Falnak fordított képek
Falnak fordított képek…
Megtagadott emlékek.
Hátat fordított
keretek.
Keserűen ordítva:
nem kelletek!
Nem én voltam,
nem én voltam.
Talán ott sem voltam.
Fáj a szívem,
nem tudom hol vagyok.
Se fönt, se lent
valahol a pokolban,
de mégis eme földi
koszban.
Törött óra
percmutatóiban
vesztegel az elmúlt
pillanatok pora.
Elillannék, akár
a tél, vagy a jég
mikor közelít a
gyenge napsugár.
Falnak fordított képek,
dübörgő- fájó emlékek.
Kimondanám, de
marja a számat
a szó.
Falnak fordított képek,
tagadják, tagadják
a gyűrű hatalmát,
a fogadott szót…
Az örökké
nélküled jó.
Míg a halál, el nem választ
falnak fordított emlékek
csak halált,
halált
kérnek…
