Az öreg

Horror / Novellák (776 katt) n13
  2020.04.01.

Lehűlt a levegő. Az öreg dobott még pár gallyat a tűzre, és fázósan közelebb húzódott a kondérhoz, amiben a húslevest főzte. Howard már jóideje élt egyedül itt kint a vadonban, egy kis lakókocsiban, de nem bánta, szeretett egyedül lenni. A természet és a táj csodaszép volt, nem háborgatta itt a kutya sem, ha szüksége volt valamire, akkor beugrott a rozzant, platós Fordba, és beautózott a közeli városba, ott be tudta szerezni a megélhetéséhez nélkülözhetetlen dolgokat. Nem volt sok a nyugdíja, de ő kevéssel is beérte, amire meg kellett, arra elég volt. A város nem volt messze, két-három óra alatt kényelmesen megfordult. Közben a hús forrni kezdett a kondérban. Howard fogta a gondosan megtisztított és felaprított zöldségeket, majd szutykos kezével a kondérba dobta mindet. Nemsokára finom illatok kezdtek terjengeni a levegőben.

- Nemsokára kész – gondolta, miközben a tüzet nézte.

Madarak köröztek magasan az erdő fölött, a vörös nap lassan lebukni készült a fenyőfák csúcsai közt.

- Ideje megkóstolni a levest, a hús már biztos megfőtt. Igen, ez már jó lesz!

Levette a kondért a tűzről, kicsit hagyta, hadd hűljön, majd szedett a tányérjába pár merőkanállal a sűrűjéből. Leült a tűz mellé, és tábori kanalával lassan szürcsölte. Kimondhatatlanul jólesett, érezte, amint belülről felmelegíti, és az erő szétárad a testében. A húsnak is mennyei íze volt, porhanyósra főtt a répával meg a krumplival.

Hirtelen egy rendőrautót vett észre sebesen közeledni az ösvényen. Az autó csikorogva fékezett a lakókocsi mellett, majd két rendőr szállt ki. Wes és Harley. Futólag ismerte őket, helyi rendőrök voltak, néha beugrottak kérdezősködni.

- Hogysmint, Howard? - köszöntötték.
- Mély tiszteletem a biztos uraknak! Miben állhatok a szolgálatukra? – mondta majd nehézkesen feltápászkodott.
- Csak pár kérdést szeretnénk feltenni – mondta Wes, a rangidős.
- Hogyne, persze! Mindig szívesen segítem a hatóság munkáját. Nem kértek egy tál finom, forró levest? Éppen most lett kész.
- Köszönjük, de nem lehet. Azért jöttünk, mert egy eltűnt házaspár ügyében nyomozunk. Hat napja indultak el Cro cityből egy türkizzöld furgonnal, a városba jöttek volna a rokonaikhoz, de eddig nem érkeztek meg. A férfi negyvenes, kábé száznyolcvan centi magas, vékony testalkatú, sötét, rövid hajú, eltűnésekor túrázós ruhát viselt, a nő harmincas, százhatvanöt centi, hosszú, szőke hajú, rózsaszín dzsekiben. Nem láttad őket errefelé?
- Hmm. Nem láttam senkit napok óta, pedig egy csinos szőkére tutira emlékeznék – rázta az öreg a fejét.
- Rendben. Köszönjük a segítséget. Vigyázz magadra! - azzal a zsaruk sarkon fordultak, beszálltak az autójukba és elindultak vissza a városba.

Howard mosolyogva nézett az autó után, majd visszaült, és nyugodtan folytatta az evést.

- Fura volt nekem az öreg - mondta Wes.
- Mire gondolsz? – kérdezte Harley.
- Még nem tudom, valami nem stimmel, de rá fogok jönni mi az.

Mindketten a gondolataikba mélyedve hallgattak, miközben visszafele autóztak. A központban új fejlemények várták őket: megtalálták a férfi és a nő holtestét, nem messze a fenyőerdőtől, valószínűleg gyilkosság áldozatai lettek, ugyanis mindkettőnek elvágták a torkát. Ami furcsa volt, hogy az áldozatokat meg is csonkították, a combjukból egy éles szerszámmal, vélhetőleg késsel távolítottak el nagyobb mennyiségű húst, illetve a férfi mezítláb volt.

***
Wes az éjszaka közepén felébredt. Vihar volt kint, esett, és hideg szél fújt, ami tépte, cibálta a fák ágait. Az órára nézett, pár perc múlva éjfél. A felesége az oldalára fordulva békésen aludt. Eszébe jutott az öreg. Igazából sose kedvelte, mert hiába volt kedves és segítőkész, a lényéből áradt valami beteges és bizarr, amitől felállt a szőr a hátán. Próbált visszaemlékezni, látszólag minden rendben, de sok évvel a háta mögött tudta, érzete, hogy valami nem klappol. Csendben teltek a percek, aztán hirtelen meghűlt az ereiben a vér, rájött, mi volt olyan fura az öregen. Ahogy ott állt a tűznél, látszott, hogy minden gönce ósdi, elnyűtt és mocskos, viszont a lábán egy alig használt Martens bakancs volt.

Előző oldal n13