Kígyóvonal XXI.

Szépirodalom / Novellák (735 katt) kisjankó
  2016.04.10.

Vakációk idején nehezen teltek napjaik. De a szerelmesek találékonyak, megtalálták a módját, hogy adózzanak szerelmüknek. Az erekfői patak ott folyt el néhány száz méterre Virág otthonától. A zöld pázsitos partja tökéletes színtere volt romantikus szerelmüknek. A kis patak vizének csöndes csobogása szolgáltatta hozzá az elbájoló hangulatot. Benne volt szívük minden dobbanása. Leborultak a selymes pázsitra. Nem keresték egymást, mert testük egybeforrt, égetett, bőrük kellemesen bizsergett, szívük erősen dobogott, és úgy érezték, mintha az lett volna az első alkalom, mikor megismerték a testi szerelem ízét.

Azután néhány nap még eltelt. Virágnak máris kezdett hiányozni Kálmán. S az egyik vasárnap délután biciklire pattant; elkarikázott Egerfügére. Váratlan meglepetéssel szolgált Kálmánnak. Eszébe sem jutott, hogy náluk, a kis patak partján, a vén diófa alatt ölelheti meg szerelmét. De az sem volt zavartalan. Kedves, volt tanárai keresték fel otthonában. Előre ment a vendégek fogadására. Virág meg próbált jól megbújni, nehogy eszükbe jusson a kertet is megnézni. Szerencsére nem ültek sokáig. Utánuk Virág is készülődni kezdett, és újra egyedül maradt.

Az unalmas napokon Kálmánnak az jutott eszébe; hogy lehet az, hogy otthon most nem adnak neki semmi munkát? Iskoláskorában a családdal együtt izzadt a földeken. S bár ő azt sem tudta, hogy töltse el napjait, azért mégsem ajánlkozott, hogy segít az otthoniaknak. Tengett-lengett, s valahogy mégiscsak megérkeztek az őszi napok. Az új iskolai év több váratlan eseményt is hozott. Az egyik az volt, hogy az iskolába érkezett a rajoni KISZ iskolai ügyekért felelős titkára, s nem az ellenőrzéssel vagy tanácsadással volt elfoglalva, hanem Virágot szórakoztatta. Őt vitte sétára a kertbe, és máris mondott neki szépeket, s azt is kilátásba helyezte, hogy rövidesen visszatér. Kálmánt ez egyelőre nem foglalkoztatta. Nyugodt és elégedett volt. Dolgozott, és a szerelemre is jutott az idejéből.

Azokat a csendes napokat azonban váratlanul megzavarta a gyászos hír. Tragikus hirtelenséggel elhunyt Viola férje. Mindenkit felkavartak a történtek. Készültek a temetésre. Virág is velük ment. A családból többen voltak ott a gyászszertartáson, s este, lefekvéskor gondok adódtak. Nehezen sikerült mindenkinek fekvőhelyet biztosítani. Apa nagy jóindulattal ajánlotta.

- A fiatalokat a nagy kanapéra fektessétek!
– Mire gondol, édesapám? – kérdezte emelt hangon Etelka.
Az erős hangból Apa rögtön megértette, hogy valami szabályelleneset ajánlott, és töredelmesen mondta:

- Lányom, hát én csak jót akartam.

Ezen az egész társaság jót nevetett. Felejtették egy pillanatra a tragédiát. Végül aztán mindenkinek került egy hely, lefeküdtek, valamelyest kipihenték magukat, s a délelőtti órákban bánatos szívvel elindultak haza. Violát már csak kislánya vigasztalta. S mint már addig sokszor, a szerelmes fiatalok megmászták az emelkedőket, átjutottak a lejtős dombokon, s visszaérkeztek a virágoskertbe.

