Titokban
Titokban az éj ódon fátyla
Hulló gyönyört hint a világra.
Titokban a dér rideg lelke
Szikrákat lehel a végtelenre.
Titokban homály után fény, ha kél,
Éj a hajnallal egymásban él.
Titokban a csönd visszhangot szór
Némaság mögül, mikor a lélek kiszól.
Titokban a hervadás az öröklét,
Melyet szirmok hintenek szerteszét.
Titokban a valóságban álom lebeg
Látható világok hamva felett.
Titokban a feledés az emlékezet
S az utolsó pillanat az örök kezdet.
Titokban a Titok eme világba veszik
S a sugarak őt sajdulón kiszínezik.
2007.
