Könyvajánlók 2 (2008)
PAUL AUSTER: TÜKÖRVÁROS (KÉPREGÉNYRE ADAPTÁLTA: PAUL KARASIK ÉS DAVID MAZZUCCHELLI)
a Míves Céh gondozásában 2006-ban világot látott magyar fordítás egy 140 oldalas, fekete-fehér képregény, mely műfajra talán a krimi lenne, ha nem lenne benne annyi elmebeteg dolog - különösen a befejezés abszurditása. Egy nem hétköznapi eset; egy író, aki belekeveredik egy kriminális ügybe, amihez eredetileg semmi köze, és úgy tűnik, minél több mindent ért meg, annál kevesebb az, amit tud. Nehéz letenni, olyan remek a történecövés. Sikerül úgy megérinteni a vallásos témákat, hogy nem helyezkednek a középpontba, nem uralkodik el rajta.mégis fontos, mert itt a vallás vagy legalábbis egy mesterkélt (?) legenda „elítélése” is megnyilvánul, hiszen egy teológiai nézet a kiindulópont, mely egy embert gyilkos ösztönökkel lát el. Vagy mégsem? Semmi sem biztos a könyv végéig. Vagy inkább az elejéig? egy a biztos: a sztori nem felejthető, a vizuális megjelenítés elképesztő, a soxor fázisrajzokba átmenő képei mint egy film kockái egyenként. A melléxálak a lehető legjobb helyen vannak, csak hogy fokozzák az izgalmat. a képek túlnyomórészt a főszereplő lelkiállapotát is mutatják, igaz nem durván, csak amennyire kell. A tiszta, kivehető vonalak lassan elkorcsosulnak, és biztos, hogy nem a rajzoló nagyolta el. Az utolsó 20-30 oldal igazából nem lesz mindenkinek érthető, ill. átérezhető, mert teljesen kiugrik a valóságból (?). a legjózanabb gondolkodás a narrátor, aki a könyv szerint még csak nem is ennek a könyvnek az írója...
KASSÁK LAJOS: CSAVARGÓK, ALKOTÓK
ellentmondásos könyv a javából. Átfogó és eredeti, valamint nagy igazságok és tételek, tények vonulnak fel, felkavaróan igazak és mocskosul ott van a szeren. Mégis akad benne pár rusnya tévedés. Mingyá rátérek. Nagyon nyomja ezt az „autodidakta” szót, illetve annak a lehető legnagyobb körülírását ill. megmagyarázását, mit is jelent. Nem vette viszont figyelembe, hogy ez talán csak az ő korában volt így .mint az underground is már bőven mást jelent, mint mikor mexületett, meg a punk, meg a rap, meg még sorolhatnám. Kassák kizártnak tartja, hogy az autodidakták között lehetne cinikus. Hogyne lehetne. És szatirikus is. Főleg az!! És gúnyolódni sem csak a születetten gyáva és betegesen irigy tud, hanem olyan akinek bármilyen (értelmű) fölénye van. Sőt én odáig merészkedek, hogy gúnyolódni még tanító jelleggel is lehet, és ez nem összehasonlítható az erőszakkal. Az autodidaktát bármihez hasonlítani amúgy is bornírt dolog - különösen szerzetesekhez - manapság legalábbis, hiszen akkor ez a szó elveszti eredeti jelentését.
Egyre kevesebb a valódi autodidakta, már annyira tálalva van minden tudás, hogy eredeti figurák helyett inkább eredetieskedők vannak. A csavargó és a nyárspolgár is szélsőségnek van kezelve, ez sem fedi a teljes valóságot. Fizikai és lelki értelemben is létezhet a kettő akármilyen arányú keveredése, változata.
