A múlt, mint...
A múlt olyan, mit egy hordalék; amikor már része az életednek, nem képezi a léted, s te minduntalan teszel azért, hogy több legyél. „...Hass, alkoss, gyarapíts…”. Mindent megteszel azért, hogy élhesd a saját életed, mégis minduntalan bánt a múltad fájdalma és létezése.
Csupán egy emlék, de téged megfeszít lelkileg, hat a gondolatvilágodra is. Életed része, ami képez és körülvesz. Létezésed az alkotókat összefogja.
Mindenkinek megvan a maga problémája foltokban. Az vagy, ami lenni akarsz, lelki kötödés kérdése csupán. Miért is? Mert teszel érte. Az élet rövid. Van, amikor egy rossz lélek karjába fog és nem enged. Kívánj neki valamit, hogy önmaga lehessen. Én egy vagyok és mégis sok. Minden embernek van értéke. Miért kell elvenni?
Más gondolatvilágát ellopni, ezáltal az életét is. Én nem tudok barátkozni az efféle emberekkel azért, mert sokat csalódtam, lassan nem bízok már egy emberben sem…
Írta: Pomucz Roland
Szeged 2025, tavasz
Korrektúrázta: Józsa Bence
