Könnyek tengere
A nemzetközi hírű specialista épp előadás tart Magyarország egyetemvárosában, annak is az egyik igen nagy múlttal rendelkező szülészeti klinikáján. Az előadás zárásaként a világhírű előadó részt vesz a klinika újszülöttjeinek rutinszerű, a protokoll által előírt szűrésében. Sőt, bemutatja azokat a technikákat, amikkel a medikusok valószínűleg életük, praktizálásuk során sohasem fognak találkozni. Hetvennél is több medikus, sajnos csak tizennyolc szülész orvos tudott ezen részt venni. Ugyanakkor egy stáb rögzített mindent, oktatási céllal. Harminckilenc újszülött szűrése volt a feladat. Az ember azt hinné, ez napokig is eltart. Pedig nem. Az ápolónők folyamatosan hozták, vitték az általuk előkészített csecsemőket. A híres orvos, percek alatt letesztelte a babákat, és közben kommentálta, mit is csinál. Keze rutinosan úgy járt, mintha csak egy darabárut vizsgálna. Mégis száz százalékban odafigyelve, alaposan megvizsgálta mind a harminckilencet. Alig másfél óra múlva végeztek is. Nyolc esetben talált minimális rendellenességet, amik aránylag könnyen kezelhetők. Végeztek, kikapcsolták a kamerákat, amikor egy szülésznő hozta az épp most világra jött Halmosi Henriettát. Háromezer kétszázhetven grammal és hatvankét centijével üvöltötte világgá, megérkeztem.
– Oh, elnézést, nem tudtam, hogy rendezvény van.
Az előadást tartó orvos csak rátekintett a babára, és hatodik érzéke vészriadót fújt.
– Nem, nem, hozza csak kérem! Szeretném magam a szűrést elvégezni.
Újra beöltözött. Maszk, fertőtlenítés, gumikesztyű. És a medikusokhoz szólt, miközben a kamerát visszakapcsoltatta.
– Meg kell, hogy tanulják. Egy szülésznek, egy orvosnak nincs olyan, hogy lejárt a munkaidő, vagy vége egy rendezvénynek, esetleg megy a vonatuk, vagy repülőjegyük van.
A babát előkészítették. Az orvos nekilátott, miközben beszélt, magyarázta, mit miért is csinál. Ugyanúgy végzett percek alatt, ahogyan a többivel. Mindent rendben talált. De valami mégsem hagyta nyugodni. Amikor az ápoló vitte volna el, észrevette, mi is zavarja.
– Elnézést kisasszony, visszatenné a babát? Köszönöm!
Megfogta a baba mindkét bokáját, majd egy tollal megbökte óvatosan a talpait. Majd a combját belülről. A kis tenyereit, majd karja belső felét. Hónalját, hátát, tarkóját. Vágni lehetett a feszültséget a teremben. A hírességből, most hivatását végző orvos lett. Már nem magyarázta mit csinál. Eltelt négy perc, majd öt.
– Kérek teljes vérképet, gerincfolyadék kontrollt és teljes DNS szűrést. Azonnal szóljon a szülészetre, a méhlepényt nem dobhatják ki. Kellenek az őssejtek mindenképp. Kérem, siessen!
* * *
Négyen voltak testvérek. Anyjuk alkoholista és skizofrén, ráadásul kábítószerfüggő. Nem volt a gyerekeknek könnyű életük. Ezt a legidősebb báty, Laci fején lévő huszonhárom forradás is bizonyította. Hamar elhagyták a szülői házat mind. Laci és Péter közt három év volt a korkülönbség, míg Janka tizenhárom évvel, Feri húsz évvel volt fiatalabb. Csak Péter maradt Magyarországon. A három testvér külföldön próbált szerencsét. Feri, a legfiatalabb, amikor összeszedett annyit, hogy tudott egy lerobbant házat venni falun, hazaköltözött. Azt a leányt vette el, akivel már tíz éve gyakorlatilag együtt él. Megnősült és most megszületett a kis Henrietta. Nagyon várták már. A boldogság aranyszárnyú madara dalolta szerte szét, megérkezett a kis királyleány. Feri