Emlékezők I.

Fantasy / Novellák (748 katt) MattEn
  2017.11.26.

Létezik egy hely a Földön a Fiatalság Forrása mellett, melyet csak egy maroknyi élőlény ismer. Egy kapu. Úgy hívják: Emléknyelő. Ki átmegy alatta, elveszíti emlékeit, s megszűnik emberként létezni, kivéve, ha hozzájuk tartozik. A magukat Emlékezőknek nevező törzs tagjai immunisak a varázslatra.

A nevem Shikan. Egykoron én is a törzs tagja voltam, de megszegtem a törzsi kódexet. Kapcsolatba léptem az egyik Emlékfosztottal. Száműztek a kapun túli világba, ahol ugyanolyan vagyok, mint a bolygón élő többi faj: védtelen.

Ez az én történetem.

1. Az emlékező tanoncok

A boldog idők kora (egy dekáddal ezelőtt)

Egy dekád hosszú idő. Azalatt egy emberkölyök felcseperedik. Az Emlékező tanoncok ez idő alatt csak a vadászat alapjait tudják elsajátítani.

Az első tanórákra nagyon jól emlékszik. Mindig tízen foglalták el az osztályterem csepp alakú székjeit. Köztük ő és a két legjobb barátja: Meisha és Tengril. Szüleik kellemes emlékek megosztásával próbálták őket arra sarkallni, hogy kedvet kapjanak a tanuláshoz. Maradéktalanul elérték céljukat. Alig várták, hogy elkezdődjön a tanítás.

Elméjében kutat. Asztrálteste rövidesen földet ér egy hatalmas templom előtt. Körbenéz. Nem látja múltbéli önmagát. Pedig tudja, hogy a kistanoncok előszeretettel játszanak fogócskát a templomon kívül, fittyet hányva a szabályokra.

Erős vibrálás rezegteti meg az auráját. Ez jó jel! Azt jelenti, hogy közeledik az ifjú énje.

- Meisha! Úgyis elkaplak! Bi-bí! - kiabálta Shikan.

Ahogy előtűnik a sprintelő Shikan, úgy egyre intenzívebben kezdi érezni a gyermek érzéseit. Az érzelemátvitel az emlék átélője és az Emlékező között folytonos és addig nem áll le, amíg ki nem kerül az Emlékező erejének hatósugarából. Minél tapasztaltabb, annál hamarabb zajlik le az összekapcsolódás. Érzi a fiú heves szívdobogását, mintha egy másik érzés erősebben pumpálná fel a szívverését, mint futás. Az alanyok fejébe nem szokott belelátni, de ez most más. A saját emlékei között turkál. Hallja a kicsi Shikan gondolatát.

"Olyan gyönyörű, amikor a széltől lobog Meisha haja."

Nos, igen. Legelső találkozásuk óta vonzódik Meishához. Szemrevaló lány volt mindig is.

Az emlékkép, akár egy tükör hirtelen behatásra, szilánkosra törik szeme előtt és visszakerül a valóságba. Ez szokott történni, ha valaki vagy valami megzavarja. Egy láthatatlan lény fellökte őt és elterült a fűben.

- Fedd fel magad, üvegtestű! Ki vagy és mit akarsz? - szólalt meg Shikan.
- A barátod vagyok.
- Tengril? Mit keresel itt? Ha rájönnek, hogy eltűntél, ugyanúgy végzed, mint én.
Az alak rátette kezét a vállára és átváltozott. Tengril dadogva próbált megszólalni.
- Ne izgulj, haver! Csak lassan!
A biztatás még jobban felidegesítette. Rövid, szőke haja egy szempillantás alatt tüskékbe rendeződött.
- Valami nagy baj történt, ugye?
- Igen. Meisha. Teljesen megőrült, már nemcsak az emberek emlékével táplálkozik, hanem a fajtáját is irtja - válaszolt kétségbeesetten.
Shikan bólogatott.
- Attól tartok, hogy ő az Eljövendő Gonoszság. Az emberek nyelvén az Antikrisztus - jelentette ki nagyot sóhajtva. Még gyermekként belenézett egy emberi pap emlékeibe és élesen megmaradt benne, amint egy könyvben a pusztító, az Antikrisztus érkezéséről olvas a férfi megborzongva. Valószínűleg rossz emlék.
Tengril a barátját figyelte nagy szemekkel és tátva maradt a szája.
- Tenned kell valamit! Te vagy az egyik legerősebb közülünk. Képes vagy harcolni a Gonoszság ellen!
Shikan befogta Tengril száját.
- Hallgass! Épp egy emléket néztem, amikor felökleltél. Most kezdhetem elölről - csitította. - Ne kérdezd, mit keresek!
- Csalódtam benned! Nem hittem volna, hogy asszisztálsz a világ pusztulásához - mondta és láthatatlanná válva eltűnt a fák között.
Nem akarta hosszasan magyarázni, hogy a történések okait kutatja.

