel egyenlő nálunk a pszichológus?
Olyan mint egy kitalált mikromókus
De lehetséges az is, hogy sikló és koldus
S ezáltal zárul be a kör ami ominózus.
Kórházban elégetjük a nővéreket
Hogy ember jusson bőven bő vér neked
Kieresztjük a képzelt öszvéreket
Hogy így okozzunk hatalmas örvényeket.
Töltjük a rendszert mi írjuk a törvényeket
Aláássuk a szabályokat és gyűjtjük a töltényeket
Hogy elérjük, hogy majd egyszer mindenki szimplán a körmén nevet
Elkorcsosult világban ne a látható szőrmét keresd.
Kínpadon üvöltenek a vádlottak
Mert orvostudományt elátkoztak
Miközben önmaguk nem változtak
S így az áldozat pap előtt sem áldozhat.
Pszichiáterek a drogra rászoktak
Csak mert a páciensre rászóltak
Álmukban sokat belőlük elgázoltak
Úgy hogy közbe nem számoltak.
Semmi nem hat ránk
Mert a gyógyszer vakon lát
A mocsár nem a láp
Mivel sosem fékez a láb
Így az illúzió már csupán csak egy görbe hát.
2021. 06. 29. - Nemesnádudvar