Ha úgy tecik én magam is autodidakta vagyok, afféle self made man, de nem elsőszülött- harmacülött. Ezenkívül nem örököl mindenki mindent szüleitől, ezt betudom annak, hogy a könyv írásakor a genetika még nem járt ott, ahol ma. A családomban senki sem volt még véletlenül sem absztinens, művész hajlamú, és lusta nyikhaj sem. Talán örökbefogadtak, de akkor miért hasonlítok annyira apámra és anyámra is? annó tehát az autodidaktát társadalmi magára utaltsága határozta meg, mely odáig jutott, hogy lehetőségei voltak magas képzettség elsajátítására, de ma inkább a képzések elnyeréséhez már túl sok, individuumoxámára elfogadhatatlan feltételek, továbbá személykedő képzők lehetetlenítik el az érvényesülést. Egyre (fölöslegesen) bővülő információk közül már csak az áldott zsenik képesek konklúziót levonni. Egyébként (mi lesz az ebéd?) egy valódi autodidaktának, egy ALKOTÓnak nincs szüksége iskolákra, az ő útja saját döntéseiből van kiépítve, és kis szerencsével a megfelelő könyvexázait olvassa el, és nem száll el a rövid élete baromsággal eltöltött idővel. A legtöbb zseni másodkézből kapott dolgokat tökéletesít tovább, de az ALKOTÓ maga teremti eszközeit a CÉL elérésére.
Kassák Lajost gyerekkorában nem dajkamesék ringatták, hálát adott az úrnak, ha pofonok, rúgások, szidalmak nélkül telt el a nap. Tanárai a csavargás, a világjárás, az otthontalanság nagymesterei. Nem könyvből, Revolúcióból olvassa, milyen a szenny, a nyomor: érzi a bőrén. Él. Az ütlegelésekkel az örök megbántottság és örök mexomorítottság érzéseit vetették el benne. aki már eleget sírt, az érti meg igazán, mi a boldogság, ha végre része lesz benne. erősebb, tisztább, valódibb, mint aki jólétben nőtt fel, stressz nélkül. Az élmények visszaadása, és az önképzés örökös folytatása: csavargóból alkotó.
Kassák más alkotók életének példájából hoz érveket arra, kiből hogyan lett lehet művész, melyben fontos szerepecánt az életélményekkel bőségesen rendelkező világlátott embertípusnak, de hogy ezt igazán érteni lehessen, el kell olvasni az egészet, aztán átlátni és magunkba fogadni világosan.
BRENDEL JÁNOS: LAKNER LÁSZLÓ BUDAPESTI MUNKÁSSÁGA 1959-1973
KISMONOGRÁFIA
egy két részből álló képgyűjtemény Lakner László művészetéből, időrendi sorrendbe helyezve munkásságának állomásait. Életrajznak nem tekinthető, bár kitér egy-egy eseményre, hogy pl. egy filmvilág c. folyóiratot azért tiltottak be, mert közölni akarták egy-két képét. Ezek a képek csak akkor voltak veszélyesek a hatalomra, ma már vállvonás. Politikai Mondanivalóra építette a művészetét, még ha nem is a kezdetektől, a megoldásai tulajdonképpen jobbak. Valahogy a hatvanas évek végén van egy pont, ahol már inkább ötleteket vonultat fel, mint kidolgozottságot. Nekem úgy tűnik, hogy ettől a bizonyos ponttól már nem arra hajazott, hogy sok energiát feccöl a dologba, inkább mintha már ki akarna bújni a fáradtság alól. Az ötletei is kopni kezdenek. Régebben minden alkotása egy ötlet volt egy kiállításán, aztán egy az egyben megfordult - minden kiállításán ugyanaz az ötlet, kis variálással. Kifogyott. Kitűnően festett, mégis úgy gondolom, utolsó nagy dobása a saját lekötözött kezének fotója volt, jelképezve, hogy a kor hatalma nem engedi őt úgy érvényesülni, ahogy akarja. Ebből az a furcsa helyzet kerekedik viszont, ha engedi, akkor mi ellen tiltakozik?
Szóvá kel még tenem, hogy a főszerkesztő hiperprimitivizmust mexégyenítően balfasz módon szerkesztett, összesen legalább két tucat orbitális hibát találtam, anélkül hogy kerestem volna, csak normálisan akartam olvasni a könyvet. Felcserélt képszámok, több képből két ugyanolyan számozás van, a szövegben rengeteg félreutalás, érthetetlenül üres oldalak, még egy mellékelt hibajavító cetlin is van egy hiba: egy kép nem azon az oldalon van, ahol írja. A számozott aposztrófok, melyeket a jegyzetnél kell keresni hátul, nincsenek ott maradéktalanul. Hiányzó képszámok: 24, 34, 36, 37, 42, 68, 85, 100. Vagyis mégse annyi kép van a könyvben, amennyi a számozás alapján létezik. Persze kb 4 olyan szám van, amiből meg kettő van.
