A bűnös hős
Képzeld el! Top tízes listás bűnöző lettem! Kicsit meglepett, amikor latexruhás egyének rám rontottak, kihúztak a WC-ből, kezemet lefejtették ágaskodón kéjre vágyó farkamról, s miközben megbilincseltek, felsorolták a jogaimat és kötelességeimet. Az egyik összeszedte nőcis újságjaimat, meg az úgynevezett felnőtt kazettáimat. (Igen, én még videózom.)
Először kandi kamerára gondoltam. Aztán a kész átverésre. Végül valamelyik párt lejáratásomhoz készülő akciójára.
Egy sötét szobában eszméltem rá a reám világító éles fényű lámpa vakulásában, hogy ez komoly. És a feltett kérdések láthatatlan testű érdes hangjából...
- Tudja maga, hogy az önkielégítéssel mit követett el! - majd hatásszünet után folytatta - Megakadályozta, hogy a spermák versenye hasznos legyen! A győztestől elvette azt a lehetőséget, hogy a petesejt magáévá tegye jutalmul. Hiába született meg, nevelkedett fel, taníttatták a szülők azt az egyént, aki társa lett volna életében! Így nem születhetnek gyermekeik. Hiába épült fel a bölcsődei, óvodai hely számukra. Kevesebb iskolás használja az épületeiket. Kevesebb gondozó, óvónő, tanár kell emiatt. Ezért ők munkanélküliek maradnak. Az ipar nem tud gyártani reájuk, a kereskedelem nem számít fogyasztóként befolyásolhatóságukra. És ha megöregszik, nem lesz kinek a béréből levonni az eltartásához szükséges adókat. Becsapja azt az államot, aki részt vett a maga életében, bízva abban, hogy utódok majd hasznot termelnek neki. Ezért a legszigorúbb büntetést várhatja a népellenes bűnéért. Mit tud felhozni mindezekre?!
- Én kérem csak sima önkielégítést akartam végezni enyhe alkoholos befolyásoltság hatása alatt, minden hátsó szándék nélkül! Nem tudtam, hogy nekem nevelnek fel költséget nem kímélve egy társat! Család?!? Nincs munkám, éhezem, és könyörületből voltam abban a lakásban is egy barátomnál ágytárs. És nem gondoltam ezekre a főbenjáró törvényszegésekre. Nem járok én templomba, meg pártgyűlésekre sem! Ingyen konyha, meg a ruhaosztás az én mozgatóm. Néha egy kis olcsó bor a kábulatért.
- Ezek nem mentségek! Kellenek a gyerekek, ehhez meg a társkapcsolata, mert a fiatal erő hozza a hasznot! És belőlük lesz a fogyasztó! Mit gondol, hogyan gyűlik a profitja az arra érdemeseknek?!?
- Na de kérem! Nekem nem kell társ! A gyerekeket sem tudom felnevelni!
- Olcsó kifogás! Az állam megelőlegezi, aztán behajtja rajtuk kamatostul! Maga szándékos tudatossággal fosztja meg az államot a jövőjétől! Ezért halál jár! És amúgy is beteg…
- És akkor?
- Nincs és akkor! Szerencséje van, hogy már biohalál van! Nem lövik fejbe, nem akasztják fel, nem égetik el, és nem temetik az anyaföldbe, így nem szennyezi azt! Hasznos lesz. Kicsit felhizlaljuk, aztán a vadaknak étekké válik.
Rosszul ébredtem. Sajgó lelkiismerettel. A langy melegben arcomba húzta sárguló száráról a kalászt az érett magok súlya. Alattam dallamra mozgott a föld, a síneken ütemre kattogó kerekek rohantak terhükkel a végtelenbe. Lelkem egy percre belekapaszkodott az utolsó vagonba, és élvezte a száguldást. Testem nem kívánkozott a kerekek alá sem.
A helységnév táblánál megálltam egy pillanatra… Balatonszárszó vége. És kerestem hozzá az emlékeket, miközben poroszkáltam az út szélén üres hassal, és fejemben tele gondolatokkal, lyukas cipőmben. Nem leszek híres ember! Gondoltam rá. Meg vadak szándékos eledele sem.
2010. 10. 01.
