Piramisokból piramisokba 1.
Utólag visszaemlékezve november végén, amikor megmásztam a Gízai piramisok egyikét, nem gondoltam volna, hogy ekkora kalandvágyat ad újra az utazásokhoz, és hogy visszatér az élet belém. Nem is tudom, hol kezdjem...
Utólag vicc, hogy az egyik „khm” nagy bank is oda tervezett utat, mintha tudnának is valamit, vagy értenének is. Szóval az első nap, habár inkább késő este, megérkeztem a kairói reptérre. Aztán utunkat vettük a szállodához. Este kivilágított piramist láttam, valószínűleg bulit tartottak ott, vagy valami előadást. Videókon meg lehet nézni, hogy ők is buliznak, igaz, alkohol nélkül. Van náluk alkohol, de nem saját fogyasztásra és nem saját márka, ha van is, viccből át van címkézve. Én nagyon adtam, hogy az utazáshoz kisebb gasztrotúra is párosult, hiszen főzni tudok, nem véletlenül végeztem szakács szakmát. De amúgy bármikor tudtam volna több dolgot keverni az ételekből, volt egy falafeles, ecetes babos, lepényes húzás, ami már inkább mexikóira emlékeztetett. Nem is húzom a szavakat, nem csak étel volt, látvány a tengerre, régi római emlékek, a nagyhatalmak nemtörődömsége a folyók szeméthegyeivel. Kilátás a piramisra reggelinél, nekem hideg volt a víz novemberben, ahhoz itthon gőzfürdő volt.
Nyomban meg is támadtam a gízait, hogy egyenesen törtünk felfelé, úgy lehet közlekedni mint a keskeny barlangokban, vannak más piramisok, ahol a fejed felett írásjelek vannak, sőt a szarkofágok belsejében is vannak írások. Én mindenképpen Ré vagy a Napisten valami furcsa eldugott írásjeleit keresgéltem néha, sikertelenül. Elvégre hát van valami közös bennünk. Sosem gondoltam volna, hogy az egyik legnagyobb inspirációt adó helyre, amiről gyermekkoromban álmodtam, eljutok. Szóval én nem vacakoltam, egyenesen felfutottam a szarkofág bejáratához. Iszonyat meleg van belül. Akik ezeket építették, már akkor lebecsültek, mert ahonnan hő jön, az nem feltétlenül a külső tényezőkből jöhet, hanem belülről, olyan, mint valami fordított világ. Kell lennie ott alul valaminek, ami jóval nagyobb, mint maga az a kis járat, ahol beengednek minket, mert akkor a levegő is jobban távozna, ha több nyílás lenne a piramison.
Vannak más nem messzi piramisok, ahol tényleg ott van a csillagokra való utalás. Nekem ne mondja egy darwinista, hogy „de majmok, meg emberek”. Az én szótáramban nincs ilyen. Az ember egy olyan lény, ami szerintem szándékosan vesztett az agykapacitásból. Korábbi verseimben próbáltam kicsit kitérni rá, és Dél-Amerikában a koponyanyújtást mai napig alkalmazzák. A koponyanyújtás viszont veszélyes az emberi agyra, mert memóriát, illetve az is lehet, hogy emlékeket veszít, sőt bele is halhat.
Érdekes ez az egész piramis história, azt mondják, hogy szentély, de ez valójában sokkal több, és a mai hírekkel pedig ott tartunk, hogy óriási talpakon áll, és még szintenként egy rakás helység lehet. Az is lehet, hogy valamiféle víz- vagy energiapumpa. Nem lehet kizárni, hiszen belül nincs semmi jelentősége. A fáraók sírhelyein kívül. Konkrétan mai szemmel semmi értelme nem lenne egy ilyen monstrumnak, ami nem ad valamit a mai embernek. Az idegenvezetőnk azt mondta, itt régen víz volt, belepte a piramisok egy részét, amikor magasabb volt a Nílus.
Én azt mondom, hogy ez valaha nem ezen a tengelyen volt a Földnek. Valaha, az ősi földönkívüli vagy nevezzük túlélő, és talán disztópikusan megérkezett emberek egy másik planétáról rossz helyre kezdtek el építkezni, vagy megborult a planéta. Az Antarktiszon talált ősi piramist még ugyan nem hozták nyilvánosságra, de ha oda kezdtek el építkezni, akkor még a Föld trópusi területén lehetett szerintem. Utána bekövetkezett egy változás, ami miatt el kellett vándorolniuk, ekkor élhette a paradicsomát az a modern előember vagy földönkívüli ember, akiket még hírből se ismerünk.
A világ iszonyat sok csodát rejt, most már tudományos alapokon nyugszik, hogy ezek a piramisok egy vonalban vannak a világ több nagyobb csodájával.