most mégis könnyeivel küszködöt, amikor közölték velük a rossz hírt. Génhiba. Miért, hogyan, lényegtelen. Hál' Istennek időben észrevették. Három hónap, ez az az idő, amibe bele kell férniük, hogy elkezdjék a kezelést. Így hát a kis család szétszakadt. Anyuka leányával ment fel Pestre, a központi kórházba, míg Feri otthon maradt. Dolgoznia kell neki. Hiába országos hírű tagja a megyei sportklubnak, hiába volt tavaly is bajnoki címe, dolgoznia kell. Ha vannak is szponzorai, az nem hozz annyit a konyhára, amennyit elő kell teremtenie. Ferenc élete egészen idáig szerencsésnek volt mondható, hisz egy putriban nőtt fel, egy komfort nélküli szükséglakásban, ahol csak azért volt víz, mert a testvéreivel összefogtak, és maguk megjavították a korábban fémgyűjtők által falból kitépett csöveket. Ugyanígy a villany. Ha a bátya, Laci, aki villanyszerelő, nem javítja ki ott, ahol tönkretették szintén a fémerodálók, akkor villanyuk sincs. Az épületblokkot, aminek már csak ők az egyedüli lakói, egyébként már tíz éve bontásra ítélték. Csak nincs pénze rá az önkormányzatnak, így maradhattak. Most viszont, hogy Ferenc tudott a kis faluban venni egy lerobbant parasztházat, ott élt feleségével. Mostanra hetvenéves apja maradt csak a lepusztult szükséglakásban, ő él ott második feleségével és örökbe fogadott fiával. Feri édesanyja tíz éve már meghalt. A faluban, ahol él, lakik Péter. Laci Németországban, míg Joli Angliában él. Tulajdonképen csak magára számíthat. Nem akarta, hogy kiderüljön, baj van a babával. Ezért megkérte édesapját, ne mondja el senkinek, mert most igazán nem hiányzik neki egyetlen egy sajnálkozó telefon sem.
*
Laci várta nagyon unokahúga érkezését. Igazából unokát akart, de abba neki nincs beleszólása. A kis Henrietta meg már gyártás alatt van. Aznap rendkívül rossz előérzete volt neki, igy hát felhívta apját telefonon. Onnan tudta meg, megindult a szülés. Aztán semmi hír. Laci tudta, ilyenkor nem illik zaklatni sem a mamát, sem az újdonsült papát. De rossz előérzete nem csitult. Eltelt négy hét, és még mindig semmi hír. Akkor úgy döntött, felhívja apját telefonon, és rákérdez, mert valahogy őt elfelejtették értesíteni bármiről is. Apja nem bírt neki hazudni, elmondta, nagy a baj. Laci annyira megdöbbent, hogy félre kellett állnia az autóval. Épp a szomszéd faluba indult a lejárt Eurojackpotot újra játszani. Amikor a pénztárnál állt is ezen gondolkodott. Kért egy új szelvényt, odaadta a régit. Automatikusan adta az öt eurós bankjegyet, mivel sohasem nyer. Amikor a pénztároshölgy visszaadta az ötven centet, oda sem figyelve a külvilágra indult volna, de az utána szólt.
– Várjon kérem, még ki kell nyomtatnom a nyereménylevelét!
– Milyen nyereménylevelet?
– Sajnálom uram, de az ezer eurón felüli kifizetéseket csak a központon keresztül lehet elintézni.
– Nyertem?!
– Úgy tűnik.
– Mégis mennyit?
– Ezt én nem tudom, nem írja ki. Csak annyit, át kell adnom önnek a kinyomtatott nyereménylevelet, és önnek ezen a telefonszámon kell jelentkeznie a nyereményéért.
Laci agya eddig is le volt blokkolva, de most szabályosan sokkot kapott. Érzelmi hullámvasúton volt. Tudni akarta, mennyit is nyert, így már az autóban ülve telefonált. Teljesen ledöbbent! Huszonegy millió euró. Érezte, ez így nagyon sok neki. Képtelen volt a vezetésre koncentrálni, így bezárta autóját és elindult gyalog haza. Nyolc kilométer.
