A sárkánygyík

Szépirodalom / Novellák (1007 katt) T. Bálint
  2014.08.03.

Ahogy ott ültem egy idegen házban, az emberek között, akik közül egy nagyon távol állt tőlem, és keserédes boromat iszogattam, rájöttem, gyűlölöm őt, a Nőt, a Barátom Nőjét.

Úgy készültem, hogy mi, a három jó barát kiélvezzük a hétvégét, a Barátoméknál, persze gondoltam rá, hogy a Barátom figyelmét eltereli a Nője, de arra nem gondoltam, hogy nekem is az ő magánéletükkel kell majd foglalkoznom. Dr. Kósra viszont számítottam, mint „pszichológusomra”, aki ezt a címet egy este adta magának, amikor nagyon berúgott, másrészt a társasága segített feloldani szorongásaimat.

De akkor két pohár bor után háborogott a lelkem, mert elkezdtem gyűlölni a Nőt. Nem szeretek társaságban inni, mert az italtól mindig a dolgok mélyére láttok, most is ez történt, minden kis gúnyos megjegyzése eszembe jutott, amit a Nő mondott: „olyan vicces, amikor az irodalomról beszélnek”, „ezek nem irodalmárok”, „te egy külön jelenség vagy”.

Elnyomottnak éreztem magam, a Nő úgy gondolhatta, fölöttem áll. Pedig hallottam őt azt állítani, hogy el kell fogadni a másságot, még ha az nagyon furcsának is tűnik nekünk, de úgy látszott, csak az eszmét sajátította, de az empátiát nem gyakorolta.

Aztán eltünedeztek az emberek, egyedül maradtunk Dr. Kóssal, aki azt tanácsolta, szívjak kéjgázt. Egy adagot elszívtam egyedül, utána betársult ő is, először próbálta ki. Olyasmit kérdezett, hogy mit csináljon, erre én: „Tök mindegy, csak szívjad!” Abban a pillanatban őrült röhögő görcsben törtünk ki, én, mint akinek elment az esze, a földön fetrengtem.

A Nő bejött a szobába és lesújtóan nézett ránk: „Csináljátok, csak nyugodtan!” Akkor vedlette le karcsú ruháját, és megtekinthettük igazi ábrázatát, nem Nő volt, hanem egy ocsmány tűzokádó féreg. Összevesztek a Barátommal. Dr. Kóssal kimenekültünk a lángtengerből. Mi nem tudtunk a Barátom gondjaival foglalkozni, nem ezért jöttünk ide, kikapcsolódásra vágytunk, nem pedig párkapcsolati konfliktusra, ha ez érdekelt volna minket, akkor megnézünk pár szappanoperát.

Bevonultunk egy másik szobába, Dr. Kós áthozta a bort is. Iszogattunk, beszélgettünk, én szívtam még kéjgázt, amitől megbékülten elfeküdtem, de a feszültség ott motoszkált bennem, viszont nemet tudtam mondani rá. Mikor kinyitottam a szemem, halványzöldé vált a szoba, mintha csak egy álomba csöppentem volna.

A Barátom is átjött hozzánk, de hármas harmónia hamar összetört, a Sárkány elragadta a Barátunkat, aki később kimosott aggyal tért vissza, minket hibáztatott, és azt mondta, úgy viselkedünk, mint holmi utolsó narkósok. Igaz, Dr. Kóssal belső humorunk főelemei a drogok. Az éjszaka további részét a Barátunk a sárkány karmai között töltötte.

Dr. Kóssal fél hétig maradtunk fenn, megittuk a bort, elszívtam az összes kéjgázt. Egyszer kezembe került egy nagy kés, és arra gondoltam, álmában el kéne metszenem a Sárkánygyík torkát, de tudtam, ezt csak a Barátom teheti meg.

A legterhelőbb probléma, hogy az ilyen undorító férgek is kaphatnak diplomát Magyarországon.

Előző oldal T. Bálint