A magunkfajta csak homokszemcse

Neoprimitív / Versek (34 katt) DadaistaB
  2025.01.30.

Súlyosság
Itt az idő
Túl mossák
Azt ami kinő
Buzgóság
Levált a szintről
Mert a kúszó sáv
Lemondott a hitről.

Ármányság!
Húzzák a fonalak
Trágárság
S bontják a vonalat
Málháját
Csak keresi hol ragad
Állj hát át
Mielőtt kezedbe a toll marad.

Polgárság!
Ellentét nem enyhül
A kórház fáj
Félelem van legbelül
A tüzet oltsák már
Mert a láng nem menekül
Oltárán
A Szent korona is elmerül.

Bosszúság!
Gyökerek fekszenek sorban
Fordulj át!
S meglátod önmagad egy új korban
Ott ússz át!
Ahol nincsen sok tövis a porban
Évek múltán hosszú táv
Mindenki nyugodt a padsorban.

Kegyetlenség!
Nem futhatsz el előle
Ezt veled tették!
Így hát gondolj a gravitációs mezőre
Emiatt a császárt menesztették
Soha nem kap már erőre
Ne hagyd, hogy álmaid megvezessek
A lábas kerüljön a fedőre.

Puffadás!
A hasban telítődnek a gyomorsavak
Ám ez a puska más
Ezáltal másra irányul a harag
Mivel az útja ás
Mindent csupán a foszlány tagad
Mert az utalás
Számok formájában tovább halad.

Szakadás!
Elönt az anarchia teljesen
Nem lesz már aratás
Mert hibás a traktor szerkezet
Lázadó horda és szakadár
Rablópandúr lett remete
Város alatt falat váj
Hogy a szerveit visszaszerezze.

Megtorlás!
A magunkfajta csak homokszemcse
Vajon mi a megoldás?
Ha minden ember a portól szenved?
Hegyről való leomlás
A képzelet határa a drótból enged
Tiltás alól a feloldás
Ez a lényeg, hogy nem kell a drogból enned.

2021. 07. 21. - Nemesnádudvar

Előző oldal DadaistaB