Pista bácsi ebédel
Ez egy régebbi neoprimitív írásom, amit itt, a Lidércfényen is közzé szeretnék tenni.
Egy szép nyári napon Pista bácsi elhatározta, hogy meglátogatja régi barátját, Laci bácsit, aki egy dunántúli településen lakott. Így hát hétvégén korán reggel elsétált a helyi vasútállomásra, jegyet váltott a pénztárnál, majd felszállt a neki megfelelő személyvonatra. A vonat rövidesen el is indult, majd öreges tempóban zötyögni kezdett a célállomás felé. Pista bácsinak feltűnt, hogy a vagon ülései filctollal össze vannak firkálva, a cigarettacsikkek a földre vannak dobálva, és az egész szerelvény eléggé lepusztult képet mutat. Ez a tény - pedáns ember lévén - eléggé zavarta, de hát nem tudott ellene mit tenni, legfeljebb annyit, hogy az időközben elfogyasztott csokoládé papírját a szemetesbe dobta.
Néhány órás kimerítő és izzasztó zötykölődés után a vonat megérkezett a dunántúli kisvárosba. Laci bácsi már ott állt az állomáson, és vidáman üdvözölte rég nem látott barátját. Pista bácsi örömmel viszonozta a köszönést, majd együttesen Laci bácsi háza felé vették az irányt.
Rövidesen meg is érkeztek Laci bácsihoz, és a délelőttöt családi körben töltötték, felidézték a régmúlt eseményeit. Telt-múlt az idő, majd elérkezett az ebédidő, és Pista bácsi gyomra már hangosan korgott (ugyanis az egész napi élelemadagja az az egy darab csokoládé volt, amit a vonaton fogyasztott el). Laci bácsi azt tanácsolta, hogy menjenek el ebédelni a közeli étterembe.
El is indultak közösen, és rövidesen meg is érkeztek az említett vendéglátóipari egységbe. Laci bácsi elmondta, hogy az étterem néhány éve még üzemi konyhaként funkcionált, de most már az étterem titulust viseli. Beléptek az ajtón, s beálltak a pult előtt kígyózó sorba. Míg lassacskán fogyogatott az előttük álló sor, Pista bácsi szemügyre vette a kínálatot, és úgy döntött, hogy vesz fél adag gyümölcslevest, fél adag rántott szeletet sült krumplival, desszertként pedig süteményt. El is érkezett a pulthoz, ahol rövid időn belül megkapta a kért ételt.
Az első meglepetés a pénztárnál érte Pista bácsit, amikor közölték vele, hogy 900 forintot kell fizetnie. A második meglepetés akkor érte, amikor leült az asztalhoz. A szék ugyanis kis híján kitört alóla, pedig Pista bácsi nem volt épp egy túlsúlyos ember. Ezután a társaság megkezdte a közös étkezést. A gyümölcsleves langyos volt, a krumpli égett és fekete, a hús pedig - az árához képest - kevés. A sütemény finom volt, de az alatta lévő habtálcán villa- és késnyomok voltak láthatók, azaz nem ő volt az első, aki erről a tálcáról evett. Szerencsére Pista bácsi nem volt kötekedő típus, ezért nem ment vissza vitatkozni az étterem alkalmazottaival, de az ebéd után, mikor kiléptek az ajtón, ezt mondta Laci bácsinak:
- Nos, ide sem jövök többé!
