BUDAPEST

Szépirodalom / Novellák (487 katt) Kereder Márk
  2020.05.28.

A Blahán

A találkozót az aluljáró egyik lépcsőjéhez beszéltük meg. Előtte száz levelet váltottunk az oldalon. Írásban megy. Fényképet csak Te küldtél. Maszturbálás közben a szobámban a monitoron bámultam.
Úgy időzítettem, hogy úgy érkezzek meg a rózsával, mintha csak suli után hazafelé elintézném a dolgot. Többször elpróbáltam.
Már messziről kiszúrtalak. Tényleg ott voltál. Gyönyörűbben, mint a világ összes pornószínésznője. Szelídebben, mint bármelyik filmsztár ringó teste. Sírnom kellett. Visszatartottam.
Mentem felfelé a lépcsőn, szívem a fülemben dörömbölt. A szemembe néztél. A rózsát a zsebembe gyűrtem. A tüskék szétszaggatták a tenyerem, amikor elhaladtam előtted.
Mikor hazaértem, lemostam a vért és töröltem magam az oldalról.



Modern Buddha

A hosszú, szikrázóan hófehér gépkocsi a Fogarasi – Nagy Lajos Király kereszteződésében kényszerült megállni a piros jelzésnél.
A szakadt ruhás, bűzlő férfi a gépcsoda ablakához botladozott. Gyengén bekopogtatott. Várt pár másodpercet, de csak saját csapzott, mocskos ábrázatát látta a felhúzott ablak csillogó tükröződésében.
Bent az illatos, puha bőrülésben egy nyolcéves-forma fiú döbbenten nézte az idős, rongyos öreget. Még életében nem látott ilyen szomorú, keserves embert. A szívettépő jelenség néhány pillanat múlva tovább botorkált.
– Ne foglalkozz vele, Kincsem, csak egy szerencsétlen hajléktalan. Nézd csak a játékod! – hangzott a vezetőülésből.
A fiú visszafordult telefonja színes, édes ingerekkel kitömött világához.
A megvilágosodás ezúttal elmaradt.



Közepesen

Középszerű életet élek egy közép-európai fővárosban, az ország közepén. Középen élek, ott, ahol az ég találkozik a földdel, se nem a visszhangzó magasban, se nem a morajló mélyben. Közepes érzésekkel teletömve ott járok csak, ahova közép-lényem determinált.
De néha, amikor a hetedik emelet betonmagányából kitekintek a városra az aranyló Nap tömör fényében, vagy éppen a szűk belváros hidegszagú éjszakáit járom az ezüst Hold alatt, akkor érzem, hogy a Napcsászár és az örök csillagszemek mégiscsak látó tanúi pillangó-létemnek. A Mindenek tágra nyílt szemű, csodálkozó, középméretű porszeme vagyok és összeszarom magam, ha egyetlen másodpercre is megérint a Végtelenség és a Nagyság lehelete.



Vörös és fekete

– Szia vöröske!
Hunyorít, fókuszál a címkére.
– Száraz vörös. Gyere, szeretlek!
Lecsavar, három deci, egy slukk. Kifúj. Hátradől.
Kemény tűsarkak kegyetlenkedése a kongó aluljáróban.
– Menj a picsába! Menj el innen! Kurva!
Padlóközeli nézőpont. A kopogás másik valóságban.
– Hagyjatok…
Második slukk.
– Vöröske… hmmmmm… Imádlak.
Felfelé fordított tenyerek.
– Mi a … Mi a szartól fekete a kurva kezem? MIÉÉÉÉÉRT?
Harmadik slukk. Húsz másodperc üresjárat. Húsz másodperc közöny az arcon.
– Gyönyörűm voltál. Te kurva…
Vicsorog, fekete fogcsonkok között beszívott hideg levegő.
– Bassza meg! Basszad meg, te kurva! … Bassza meg az Isten!
Könnycsepp-mosta barázda a szutykos arcon.
– Bassza meg!
Artikulátlan zokogással.
– Basszam meg…



Töprengés a metrón

Ismerős nekem az a nő valahonnan. De honnan? Az a jellegzetes száj… a frizura… A munkahelyről? Nem, biztosan nem. Egy ilyen jó nőre emlékeznék. Valami boltból? Nem. Nem hiszem. Azt hiszem a tévéből! Talán.
Ahogy figyelem, hirtelen összeakad a tekintetünk. Gyorsan elfordítom a fejem. Kis idő múlva óvatosan visszapillantok.
Ahogy dülöngél kapaszkodás közben…
Újra rám pillant. Már nincs időm elkapni a fejem. Rám mosolyog.
Megvan! Basszus!
Ég a fejem, szinte látom magam előtt rákvörös arcom.
Tuti, hogy tudja, hogy tudom! Az az érzéki száj… az a csípő, az az alak… ahogy ring a metró ütemére… mint meztelenül a filmeken.

Előző oldal Kereder Márk
Vélemények a műről (eddig 8 db)