Csak változó… ez a változatlan! 2/2.

Szépirodalom / Versek (521 katt) jocker
  2021.04.02.

Csend-filozófia – második változat, a már érett gondolkozású szerzőtárssal…

Elmeditáltam csöndben, öregesen, míg élek, addig vagyok, nem változok...
Meditáláskor be kellene menni a halk csöndembe, kulcsot nem találok.
Lépcsőkorlátnak támasztom a hátam, ülök, magamban nagy rendet sikálok...

Van
Kulcsa?
Nem lelem,
Be hogy menjek
A csendes csöndbe?

Idősen már változni nem fogok,
Néhány évet még magamnak akarok.
*

A csöndemben nincs is sikálatlan,
De a bensőm nagyon kitáratlan...
Lesz elmúlás, elhalaszthatatlan.

Ott
Nincs mit
Csinálnom,
Minden tiszta,
Patyolat tiszta.

Szívem, lelkem kapuja már nem nyílik,
De érzések feszítik… sírig.
*

Agyamban keresem csendemhez a nem lévő kulcsát,
Csendben feldolgozom öregedő csendem múlását...
De enyhítem kereső-motorom csendes búgását?

Ha
Nincs is
Kulcs, miért
Kutakodjak
Feleslegesen?

Magányomban csendem a menedékem,
Elmúlásról elmélkedve lelki békém benne élem…
*

Azt gondolom, hogy a csendem öregszik, bizony ő sem a régi már,
Öregszik velem és már ő is csak lesi, hol-mikor a vég-határ...
Ő is csak és mégiscsak változik, érzem, már másképpen szétterülve hallgat...
Beleunt az életembe, a telő időbe, már ő is csak belehallgat...

A
Csendem
Öregszik
Velem. Hallgat…
Valamit még vár...

Csendem velem született, velem változik,
Végig kísér életutamon, velem távozik.
*

Változok, tudom, mert öregszem,
Változik a csendem, észlelem.
Ő is más már, nekem mást sugall,
Hallom... öreg-csend se mindent hall.

Ő
Sem az,
Ami volt.
Csendesebb már.
Változik, érzem...

Az évek felettünk elszálltak,
Együtt öregszünk, útjaink el nem válnak
*

Itt ülve nézem a kertemet, látom, szél közben csendben kócolta a füvet,
Közben meg gondolkozok, jó-öreg csendemnek kell-e állítanom emléket?
Hmm... öregszem, mert ekkora marhaság, hogyan is jutott vénült eszembe,
Amikor nincs is meg a csendem kulcsa, hogy foghatok lehetetlenbe?

Vecsés, 2017. december 17. – Szabadka, 2018. január 2. – Kustra Ferenc – A verset én írtam, az apeva csokrot és a 10 szavasokat szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. A vegyes címe: „A csendem és én”

Előző oldal jocker