A szegény pulya batyuja

Szépirodalom / Novellák (891 katt) szli
  2015.07.03.

Valamikor hajdanán, mikor még az utcán köszönt egymásnak ismerős és ismeretlen is egyaránt, akkoriban éltem én pulyaként. Vasárnap reggel elgereblyéltük az utcát, elsepertük az udvart, mert ez a feladat a pulyának volt kiadva, mint ahogy a jószágnak enni adni. A kilenc órai misére mentünk elegánsan, tisztán, pedig csak lavór volt otthon, meg gémeskút, meg szappan. Ha a feszületnél nem álltál meg keresztet vetni, az első ember nyakon vágott érte, aki arra jött, pedig nem is ismertétek egymást. Kötelességre és munkára nevelték a pulyákat apró koruktól. Ha jött a nyári szünet, mentünk a TSZ-be kapálni, ha jött a tél, mentünk erdőt ritkítani vagy fát vágni. Sosem unatkoztunk, kész csoda, hogy életben maradtunk.

Nem volt csap, a gémeskútból főztünk és az utca végéről hoztuk a kerekes kútról az ivóvizet. Munka közben játszottunk, nem nagyon unatkoztunk. Hajnal 4-kor indultunk a szőlőbe kapálni, mert akkor még nincs meleg. Akinek nem csillogott a kapája, azt megszólták a faluban. Amíg fiatalok és gyengék voltunk, addig a kanálisra jártunk forgatni, ősszel az akácerdőbe gombászni. Állandóan sebek voltak rajtunk, a lábunkon, a fejünkön, a kezünkön, nem fertőtlenítette senki, nem kötötte be senki, túléltük. Ha egyik verekedett a másikkal, a szülők szétválasztották őket, és ki-ki a sajátját még otthon is jól elverte.

A zsíros kenyér, a zsírban pirított kenyér, a hagyma és a szalonna mindennapi étel volt. Az ételek zsírosak voltak, fűszeresek, nap, mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de mivel mi nem tudtuk, ezért túléltük. A forralt tejhez cikóriakávét öntöttek, de az több volt, mint a tej. Mosatlanul ettük a gyümölcsöt a fáról. Ha leesett a kenyér, meg kellett enni, nem volt szabad kidobni a papát, mert a kenyeret papának hívták. Az utca volt a focipálya, kótya volt a labda. Háborúsdit játszottunk fapisztolyokkal, indiánok és cowboyok között dúlt a harc.

Az iskolában, ha egy tanár nyakon vágott, sunyítottunk, nehogy otthon megtudják a szülők, mert akkor még kapunk. Hálás vagyok a pofonokért, a nyakasokért, a körmösökért, mert így lett ember belőlem.

Nádtető volt a házon, sárból volt tapasztva, a plafonon a gerendák látszottak, a lábunk alatt sárral volt felmosva a döngölt föld. A padláson 3 forintos könyvek voltak, mind elolvastuk, kívülről tudtuk a Bibliát, mert annyit olvastunk fel nagymamának a tornácon. Ha berepültek a legyek, édesapám vágott egy egy akác ágat mindenkinek, és azzal kergettük ki a legyeket. Körbe-körbe rohantunk az asztal körül a szüleinkkel, és mi gyerekek nagyon élveztük, közben a legyek kiiszkoltak az udvarra. Ha a cipőt kinőttem, kivágták az orrát, inget, gatyát sosem vettek nekem, mindig valakiét hordtam. Kabátom, kesztyűm sose volt, illetve 18 éves koromban kaptam először.

Az emberek nem voltak irigyek, mert mindenkinek ugyanannyija volt. Ha kért valaki egy kanál zsírt kölcsön, biztos megadta, mert a becsületükre kényesek voltak az emberek. Ha néha birkóztunk is egyet, nem tartottunk haragot. Nem beszélhettünk csúnyán, mert akkor édesapám lekavart egy akkorát, hogy zúgott a fejem tőle. Ha a szomszéd reggelit csinált a gyerekeinek, minden gyerek bejött, megkérdezte az egyik kis maszatos pulyától - miután megtörölte az orrát -, te ki fia vagy? Kiderült, a szomszéd utcáról került ide. Megtörölte az arcát, kezet kellett mosni a lavórban, és kapott ő is egy szelet pirítóst, majd hazaküldte, mert a szülei nem tudták, hol lehet.

Senki sem beszélt vissza, elfogadtuk egymás anyukáját, mintha a mienk mondta volna. Ha a szomszédban tengerit törtek, beálltunk mi is segíteni. Munkára voltunk nevelve. Nem voltak játékaink, de volt fantáziánk, nem volt zsebpénzünk, de meg volt mindenünk. Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a kötelesség, a bűn, a jó, a felelősség, becsület, munka. Ismertük ezeknek a szavaknak a mélységét. Ezek voltunk mi. Hősei egy letűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül állnak. Felnőttünk és a pulya batyuja megtelt minden jóval, amit a szülői szeretet csak bele tudott tenni.

Előző oldal szli