Az Exorcista, avagy: hozsánna a Mersant le Sinstre sagához

Fantasy / Könyvajánló (2095 katt) Homoergaster
  2013.10.28.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2010/7 számában.

Most, hogy lezárult a sötét varázslós pályázat elbírálása, elhatároztam, hogy egy fantasy sorozatról írok. Elsősorban azért, mert a pályázatban rejlő lehetőségeket az írók egyáltalán nem használták ki, helyette sablonokat és kliséket kaptunk olykor egy-egy jó ötlettel. Szóval senki sem tudta átlépni az árnyékot, amit néhány mérvadónak tekintett klasszis vet. A nyögvenyelős olvasás után egyszerre csak megpillantottam a könyvesbolt kirakatában a „Sötét Mersant” sorozat negyedik kötetét. Igazi csemege volt elolvasni egy vérprofi ihletett, kulturális és történelmi tudásra építkező történetét...

Kilenc évet kellett várni erre a novellafüzérre! Szó se róla, Raoul Reiner, alias Kornya Zsolt nem siette el! Az elmúlt esztendőkben többször felröppent a hír, hogy készül a folytatás, és mindannyiszor eljutottam oda, hogy végképp lemondtam róla, hogy az eddigi kötetek: Hitehagyott (1996), A kárhozott (1997) és a Kívülálló (2001) valaha is folytatódik. De most itt az Exorcista, a 2010-es év valódi meglepije!

A Mersant történetek a középkori Európában, a Kívülálló pedig Ázsiában játszódnak, abban az időben, amikor az egyház hatalma kiteljesedik, „a felszögezett Krisztus” tana legyőzi a régi, évezredes hagyományt, bűbájt, mágiát. Izgalmas kor ez, s a szerző hű korrajzot ad anélkül is, hogy leterhelné az olvasót enciklopédista tudással. A szereplők egyháziak, pórok, beavatottak, élnek, az olvasó képtelen elszakadni a világtól, amit több évszázadnyi szakadék választ el tőlünk. Mi mégis betekintést nyerünk, nem a „hiteles” eseményekbe, hanem a korhangulatba. Dark fantasy ez a javából! Mészárlások, aljas cselszövések, kínzások és könyörtelen, csúf fekete mágia tobzódik a lapokon.

A Sötét Mersant azonban igényes irodalmi élmény, a könnyed, lenyűgöző meseszövés iskolapéldája. Fölidézve a pályázat színvonalát, legszívesebben kötelező olvasmánnyá tenném minden fantasy írónak a saga részeit. Sőt érettségi tétellé! Az első kötetben, a Hitehagyottban, Foulques Foix gróf vérzékenységben szenvedő, gyenge testalkatú ivadékának hányattatásait olvashatjuk, hogyan lesz a kitagadott kisnemesből egy rettegett fekete mágus, aki rablóbandája élén először a saját rokonait mészárolja le. Ezután, mivel az utolsó mágus domínium is elpusztult már a keresztény harcosok keze által, az utolsó beavató mesterrel együtt önképzésbe kezd. Immár csupán ő viszi egyedül a háromszor nagy Hermész szellemi örökségét.

A második kötetben, a Kárhozottban, egy látens mágus dalnok, egy diák keresi beavató mesterét, hogy végül hajmeresztő, letehetetlen kalandok során Mersantban találja meg. Bayard hű csatlósa lesz a „fekete embernek”, ahogy ekkoriban már rettegik Mersantot. Lucas mestert simán lepipálja Reiner, amikor érzékelteti, hogyan áll át Bayard „sötét oldalra”.

A sorozat harmadik kötetének megjelenése előtt Renier barátaival egy projektet hívott életre, „A vér városa” címmel, mely Mersant univerzumában történik. Saint Sangué, ez a bűnös, dekadens és félelmetes titkokkal teli város a terepe egy novellafüzérnek, melyben természetesen Mersant alakja is felvillan. A kötet 2000-ben jelent meg, a Kívülálló pedig rá egy évre.

A harmadik Mersant könyv három mágus harcáról szól. A déli Zandíg, aki maga az élő tűz, és fájdalom, a keleti Dzöl, a vén dobolós táltos és Hermész örököse, Mersant. A színhely se semmi, egy hatalmas kurgán, az Ödügen, melyet évezredek halott csontharcosai vigyáznak. Sőt az egész Ödügen, melynek mélyén a beavatottak szemben állnak egymással, egyetlen gigászi csonthalom. Közben még Özbek kán is megtámadja azt a helyet... Allah nevében. Amikor élő katonák harcolnak az évszázadok óta halottakkal, az azért nem akármilyen élményt ad a kedves olvasónak. Ezután 9 évnyi szünet következett, ami még közmondásosan gombócból is sok.

Az Exorcistának több hőse van. Természetesen elsősorban maga az exorcista, a vetélytársa az inkvizítor, aki nyilvánvalóan fanatikus őrült, de leginkább az árva és látó fiú, aki a szellemekkel társalog... A testőrei és harcostársai, az ügyért a kárhozatot is vállaló lovagok a kolostor mélyén fogvatartott természetfeletti lények vérén élősködve szinte elpusztíthatatlanok, egyszerű halandó számára azonnali halált okozó sebekből is felépülnek. A fiút egy szerzetesre bízza, aki látszólag egy fiatalember, valójában több száz éves, megtért farkasember.

Az exorcista elmondja a fiúnak, hogy a hozzá hasonlók általában „elvesznek”, finoman így fogalmaz, az inkvizítor és társaira célozva, őt azonban időben sikerült megmenteni. Az exorcista nem megölni, hanem hasznosítani akarja a fiút, az egyház hatékony fegyverévé tenni, ez olyannyira sikerül neki, hogy a fiú képes elpusztítani egy gonosz boszorkányt, aki Mersant elöl menekül, és átmenetileg feltartóztat egy bekattant farkasember-hordát. A saga sztárja csak pillanatokra tűnik fel. Ekkor megtudjuk, hogy az egyszerű halandónak még a lovát se tanácsos háborgatni, nemhogy a gazdáját.

A negyedik kötet korántsem a vég, már csak azért sem, mert az Exorcista és Mersant nem találkoznak. Ez okot ad a reményre, hogy most már nem kell éveket várni a folytatásra...

A Mersant-saga köteteinek egyetlen hátránya van. Nevezetesen az, hogy miután az ember leszurkolta az árát és hazavitte, csupán egy, esetleg másfél napig tart az élmény, ugyanis, ha egyszer elkezdte, nem tudja abbahagyni. Teljes képtelenség huzamosabb időre szüneteltetni az olvasást. Legjobb példa erre az Exorcista, melyet de. 9 órakor megvásároltam, és este 11-kor úgy feküdtem le, hogy a végére értem. Azt nem tudom, mennyit javítana ezen a felháborító helyzeten, ha a Mersant kötetek lexikon méretűek lennének... Feltételezem, hogy nem túl sokat...

Előző oldal Homoergaster