Vadkert virágai lassan mind férjhez mentek. Kollégájuknak, Bálintnak jutott még egy virágszál. Kötött, izmos sportember volt az a Bálint, jó tornatanár. Nagy nyereménynek számított, hogy nemsokára tornatanári katedrával lepték meg Erekfőn. A régi társaságból már csak Kázmér, Virág és Kálmán maradt. Az életük nem volt zavartalan. Kiszes akkor már több időt töltött Vadkerten, mint otthon. Ez megzavarta Kálmán és Virág szerelmét. Így bőven volt oka féltékenységre. Láthatta, aki akarta, hogy Virág hajladozik, hol apja választottja, hol a nagyhatalmú Kiszes felé. Egy látogatásra azért még elment Kálmánnal. Az ő szívbeteg barátját, Pétert keresték fel a szomszédos faluban. Tél volt, beláthatatlan hómezővel, s mikor estefelé haza igyekeztek, Virág kiáltott fel hirtelen.

– Nézd, Kálmán, mi vár ránk! Amott a távolban közeledik felénk egy farkasfalka mindjárt a legrosszabbra! - kérte Kálmán. Itt most letérünk jobbra a völgy felé. Hátha nem vesznek észre!
- Meg tudsz küzdeni velük, ha arra kerül a sor?
– De hát ismersz! Kemény és bátor fiú vagyok én, s érted még a halállal is szembeszállok. Nézd csak! Van esélyünk, hogy megszabaduljunk a veszélytől. Úgy látszik, jól imádkoztak, mert a farkasok elkerülnek minket.

S a pattanásig feszült idegek lassan engedtek, az izgalmuk kezdett szűnni, mert tényleg biztosak lehettek már abban, hogy a farkasok elkerülték őket. Szerencsésen hazaérkeztek. Az esti órákban Kálmán arról kezdett beszélni Virággal, hogy neki most már a katonaság kopog az ablakon. A sorozás megvolt, és ősszel következett volna a bevonulás, s attól megijedt. Semmiképpen nem akart katona lenni. Eldöntötte, hogy ismét megpróbálja a felvételit, hátha lesz szerencséje. S anélkül, hogy különösebben készült volna, jelentkezett a felvételi vizsgára. Megtáltosodott. Olyan jól szerepelt, hogy első helyen végezett. Megnyugodott. Virág azonban még hidegebb lett hozzá. A Kiszesnek megnőttek az esélyei. Elküldte Virágot egy nyári táborba. Kálmán minden erejével tiltakozott, de Virág nem hallgatta meg. Neki nagy szüksége volt arra, hogy kioktassák az ifjúság nevelésének tudományában. Kálmán albumába bekerült az a képeslap, melyet onnan, a táborból küldött neki Virág. De azon már nem Virág illatát érezte.

Ő most már inkább arra gondolt, hogy még néhány nap, és megnyílnak előtte az egyetem kapui. Most már várta a fellegvári egyetem. Úgy ment el, hogy Virággal egyetlen szót sem szóltak jövőjükről. Abban a helyzetben Kálmán nem is tudott arra gondolni. Az események is azt bizonyították, hogy nem is nagyon volt miről beszélni, mert a virágos szerelem hervadni kezdett, és hamar el is száradt. Jolán esküvőjén együtt mulattak még. Jól szórakoztak, s azt senki nem látta, mennyire vérzik a szívük. Kálmán hazakísérte, de Virág be sem hívta. Nem várta már, hogy az átélt szerelmes pillanatok búcsúként még egyszer visszatérjenek. Záródott az ajtó, s szerelmüknek besötétedett. Kálmán szívébe beköltözött érzelmeinek homálya.

Megint csak úgy váltak el, hogy nem ajánlotta fel a házasságot Virágnak. Később azt aztán nagyon megbánta. Akkor viszont úgy érezte, hogy nincs miről beszélniük. Jövőjük bizonytalanná vált. Arról Virágnak sem voltak szavai. Alig telt el néhány hét, Virág és Kiszes kimondta a boldogító igent. Megmagyarázni talán senki nem tudta Virág döntését, mert azután – levélben ugyan -, de visszatért Kálmánhoz. Ő látta el olyan ágyneművel, hogy a sodronyágy ne legyen túlságosan elviselhetetlen. Még volt gondja rá.

Előző oldal kisjankó