Linktár

Tóbiás nyári kalandja

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2025/6 számában.

Tóbiás a szürke egér
elhagyta az otthonát.
Nem törődött a hőséggel,
csábította a világ.

Nyár derekán, korán reggel,
felpakolt a nagy útra.
Egérlyukban rég heverő
hátizsákját áttúrta.

Volt abban mindenféle lom,
nem is talált hasznosat.
Pakolt bele fontos holmit:
füstölt sajtból jó sokat.

Nagy meleg volt, sütött a nap.
Szomjas is lett Tóbiás.
Zsákjában nem volt víz, csak sajt.
Stimmelt is a számadás.

Közel, s távol sehol sincs víz.
Nem volt, ami lehűtse.
Árnyék sehol. Vége az lesz:
pecsenye lesz belőle.

Elterült a tűző napon,
letaglózta a hőség.
Tűztek rá a napsugarak,
úgy érezte, hogy megég.

Ám valami eltakarta
előle a nap fényét.
Bagoly nézte a magasból,
a fene az ízlését.

Nagyon álmosan, fáradtan
repült erre távolról.
Késve tartott hazafelé
éjszakai műszakból.

Tóbiás nagyon megijedt.
Jó lenne most eltűnni.
Hiszen ez a rusnya bagoly
egeret szokott enni.

Meg is látta kis Tóbiást,
nagyon jó volt a szeme.
Kiszáradt jószág fekszik lent,
nem egérnek teteme.

Leszállt gyorsan. Megsajnálta.
Óvatosan felvette.
Apró tóhoz elrepülve
tó partjára letette.

Végre ivott Tóbiásunk.
Megmentette a bagoly.
Hazament és napra nem megy,
csak a hűvösben dekkol.

A mesémből most kiderült,
van állatban emberség.
Azért, mert valaki erős,
nem biztos, hogy ellenség.