Zombiként lézengünk
"Futok a mezőn
Aztán lefelé a lejtőn
Megpillantom a tetőn
Hisz fényes a redőny
Indul a mezőny
Ott hol nincs rés a redőn"
Nem képzelet csak szárnyak
Elhatárolódott szárak
Fenyvesek után az ágyban
Érzi a tisztaságot a lábam.
Kalapács kaptafa kalandba
Horizont kanyarban az avarban
Alatta alantas az atka
Ajakba harapna a falka.
Pedikűr átlátszó koszfészek
Manikűr termékben a por népek
Indulat fázisában még bort kérek
Ahhoz hogy megtudjam valójában hol élek.
Technológia logika a lábasban
Egyetem és főiskola már kasban
Benne van a kérdés is a válaszban
Az összes tudást nektek én átadtam.
Új lehetőség és eshetőség
Mert a múlt szemészét fejen lőtték
Gyógyszerekből jó a szemes zöld kék
Hogy a páciens hozzá megedződjék.
Hol élek és hol élünk?
Hogy éget a vérünk?
Szó még lesz a létünk?
Bors és teszt a végünk?
Önmagunkkal talán mi végzünk
De az akaraterő által ebből kilépünk
Belégzünk és kilégzünk
Értéket képviselve ítélünk.
Hol élek és hol élünk?
Só és szesz amitől nem félünk
Ígéret ami el nem révül
Hanem évek után majd megtérül
Itt kértünk amihez hozzá így értünk
A hídvég függ ezért ne a színét üsd!
Belégzünk és kilégzünk
Egy oly szív jött cserébe amit ezidáig csak úgy kitéptünk.
Zombiként lézengünk
Hogy állatként pengéket élezzünk
Aztán a szürkeségben vajon miért fekszünk?
Hogy örökké diktatúrát éltessünk.
Zombiként lézengünk
Kétkedve robotokat kiképzünk
Ideje, hogy ebből felébredjünk
Elég volt a látszatból gyerünk a boltba, hogy új észt vegyünk.
2021. 10.16. Nemesnádudvar
