Linktár

A halálon túl is

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2016/1 számában.

Az ősi várkastélyt
völgyek közt megleled,
ódon falai közt
titkokat rejteget.

A legkisebb szobának
kopottas kárpitján
van egy kicsi festmény,
rajta egy szép leány.

Fekete haja van,
hófehér a bőre,
tekintete mereng,
szeme telve könnyel.

Éjfélt üt az ingaóra,
jelzi, itt a szellemóra,
s életre kel a leány,
ki halott oly régóta.

Képből szabaddá lesz,
elindul útjára,
keresi szerelmét,
kiért vált halálra.

Bolyong folyosókon,
járkál a termekben,
sebzett szíve hajtja,
hol lehet kedvese.

Hol a délceg ifjú,
ki hitvesül kérte,
akitől a halál
irigyen elvette.

Hol van a jegyese,
ki fektette sírba,
kinek hűtlensége
onnan visszahívta.

Felmegy a toronyba,
benyit a szobába,
megleli a legényt,
vele az új mátka.

Haragra gerjeszti
az ifjú csalárdsága,
túlvilági dühét
zúdítja a lányra.

Éjszaka múltával
szelíd napsugár kél,
lágy simogatása
egy új holnapot ígér.

Nem enyhíti semmi
a várnépe fájdalmát,
új sír van a kertben,
temetik a mátkát.

Legkisebb szobában
kicsi kép keretben,
rajta egy szép leány
mosolyog derűsen.