Rend és fegyelem
EzüstFarkas ma a fegyelem dolgán gondolkodott el.
Amikor reggel felébredt, átgondolta a rá váró napot, sorra vette a teendőit. De mielőtt bármibe belekezd, rendet tesz maga körül, és magát is rendbe teszi. EzüstFarkas nagyon szereti a rendet, de még annál is jobban a tisztaságot.
A rendetlenség és a kosz olyan, mint egy kellemetlen hang egy egyébként kellemes délutánon, vagy mondjuk, a dögszag egy amúgy kellemes erdei sétán. Szétzilálja és megmérgezi azt, ami egyébként élvezetes lenne, még a gondolatok is folyton megbotlanak a széthagyott kacatokban, és a “rendet-kéne-rakni” örökösen visszatérő idegesítő gondolata minden mást félbeszakít. Ez, mondjuk, már mégiscsak a fejlődés jele, hiszen amikor teljesen elmerülünk kaotikus belső világunkban, eszünkbe sem jut, hogy rendet kéne rakni, és belső káoszunk zavartalanul terjed át a környezetünkre.
Sokszor a rendetlenség szórakoztató, de csakis akkor, ha közben tisztaság van. Szórakoztató, ha egy számunkra kedves lény otthagyott valamit valahol, valamit, ami az övé, egy sálat, egy kulcsot, egy pendrive-ot, egy könyvet… Annak “nem ott van a helye”, de mégis olyan jó, hogy ott van, és felidézi a kedvest, és melegséget hoz és örömöt. Még, ha az állatunk “rosszalkodik” is, az is olyan boldogító lehet. EzüstFarkasnak eszébe jutott, hogy egyszer a kertben találta meg a fél pár cipőjét, ami egyébként nem kellemes dolog a hajnali kapkodva készülődésben, de mivel tudta, hogy a kutya vitte oda, és éjjel azzal játszott, és elképzelte, ahogy az a bolondos jószág halálos komolysággal vadászott a zsákmányt megtestesítő cipőre, EzüstFarkas mosolygott. Megvan a cipő, semmi baj, pedig el is áshatta volna…
Amikor a kedves csinálja a rendetlenséget, az olyan, mint mikor beletúrnak a szépen megfésült hajunkba – teljesen rendben van. Amikor 5-10-15, vagy 40 év után már kezdjük unni, jó, ha eszünkbe jut, hogy egyszer vége lesz. Nem lesz a kedves, és nem pakol szét, és nem dobálja szét a holmiját és nem morzsázik a padlóra – akkor majd azt mondjuk, bárcsak még egyszer megtenné!
Aztán ott van az a különös dolog is, hogy mindenki máshogy rendetlen. Mintha a lélek erővonalai mindenkinél másképp rendeznék át a környező tárgyakat, ahogy a mágnes a vasreszeléket. Hosszú idő alatt teljesen lélek-mintájúvá alakul a környezetünk, a lakásunk, autónk, munkahelyünk.
EzüstFarkas most megint Rád gondol. Hányszor tapogatózott utánad gondolatban, mikor megtalálta azt a reklámújságot, amit Te dobtál a székre, mikor a bankban sorra kerültél. Vagy amikor megtalálta a rágógumit, amit a bevásárlókosárban felejtettél. Amikor meglátta a tenyered lenyomatát egy poros kisbusz hátsó ajtaján…
EzüstFarkas leült az irodaház recepciója előtti váróban. Nem volt ott senki, a recepciós álmosan újságot olvasott. EzüstFarkas nem nyúlt semmihez, figyelte, hogyan rendezték át a teret a lelked erővonalai. A fotelt kissé elfordítottad, talán nem fért el a lábad. Az újság sarka elvékonyodott és bepödrődött, többször átsodorhattad izzadt ujjaid között – mire vártál itt? Ideges voltál, vagy csak meleged volt? Az asztal üveglapján ott az ujjlenyomatod, és pár szál dohány. Meguntad a várakozást, kimentél egy cigire, előtte sokáig tartottad a kezedben a cigarettát, és párszor odakoppintottad az asztalhoz. Egy kávétól ragacsos műanyagpálcika az asztal lába mellett a padlószőnyegen. Később ki akartad dobni, csak lesodortad az újsággal és ottmaradt. Azért a kávé nagyját lenyaltad róla… most rajta van a DNS mintád… nahát-nahát – EzüstFarkas elmosolyodott. Kidobta a pálcikát, nehogy valaki szidjon Téged ismeretlenül is, mert utolér a haragja akkor is, ha nem tudja, ki vagy. Te pedig ingerült leszel tőle, vagy ilyesmi. Mondjuk, megérdemled, mert figyelmetlen voltál, és rendetlen, és nem gondoltál a takarítókra, hogy majd nekik kell fölszedni onnan.
EzüstFarkas megállt egy pillanatra. Arra gondolt, hogy őrá pedig végképp nem gondoltál. Hogy itt fog ülni valaki, ahol Te ültél, és Rajtad fog gondolkodni. Mert látja, hogy itt jártál, és az itt hagyott nyomaidból megpróbálja kitalálni, ki vagy, és mit kerestél itt, és mi járt a fejedben. És miközben ezen gondolkodik, akaratlanul is megkedvel Téged.
EzüstFarkas titokban tudta, hogy ezért csinálja az egészet. Hogy megkedveljen valakit, akit még sosem látott és talán nem is fog… de lehet, hogy azért csinálja, mert már eleve kedvel Téged. Lehet.
EzüstFarkas kicsit elkanyarodott a rend és a fegyelem témájától, ami szintén rendetlenség és fegyelmezetlenség, de nem bánta, sőt örült neki. Ismét megállapította, hogy a rend és fegyelem nagyon fontos, de sokszor a fegyelmezetlenség váratlan kincseket hoz. Valószínűleg létezik egy finom egyensúly a rend és a káosz között, vagy talán a renden belül kell teret biztosítani a káosznak, hogy váratlan dolgok születhessenek. EzüstFarkas ezen még gondolkodni fog.