Lakner László művészetének eszméletlen király csúcspontjai 1960-1966, meg a száj és rózsa-témák. Aztán már csak ötletekkel bűvészkedett, ami nem is mindig olyan nagy. Megalapozta magának a dolgait, ez tartja fenn a nevét, de az a totális minimalizálás, hogy rágépel egy zacskóra 10 betűt, ami valami háborúellenes jelkép, és még ez a brendel-gyerek még széjjel is ajnározza, már sok. Pontosabban: kevés...
JOHN LYDON: ROTTEN
minden idők legnagyobb punkja, aki teremtette, és nem követte a punkoskodást, könyvet írt, mert elege lett abból, hogy mindenki jobban akarja nála tudni, mit jelent az a szo hogy PUNK. Nem mindegy, honnan jössz. Johnny Rotten részletesen elmeséli, hogy egy punk honnan jön. A csóriságból, verekedésekből, melyekben magára van utalva, és csak védi magát, nem támad ok nélkül. A punk kiszolgáltatottságból jön, anyagi gondjai, környezetének egysíkúsága miatt választ kispolgárellenes életformát. A rap is valamikor ebből eredt. Minden nagy dolog, ami befut, elferdül, elferdítik a dolog rajongói, akikből sajátos értelmező lesz. a punknak eredetileg semmi köze nem volt a kakastaréjhoz (istenigazából most se nagyon van), és több tízezer forintos, márkás bakancsokhoz sem. Aki megteheti, hogy ilyesmit vegyen, az nem punk. A drogozás, az alkohol sem alapkellék, sőt még a biztostű is csak később lett jelkép. ha már csóró vagy, legalább bazd el te a ruháidat rendesen, ha lúd legyen kövér alapon, aztán rakd össze valahogy, mondjuk pl. biztostűvel. Se rendőrrel, se mással nem kell kötekedni, inkább barátkozni. Legyenek elveid, amiket helyesnek tartasz, nem amit provokálónak. Nem a sokkolás a lényeg, hanem hogy ne legyél uniformizálva, és kész. Rottent nem érdekli, hogy megtanuljon énekelni, annyit tud, amennyi feltétlenül kell, és kész - mégis a világ egyik legnagyobb énekese lett - mert úgy csinálta, hogy jó legyen, nem úgy hogy balhézott mindenáron.
Természetesen a SEX PISTOLS sem maradhat ki a könyvből, amivel a PUBLIC IMAGE LIMITED előtt összeforrt a neve. Igyexik mindent elmondani, amit kell, és ahogyan az más szemszögéből történt - ugyanis tucatnyi társszerzők egészítik ki a sztorit néhány soros megjegyzéseikkel. Nincs cenzúra, úgy kapod az arcodba a tényeket, hogy pislogni sincs időd, ott a másik. Ezen könyv és maga a SEX PISTOLS úgy kezdődik, ahogy vége lett: kész katasztrófa:és ami közben történt, az is maga volt a katasztrófa. Végül is megtudod a lényegét a dolgoknak, ha elolvasod ezt a szókimondó könyvet, de fennmarad pár dolog, ami nem lesz tiszta (szerintem), de nem baj,mert Rotten leszögezi már valahol az elején: „sohasem szabad, hogy teljesen megértsenek. Soha. Ha megértenek, az a vég, halott ember vagy.”
Rotten tervei a Pistolssal kudarcba fulladtak, alig néhány hónapig működött az a dolog, hogy ne képviseljenek előre kitaposott stílusokat - inkább valami igazi elbaszott rock, minthogy hasonlítgassák őket bárkihez.
„a SEX PISTOLS esetében az erőszak egyetlen formája a dühünk volt. Semmi más. Személy szerint nem voltunk erőszakosak (talán csak Sid). Senki sem halt meg a koncertjeinken. Az egyetlen dolog, ami igazán feldühített, a közönségünk végtelenül egyforma kinézete: mintha egymás klónjai lettek volna. Esélyt sem láttam, hogy olyannak fogadjam el őket, amilyenek, mert az egyéniségnek fikarcnyi jelét sem mutatták; vagy legalább annak, hogy bármi fogalmuk lett volna róla, mit is csinálunk. MI NEM AZ UNIFORMIZÁLÁST HIRDETTÜK.”