Amint elment Tengril, belevetette magát újra az emlékeibe. Ezúttal arra az időpillantra ugrott vissza, amikor megismerkedtek az emlékszipolyozás technikájával.

Egy kerítéssel körbevett ház felé tartottak Guo mesterrel az élen. A nap magasan a horizont fölött járt. A kikövezett utat zöld gyep vette körbe. Távolabb zöld, lombosodó facsoportok olvadtak bele a tájba. A fákon kistestű madarak telepedtek meg.

A kis Shikannak nagyon tetszett a környezet. Örömében ugrándozott és a mestert nyaggatta.

- Mester? Miért zöldellik minden? - furdalta a gyermeki kíváncsiság.

Guo mester elkapta a gyerek karját, megállt, maga felé fordította őt és leguggolva a szemébe nézett. A mesterek szemkontaktus segítésével adják át az emlékeket a tanoncoknak.

Shikan egy mezőt látott maga előtt, s mögötte egy helyet, ahol rengeteg fa állt. A mező zöldben pompázott. Olyan valóságosnak tűnt számára az egész világ, hogy a mezőt átvágva elindult a fák felé. Talpával nedves valamin járkált. Egyszer meghallotta a mester szavait.

- Shikan! Ami a talpad alatt van, úgy hívják, hogy fű. Ahová tartasz, az az erdő. Az erdőben fák vannak, amelyeknek tavasztól ősz végig lombja van. A fa lombját az ágakon lévő levelek alkotják. A levelek azok, amiket színesnek látsz. A levelek tavasszal zöldek, ősszel sárgák, vörösek, barnák. Tavasznak hívják az év egyik hónapját. Szóval, ha zöld tájat látsz, akkor tavasz van. Csak az utóbbit jegyezd meg!

Félúton járt, amikor egy szörnyű dolog szemtanúja lett. Éppen egy sánta őzgida botladozott ki a fák rejtekéből, amikor lövések dördültek. Az állat magatehetetlenül belezuhant a fűbe. Shikan odarohant hozzá, segíteni akart rajta. Egy tanult varázsigét mormolt kétségbeesetten.

- Hagyd fiam! Az emléket nem tudod megváltoztatni, az egy megtörtént dolog! Hagyd! - kérlelte a mester.

A fiú dacosan folytatta tovább, amíg az őz testét el nem hurcolták a vadászok. Megszeppenve felállt és az emberek lábát próbálta rugdosni dühösen. Nem történt semmi.

- Az Emlékező nem Időugró, nem lehet hatással a múltra - reagált Guo mester.
Váratlanul Meisha tűnt fel az emlékben.
- Meisha?! Ezt meg hogy csináltad? - kérdezte Shikan.
- Egyszerűen belemásztam a fejedbe - válaszolta.

A Mester testet öltött és feltűnt saját emlékében. Üvöltve meglendítette botját Meisha felé célozva. Az elinduló lökéshullám leterítette a lányt, majd az energia továbbterjedt és nekicsapódott egy faház ajtajának. A ház a semmiből került elő, miután megjelent a mester. Egy szempillantás alatt összerogyott a ház, amely az emlékvilág összeomlását is elindította.

- Meisha, a lázadó gyermeke! Ezt azért kaptad, mert beférkőztél társad tudatába.

Shikan döbbenten nézte az eseményeket. Egy kicsit túlzásnak érezte a büntetést. Nem tudta felfogni, miért bűnös dolog más elméjébe belemászni. Szerette Meishát közel tudni magához. Rövidesen a pánik vette át az irányítást a fiú fejében. Intenzív földrengés rázta folyamatosan a tájat. Meishához szeretett volna futni, de kettejüket egy hatalmas erővel földbe csapódó fa választotta el.

