Töredékek I.

Szépirodalom / Novellák (1618 katt) Tracker
  2012.06.21.

Kane Andrews M.D. - ez állt azon a repedezett tejüvegen gravírozva, amely immáron oly sokadik éve ékesítette a nevezett ajtaját. Az ajtó maga kopott barna festésével, a festés alól előbukkanó természetes színárnyalataival egy poros folyosóra nézett, ahol a padlóról felvált apró mozaikszerű csempék leptek el mindent. A portól szürke ablakokon kelletlenül szűrődtek be a halovány téli nap sugarai, s a plafont a múlt századi izzók gyönge sárga fénye díszítette, mint melankolikus glóriák. Mindezt olcsó, puritán köntösbe a le-leváló fakó sárgás-zöld mintájú tapéták burkolták, melyeken nyomon követhető az épület fejlődéstörténetének néhány szakasza, például a korai tagadás: a probléma szögekkel való megoldásának kísérlete, vagy a késői naturalizmus, ahol már hagyták a belteret szabadon kibontakozni a külcsínt illetően, így elhagyta a ragasztótól sárgás falakat a vékony papír.

Ezen szomorkás jeleneteknek volt néma tanúja a vaskos radiátor, melyben jó ideje nem történt semmi, legalábbis épületgépészeti szempontból, ami főleg így mínusz tizenhét fok körül volt zavaró. És akkor még nem szóltunk a mindent átható dohszagról, amit csak annak a gőzölgő kávénak a megváltó illatharmóniája tört meg, amit a lépcsőházban szuszogva felkaptató túlsúlyos és túlszőrös Jacobson hozott egyre közeledve a fényesre kopott kilincsű ajtó felé.

Ahogy átvágott a keskeny folyosón, még mielőtt benyitott volna, a kulcslyukon és egyéb réseken átlebbenő illatokra válaszolva bentről középhangos bariton nyöszörgés hangzott fel. Fülsértő kánonba kezdett a nyögéssel az ajtó nyikorgása, s a diszharmonikus előadást csak a csörögve asztalra vágott kávéscsésze, tányér és kanál zárta le.

- Lizzy... m... milyen nap van? - morogta Kane még az asztalon karba tett kezein pihentetve fejét.
- Lizzy szabadnapos, és hétfő van. - Jacobson dörmögve maga alá húzta a sarokban álló kis hokedlit, és pofon vágta a váratlan vendégre ködös tekintettel néző Kanet. - Hajtsd fel a kávédat és szedd össze magad, vendéged van!
- Előtted nincsenek titkaim, tudhatnád már - felelte Andrews, miközben arcát tapogatva lassan magához tért. Megpróbálta felemelni az asztalon árválkodó csészét, de keze túlságosan remegett. Nyugtalanul kevergetni kezdte, de még így is olyan benyomást keltett a porcelán étkészlet, mintha legalább hármas erősségű földrengés lenne.
- Komolyan. Lent áll a lépcsőházban. Mrs... legalábbis fogjuk rá, Mrs. Knight. Igen, az a Knight - tette hozzá Jacobson Kane csodálkozó arckifejezésre emlékeztető pofáját látva.
- Mit akar itt egy ilyen úrinő?
- Munkát ajánlok önnek - felelte egy bársonyos női hang. - Elnézést, ha megzavartam bármit is, de mint tudjuk...
- Az idő pénzbe kerül, én pedig nem itt lennék, ha eleget költenék rá - fejezte be Kane, miközben kényelmesen hátradőlve végigmérte a hölgyet. - Ha jól sejtem, ez a férje jelmondata.
- Ez volt - válaszolt Mrs. Knight.
- Már mindent értek. - Kane Jacobson felé nyújtotta az üres csészét. - Vidd ezt le, kérlek, és hozz még egyet, meg a hölgynek is! - A nőre nézett. - Ön pedig foglaljon helyet!
- Oh, semmi szükség rá, nem maradok sokáig - felelte a néhai Knight neje, miközben a két lépés széles irodából kisomfordálni próbáló Jacobson kipréselte magát az ajtón.
- Igen, jól sejti, James Knight, a közismert milliomos üzletember és bőkezű mecénás maga mögött hagyta az árnyékvilágot. De a részletekről beszéljünk talán máshol.

Piperetáskájából aprócska, ám míves kidolgozású ékköves tollat vett elő, s egy aprócska papírt. Valamit nagy nehezen ráfirkantott a tenyerében tartott papírra, ami minduntalan összegyűrődött aprócska kezében. Odaadta Kanenek, aki meg se nézve zsebre rakta.

- Legyen ott és akkor, ha érdekli a munka - vetette oda a túl fiatal és túl csinos özvegy, majd kilibbent az ajtón, pont olyan észrevétlen, ahogyan érkezett. - További szép napot!

A keskeny folyosón Jacobson kis híján elejtette a tálcán a két gőzölgő kávéval színültig töltött hatalmas csészét, hogy elengedje az úriasszonyt, aki már el is tűnt a lépcsőházban, mire visszanyerte egyensúlyát. Letette Kane asztalára a súlyos fémtálcát, és becsapta maga mögött az ajtót.

- Na, mit mondott? Mennyit fizet?
- Semennyit.
- Elküldted?
- Nem, még kéreti magát...

Előző oldal Tracker
Vélemények a műről (eddig 3 db)