Utolsósav

Neoprimitív / Versek (18 katt) DadaistaB
  2025.01.10.

Mosolygó hullák fekszenek a szalonban
Az érzés a vadság mi rejtőzik a malomban
Egy felfújható úszógumin ül már az angolna
Ki nem gondol többé az éhes planktonra.

Véres verejtékkel küszködik Madonna
Elfogyott a csoki likőr és a finom hab torta
Teljes már a pusztulás a leamortizálódott vagonban
Ütött az óra az álrészleg fakkokban.

Kiütéssel nyert a heroin a karomban
Szétszúrva a véna az ér vágásom hallottam
Hangok a fejemben miket eddig csak vakoltam
Üzenik a táborba egyedül hatoltam.

Valamikor még a kertekben gazoltam
Gázolás után én el nem faroltam
Most meg itt bilincsben fogakkal kattogva
Börtönöm legmélyén szenved a rabszolga.

Hadd szóljon még egyszer az erős lasszóra
Robbantson szigetet az elveszett Bangkokban
Nem jó a csavarkulcs az egyes tankokba
Mire az észhez ér már el is lett hantolva.

Az élet sava borsát a gyulladás magolja
December 31. az éjszakák kampója
Denevérek csapata kik lassan elkallódnak
De csak miután behódoltak a korrupt kalóznak.

Nem akarom önmagam beállítani matróznak
Így is túl sok ruhát kell varrnia a szabónak
Mert azok akik egyfolytában csak papolnak
Ők fogják bizonyítani a sorsukat a lakóknak.

2024. 12. 31. - Nemesnádudvar

Előző oldal DadaistaB