- Találat érte az emlékkel megjelölt tárgyat. Pár perc és megsemmisül minden. Ha nem sietünk, akkor itt ragadunk - kiabálta Guo, majd a gyerekekre összpontosítva kimenekítette őket és önmagát is.

Emlék az emlékben. Szellemileg kimerítő tud lenni. A kialakuló fejfájás zavaró hatása kissé lelassította az emlékkép pörgését. Valamivel lassabban sétáltak az emberek otthona felé és kicsit lassabban terjedt Meisha bőgése az éterben. Zokon vette a mester büntetését.


A házban egy embercsalád élt. Három generáció: kisgyerekek, szülők, nagyszülők. Megállapodás szerint békében élhettek az Emlékezők területén, ha betartottak egy feltételt. Kötelesek voltak önként emléket szolgáltatniuk. Egyébként sem rejtett magában veszélyeket. Az emlékszipolyozás terminust kizárólag az emberek elrémisztése céljából használták. A módszer egészen humánus, ha az emlékvételező képes időben leállni. Mivel ez nehéz dolog, azért kellett már egészen fiatalon átesnünk az elsőn, hogy később gyakorolhassuk a helyes technikát. Sohasem akartunk ártani az embereknek, mi csak az emlékeikből tanulunk, hogy megismerjük a bolygójukat és a fajukat, ám Meisha ezt figyelmen kívül hagyta. A benne lakozó Gonoszság elég korán megmutatta magát.

A mester még azzal is büntette Meishát, hogy a sor végére küldte. Amíg mindenki más a nagypapa emlékeit nézte, addig a lány beszabadult a konyhába és a puszta tekintetével felemelte a mosogatóban heverő tányérokat, majd fortyogó dühe által vezérelve falhoz csapta azokat, majd kimászott a konyhaablakon. Az ablak a virágoskertre nézett, ahol a nagymama éppen foglalatoskodott.

- Mi az, kislány? Nagypapa valamelyik emléke felzaklatott? - kérdezte a nő, amint a lány odafutott hozzá.

A lány rázta a fejét és dühösen rátaposott az egyik virágra. A nagymama higgadtnak tűnt, úgy viselkedett a lánnyal, mintha mi sem történt volna.

- Az lenyugtatna, hogyha megnézhetnéd az én emlékeimet?
Meisha bólogatott. Közelebb ment a széken ülő asszonyhoz és zavartan a feje felé nyúlt.
- Segítek, ha elfelejtetted, hogyan kell - mondta és megragadta Meisha kezét és két ujját a saját homlokára tette. A nagymama fiatal korától kezdve átélt több száz átvitelt.

A lány testét bizsergés járta át, szemhéja önkéntelenül lecsukódott és úgy érezte, felemelkedik a levegőbe. Megkezdte a sodródást az emlékek tengerében. Az újszerű élmény hatására pulzusa felszökött a magasba és ide-oda kapkodta a fejét egyik oldalról a másikra. A nagymama emlékei kimerevített snittek formájában sorakoztak mindkét oldalt.

Pillanatfelvételek férfiakról, nőkről különböző helyszíneken. Meisha hamar rájött, hogy az ő döntése, melyik emlékbe zuhan bele. Előbb indított egy gyermekkorival. Gyermekkorában körbeutazta a világot. Megdöbbentőnek hatott a lány számára a sokszínű bolygó látványa. Az élet virágzó világa. Aztán tovább és tovább fogyasztotta az emlékeket, amíg bele nem sajdult a feje és visszatért a valóságba.

Amikor kinyitotta a szemét, körülötte csoportosult mindenki. A mester szúrós szemmel nézett rá. A többiek szoborrá dermedtek. Guo megállította az időt.

- Átokverte pokolfajzat! Az életenergiát is kiszívtad a nagyiból. Ki kellene, hogy csapjalak ezért! - szidta le a lányt.
- Mester! Én nem tudtam, hogy… - elakadt Meisha szava.
- Hallgass! Majd én elintézek mindent.

Meisha ekkor még nem volt tisztában a benne rejlő erővel.

Előző oldal MattEn
Vélemények a műről (eddig 2 db)