Szív és törülköző

Horror / Versek (1061 katt) TwinOfOne
  2015.07.06.

Alkony szülte sötét üröm,
Láthatod, bennem nincs több öröm,
Penészes falak árnyai vetülnek rám,
S remegő tagjaimmal várom a halált.

Könnyeim vérré változtak a zuhogó esőben,
Szívem kicsavart, önző, kínzó törülköző,
Harapj bele újra és újra, míg el nem fogy,
S ne kérdezd, mit, mikor és azt se hogy.

Víziók gyötrenek minden álmomban,
Ölnek, ölök örökké tartó kárhozatban,
Bennem jajongó kisgyermek haldoklik,
Ahogy elvesztem a napot s kétségem tolódik.

Tollak hullanak megégett szárnyamból,
Csak ébrednék fel e szörnyű álomból,
Nincsen Isten, nincsen megváltó,
Csak kín van, ami folytonos, gyarló, állandó.

Kezem vér borította zöld mező,
Elmém már csak szemfedő.
Most már igen, érzem, halott vagyok,
Kérlek, kérlek, tarts meg itt, tarts meg most.

Akarom ezt az érzést, a végetnemérő kínt,
Hogy tudjam, nem létezem s nincs, ami hív.

Előző oldal TwinOfOne