*
Ferenc lelke háborgott. Most közölték vele, lánya gyógykezelésére pályáznia kell, és egyáltalán nem biztos, hogy meg is nyeri azt, ami konkrétan a lánya életét jelenti. Nemhogy három hónap alatt nem tudják meggyógyítani, évek alatt sem garantált, hacsak egy rendkívül drága kezeléssel ezt nem tudják rövidre zárni. Száztizenhat. Pontosan ennyien vannak a várólistán. A kis Henrietta esélye az életre gyakorlatilag közelit a nullához. Ferenc hetente kétszer, van, hogy háromszor is felautózik Pestre, hogy láthassa, átölelhesse családját. És most, hogy bekorlátozták lányának idejét, ez fontosabbá vált, mint valaha. Sokk volt neki. A munkahely, a ház körüli teendők, a sportklub és akkor még odahaza a maszek autószerelő műhely. A kuncsaftokat nem érdeklik a magánéleti problémái. Nem is beszélve arról, titokban akarta ezt az egészet tartami. Egyik nap, amikor épp hazafelé tartott, egy magányos kutyát látott az út szélén ücsörögni. Megsajnálta szegény párát, megállt, hazavitte. Majd állatorvoshoz, ahol is kiderült, nincs gazdája. Menhely, majd altatás várt rá. Így hát nála ragadt. Ugyan már volt egy fajtiszta zsemleszínű bokszer kutya a majd hatezer négyzetméteres telkén, de mivel a jószágok nagyon jól kijöttek egymással, maradhatott. Abba nem gondolt bele, ez így is sok neki. Egyik éjszaka, úgy éjjel kettő felé felesége hívta telefonon, a faluban látták a két kutyát. Nézze már meg, nem e kiszöktek. Félkómásan felkelt, megnézte a kennelt, ahová esténként be szokta zárni őket. A kerítés alatt meg volt ásva, és bizony a két kutya sehol. Tavasz van, párzási időszak. Persze, hogy menni akarnak. Na már csak ez hiányzott! Kinyitotta a kaput, kitolatott az öreg Audival és ahogyan fordult, telibe tolatta a saját kapuszárnyát oszlopostul. Hamar túltette magát rajta, ez van. Ha egyszer elindul a szarlavina, akkor jön minden csőstül. Nincs mit tenni, majd holnap megjavítja. Az autó meg most nem is érdekelte. Elvégre karosszéria lakatos szakmája is van. Hamarosan meglettek a kutyák. Hazavitte őket, alaposan megszidta és a kennelbe zárta mindkettőt. Ment volna aludni, amikor a két kutya egymásnak ugrott, élet-halál harcot kezdve egymással. Betelt a pohár. Ferenc kiment, nem látott a dühtől. Fáradt is, kimerült is, és hajnalban kelnie kell, mert dolgoznia kell menni, és akkor ezek a kurva hálátlan dögök nem férnek a bőrükbe. Berontott dühösen a kennelbe, hogy szétválassza a két igen nagytestű, egymással élet-halál harcot vívó kutyát. Hiba volt. Nagy hiba.
*
Nyolc kilométer. Volt ideje átgondolni, és le is nyugodott. Maximum kilencven napot mondtak a kifizetésre. Két hét lett belőle. Ez nagyon sok pénz és ebből baj lesz. Így aztán első dolga volt keresztanyukájától kitudakolni, hogy is áll az unokahugi szénája. Nem hallott jó híreket, viszont kezében volt a megoldás. Egy ügyvéden keresztül elérte, beszélhessen a kicsi Henriettát kezelő orvossal. Kérte, maradhasson névtelen, és közölte ki ő és mit akar. A teljes költségét a kezelésnek rendezi előre, egy összegben. Feltétele, azonnal kezdjék meg azt. Ehhez kellet egy levelet írnia, egy bankszámla számra átutalnia harminchat millió forintot, ezt később fogja megkapni a titkárnőtől. Majd letétbe helyezett mind három gyermeke és a felesége és testvérei nevére egy-egy milliót, azzal a megbízással, hogy maradjon ott, amíg másképp nem dönt. Illetve, ha vele bármi is történik, akkor automatikusan legyen kifizetve. De még mindig több mint a fele megmaradt a nyereményének. És esze ágában sem volt Lacinak bejárni a fél világot. Sőt, felmondani sem akart, mert szereti azt, amit csinál. Legalábbis egyelőre nem. Viszont ha az asszony megtudja, van még lóvé, biztosan menni akar, mint a mérgezett egér. Ez abszolút nem hiányzik neki. Ötven évesen inkább csak a kertben dolgozgat, babusgatja a növényeit, játszik a kutyáival, mind a három és féllel. Nem akar vállalkozást, se céget alapítani, se bejárni a világot. Nem, eszében sincs! Inkább unokázna, vagy a vadonatúj unokahugit kényeztetné. Nagy álma volt megvenni a házat, amiben él, és hozzá egy tisztességes autót is. Na meg egy vadonatúj BMW Adventure motort venni a chopper mellé. Ezek most mind elérhetők lettek. Még aznap elintézte a ház megvételét. A tulaj nem sokat gondolkodott rajta. A kinézett EQ350 kombi Mercédesz már nem ment simán. Már a megrendelésére is várnia kellett két hetet. Amikor is megjött a levél Budapestről unokahúga ügyében. De a titkárnő véletlenül nem csak Henrietta nevét küldte el, hanem mind a száztizenhat gyerekét, akik várólistásak voltak. Ezen először meglepődött, majd felhívta a Henriettát kezelő orvost. Most ez meg mi? Az sűrű bocsánatkérés közepette közölte, a titkárnő hibázott, természetesen marad a harminchat millió forint kezelési költség. Laci nem tudott aludni. Nejével akart beszélni a dologról, de az éjszakás volt. A listát nézegette. Tíz és fél milliója maradt euróban. Nézegette a levelet, majdnem ennyi lenne mind a száztizenhat gyerek kezelési költsége. És ő, ezt most megteheti. Évekkel korábban megnézett egy filmet. A Platform. Nagy hatással volt rá. Beleégett az agyába, az emberek milyen önzők is. Végül is most ő megteheti azt, amit soha senki sem fog. És ha jobban belegondol, ha marad pénz, akkor vége nyugodt életének. Az asszonynak és a gyerekeknek adott már. Az apján, a testvérein, az unokahúgon segített már. Akkor meg miért ne? Majd hazudik a párjának, csak ennyit nyert. Úgyse tudja ellenőrizni. Ha meg a saját számláján lévő pénzét kell költenie, akkor inkább éhen hal, de azt nem teszi meg a párja. Ismeri jól. Igen, ez a megoldás. Azonnal tárcsázta az orvost. Igaz éjjel kettő volt, de felvette.
