Linktár

Tengeralattjárók, vulkánkitörések

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2010/7 számában.

Az alábbiakban két júliusi dicső haditettről s egy érdekességről emlékezünk meg történelmi rovatunkban.

Az első jó rég esett, 907 júliusában.

A pozsonyi csatának nevezett kétnapos ütközetben a nomád lovas magyar harcosok súlyos vereséget mértek a Luitpold herceg vezette bajor seregre. A Duna jobb partján nyomuló hadoszlopot, melyet Theotmár érsek vezetett, 4-én a térségbe fokozatosan, több hullámban érkező magyarok szétverték. A Fischa folyótól zaklatott, kifárasztott bajorokat felőrölték, a hajóikat gyújtónyilakkal pusztították el. Ez volt a déli sereg, az északi, Luitpold által vezetettet, a gyepűhatárról csupán kisebb támadásokkal fárasztották. Ez után azonban a Dunán átkelő magyarok bekerítették a herceg törődött, leharcolt csapatát, és 5-én megsemmisítő vereséget mértek rá. A 907-es Sváb évkönyvben csupán egy rövid szöveg utal a csatára, „A bajorok kilátástalan háborúja a magyarokkal” címmel. Ez szűkszavúan felsorolja, hogy a főemberek közül elesett Luitpold herceg, Theotmár érsek, két püspök és 19 gróf. Ezzel a Lajtától 150 km-re lévő folyóig, az „Ober Enns”-ig (Óperencia!) kitolták a magyar gyepűhatárt. Ezt követően a nyugati határ 123 évig háborítatlan volt...

A második nagy tettre 1915 július 18-án került sor az Adrián.

Az Osztrák-Magyar Monarchia U-4 jelű tengeralattjárója elsüllyesztette a Guiseppe Garibaldi nevű páncélos cirkálót két torpedót indítva. A Garibaldi egy támadó köteléket vezetett, mely hajnali 4 órakor érkezett Raguza Vecchia elé, és ágyúzni kezdte a partvidéket. Ezután Cattaro felé indultak. Közben a Garibaldi levált a harccsoporttól, és a partközelben hajózott, hogy egy rombolókülönítményt tegyen partra. Itt várt rá az U-4, Singule sorhajóhadnagy parancsnoklásával. A két torpedó mindössze két másodperc különbséggel talált be, és a Guiseppe Garibaldi mindössze 3 perc alatt elsüllyedt. A cirkáló elsüllyesztésének az lett a következménye, hogy az olasz hadvezetés többé nem intézett támadást a Monarchia partvidéke ellen. A Regina Marina parancsnoksága a csatahajókat igyekezett saját kikötőiben tartani, így a Montenegróban, majd Albániában harcoló csapataink utánpótlása immár zavartalan volt. Nyilvánvaló, hogy ez az egy akció alapvetően megváltoztatta a háború ezen szakaszának menetét, egyértelműen a Monarchia, azaz a mi javunkra...

A harmadik téma nem haditett, de ide kívánkozik, mivel az idei nem az a kimondottam hosszú-forró nyár, legalábbis eddig.

1815-ben az indonéziai Tambora vulkán mintegy 5000 évnyi szunyókálás után felébredt, olyan erővel, hogy 1300 km-rel arrébb, Batáviában azt hitték, háború vagy felkelés tört ki... Egy évvel később, 1816-ban a nyár hideg volt, ködös és viharos. Emiatt Európában éhínség kezdődött. Ezen a „nyáron” Lord Byron meghívta magához barátját, a költő Percy Shelley-t. Az idő ködös-nyirkos, depresszív volt. A társaság a kandallónál fázósan összegyűlve, német szellemtörténetekkel szórakoztatta magát, majd Byron azt javasolta, mindenki írjon egy saját mesét. A legmaradandóbb Mary Shelley története, a Frankenstein lett. Meglehet, az írónő meg sem írja a sztorit, ha előző évben nem tör ki a Tambora...


Források: Barikád, História magazinok, valamint Csonkaréti Károly: Gyorsmerülés, az Osztrák-Magyar Monarchia tengeralattjáróinak története 1907-1918 című könyve.