Sid Vicious is végig egy szerencsétlen geci volt, aki egy ócska lotyó miatt fordult ki magából, és lőtte szét a vénáját. Mindenki más is megkapja a magáét, Rotten sem kivétel ez alól. Mégis: az elv a lényeg, amivel valóban önmagad adod, hogy nem engedsz magadból bohócot csinálni, csak hogy elkerüld a balhét.
LATINOVITS ZOLTÁN: KÖDSZURKÁLÓ
egy kivételes színész-mester kivételesen zseniális meglátásai, melyek a mai napig érvényesek, nevezetesen: a művészvilágban jogtalan előnyökkel rendelkező, éceszgéber piócák vannak, akiktől meg kellene szabadulni. Latinovits, ha élne, alighanem rajongója lenne a Revolúciónak: pontosan azt a forradalmi elvet közvetítette életében és ebben a könyvben (csak más szavakkal), ugyanakkora hévvel és tényekkel alátámasztott megingathatatlan érvekkel az igazságot illetően, miszerint véget kell vetni a sok dilettáns közreműködésének. Kis túlzással Kassák is meglátta ezt. Úgy tűnik, lassan száz éves problémáról beszélünk, amit én és Neomaci már nem győzünk hangsúlyozni.
Ezt a könyvet annak idején, a hetvenes évek közepén éppenhogy nem tiltották be - de ez semmit nem jelent, mert a kibaszás ebben az volt, hogy viszont minden létező kritikát és publikálást a könyvről igen.
A könyv első fele egy fless, Rottenhez hasonlóan ő is hangsúlyozni kívánta, hogy az ember, aki színész, vagy egyáltalán művész akar lenni, nem mindegy, honnan jön, milyen életélményekből táplálkozik, hogyan tudja érvényesíteni az elveit, egyáltalán képes-e azt keresztülvinni tűzön-vízen, képes-e kockáztatni a jövőjét. Mert például, aki nem olvasott fel minden gondolatunkat, annak ellenére, hogy egyetértett vele, mert nem tiltakozott, mikor volt 2008 végén a színházas felolvastatásunk, arra hivatkozva, hogy család anyagi biztonsága, meg ilyesmi. Az, aki nagy újítónak, alkotónak akarja magát mutatni, az legyen erre jogosult azzal, hogy van gerince kiállni a felettesei elé, és megmondani, hogyha valami nem jó. Csak a kisemberek kussolnak, a gyávák. Az ilyen ne menjen művésznek, mert csak éceszgéber lehet. Latinovits az elveiért az életét áldozta. Hol van ehhez az egész miskolci nemzeti színház, ugyanmár! Pinokkió, meg csárli nénje. Bazdmeg. Kurvamodern színház, mondhatom. Ezek nem olvasták el LATINOVITS KÖDSZURKÁLÓ-ját. Itt az ideje. Aztán tipli.
7 RÉTEG
egy könyv, amit két tucat gördeszkás rajzolt, írt, fotózott, és gyűjtőmunkázott, dizájnolt. A 80 oldalas ff könyv kiváló, fiatalos megjelenése ajánlott bármilyen korosztálynak - ahogyan Rotten elmagyarázza a punkot, úgy ezek a srácok is elragozzák, miért éreznek kényszert arra, hogy négy keréken száguldozzanak fel-alá. Jókedvűek, közösségi dolgok. Csupa lelkes, elveiért harcoló fiatal, akik ezen extrém sportot filozofálják szét néhány oldalban. Kellemes csalódást fog okozni annak is, aki számít rá, mekkora élmény ez a könyv.
Jár hozzá ajándék matrica, mindössze egy ezres, ámbátor 1000, számozott példány létezik az országban, és Miskócon csak a Batóház mélyfölcinti deszkásbótból lehet beszerezni. Érdemes. Egy igazi szubkultúra-rajongó kötelező darabja. Enélkül nem teljes az életed!
ilyen még valóban nem volt. Legyen még!!