– Mind a száztizenhat gyerek kezelését kifizetem. Egy órán belül odautalom a pénzt. Kezdje el intézni kérem, amilyen hamar csak tudja. Egyetlen feltételem van. Senki sem tudhatja meg, hogy én voltam. Remélem érti?!
És igen, értette! Laci meg átutalta. Maradt a számláján tizenhatezer euró, miután az utalás elég jelentős költségeit is levonták. Természetesen azonnal. Erre ugyan nem számított, de nem bánta. Nagyot sóhajtott, mintha mázsás súly került volna le a mellkasáról. Szabad volt, ismét szabad.
– Csak keresztanya tudta, mire készülök, de ő megígérte tartja a száját. Szerintem, ha megtudja, mindenkiét kifizette valaki, összekombinálja. Csak nem fog beárulni… legalábbis remélem, nem. Hmm. Hát ebből nem lesz új Mercédesz, se új motor. Sebaj, majd spórolunk hozzá. Legalább a moci legyen meg.
És amikor végzett, szinte azonnal elaludt. Életében még sohase aludt ilyen jót. Hajnalban kipihenten és boldogan ébredt. Eldöntötte magában, senkinek sem mond semmit sem. Csinált egy szendvicset és elment dolgozni.
*
Ferenc mindkét kézfejét összemarcangolták a saját kutyái. Na nem szándékosan, hanem az egymással vívott harc hevében. Negyvenkét öltéssel rakták össze. Hat órán keresztül műtötték igaz, de sikerült megmenteni kezeit. Amikor magához tért, egy nővér jött be hozzá, telefonnal a kezében. Felesége volt az, és zokogott a telefon másik végén. Ferenc próbálta nyugtatni, most már rendben van. De párja nem tudott arról, mi történt Ferivel. Nagyon, nagyon nehezen sikerült elmondania, hogy az éjjel egy névtelen adományozó kifizette mind a száztizenhat gyerek kezelését, és már a reptéren vannak. Viszik őket Németországba külön repülőgépen. Azonnal megkezdik a kezelést. Életben maradhat Henrietta. És… és… és… Nem tudta folytatni. Mindketten zokogtak már. Aznap reggel ugyanaz történt száztizenhat családban. A csoda amiért imádkoztak, megtörtént.
*
Az orvosuk a telefon után nem tudott visszaaludni. Remélte, ez nem csak egy rossz vicc. Elkezdte elkészíteni a dokumentációt, és reggel négy órakor megjött a banki visszaigazolás az utalás, a tranzakció megkezdéséről és a pontos összegről. Az orvos hiába próbálta elhatárolni magát az események folyamatától, többször is könnyekre fakadt. Majd végül szabad utat engedett érzelmeinek. Engedte lelkét megtisztulni.
*
László felesége igen bosszús volt, mert valaki rátenyerelt a csengőre. A kutyák meg majd megvesztek úgy ugattak. Éjszakai műszak után erre nem vágyik az ember. Káromkodva ment le az emeletről, a kutyákat fent hagyva nyitott ajtót. Igen meglepődött, mi fogadta. Két rendőr állt az ajtóban. Miután megkérdezték kicsoda, belekezdtek mondókájukba.
– Asszonyom, sajnálom, de rossz hírt kell közölnünk. Férje ma hajnalban autóbalesetet szenvedett és elhunyt.
Vége…
